Andor: Regény

Hajnali négy órakor, a derengésben, egy fekete fiú ment át a Margithídon, Pestről Budára. Fáradt volt, meg-megállt a korlát mellett. Ilyenkor van a szélcsend a Duna fölött. Nyug...

Ez az Iván volt az, akinek Turnovszky bácsi vagy Turnovszky néni minden vacsora után kilenckor azt mondta: „Iván, menj be apa szobájába Ellához és Andorhoz és pont fél tízkor kü...

Hirtelen, köszönés nélkül akarta otthagyni, felrohanni, – talán tegnap, mikor még elkényeztetett gyerek volt, így tett volna, – de most, a lakásából, az új életéből jövet férfi...

Újra elindult és amikor Turnovszky Ella eszébe jutott, megrémült a nagy meglepetéstől, ami érte. Turnovszky Ella, amint megjelent az elméjében, oly hirtelen ült bele ebbe az egé...

Felállt, az ablakhoz ment. Hátratette a kezét és kinézett, a tárgyakat nem látva, mint mondják: a végtelenre beállított szemmel. „Nehéz ez így“, – gondolta aztán – „ha az emberb...

– „Mért megyek én ezzel ebédelni?“ – kérdezte magában Andor, érezve azt a kiábrándító érzést, hogy boldogtalan színésszel nem lehet egyébről beszélni, mint az ő esetéről. Vissza...

Elindult, lassan, a szanatórium felé. „Hát“ – mondta magában – „ez megvan, Olga megvan. Talán ez lesz az?“ Ilyennel még nem volt dolga. Érdekelte ez az ostobaság és ez a tájékoz...

– Maga nem is tudja, – mondta a lány – hogy ez az, amiért itt most járok magával… talán mindegy is, hogy maga az, vagy más… de egy rendes ruhájú ember, akinek modora van… és azt...

Az éjszakai életét így valami virrasztás-félének fogta fel. Most már teljesen éjszaka élt, a nyári reggel arany-sütésében feküdt le és gyakran esti szürkületkor kelt. Megszerett...

Most jutott csak eszébe Gyulai Irma – és talán Rodics, az ügyvéd van nála. Megállt. „Szegény lány“ – mondta. Megsajnálta a virrasztó Olgát, elképzelte a kis lakást: az egyik vég...

Ott állt előtte a pohár a pianinó tetején, abból húzott, mialatt a balkeze tovább gyúrta a ritmust. A szeme már egy kicsit felhős volt és máskor sáppadt arcán most szerény piros...

Szeretettel nézett rá a szemüveges. Nyugodtan nézte ezt a szenvedő fiatal viharzást, ezt a most erjedő férfi-mustot, ennek a zavarosságát és robbanni kész, de egyre önmagába vis...

A fiúnak mintha megtelt volna a szíve. Egyszerre érezte, hogy magja van a mellének. Ez könyörület volt és ifjúi elragadtatás egy nyomorult, szegény, leromlott gyerek alázatos sz...

Tulajdonképpen nagy kínlódás volt az, ahogy a Csirke berendezkedett. Révész urat sajnálta és azt akarta, hogy lassan szokjék le róla ez az ember. Szegény Csirke tehát csalta Rév...

Vállat vont és ellépett az ajtó mellől, ahonnan a másodperc alatt, míg Andor benézett, mindenét megmutatva villant ki a kis hófehéren fénylő, nikkelcsapos-kályhás, tükrös, üvegr...

Megint nemet intett a fejével, de vadul, sokszor. Egy szót se szólt. A fiú lehajolt hozzá, átölelte a vállát és vadul csókolni kezdte, haraggal a saját ügyetlensége miatt, és vé...

Világos, hogy most itt járkálni, ennek nincs semmi értelme. Andor bizonyára lenn van már a különszobában, ott várta a Csirkét. Tehát le kell menni. A kávéházon keresztül nem érd...

Kínlódott. Az is jó lett volna, ha ez a fiú már elment volna innen azzal az okos, gyanakvó szemével. De az is jó volt, hogy még itt volt és még talán mond valamit. Még mindig le...

A körút végig fehér és puha volt, puha a gyalogjáró, puha a levegő, a lámpák fénye a hulló pelyhek fátyola mögött, puha és közeli volt a beszéd, ami a túlsó oldalról hangzott, m...

Olga ma már a negyedik fehér rózsát küldte. A hétfőit éppúgy lökte le a párnájáról, mint azt, amit vasárnap délben talált ott. Egy ujjal pöccentette a földre, mint valami hernyó...

A szomorú fürdőszobán át, amelyben búsan csöppentgetett az üres kádba a tussrózsa, bementek a szomorú hálószobába. A Kornélyék két ágya majd hogy az egészet be nem töltötte. Kor...

Már sötétedett, mire felébredt. Mikor a szemét kinyitotta, Olga állt az ágya mellett, prémmel a nyaka körül, prémsapkában. Keztyűs kezében a hetedik fehér rózsa. Ránézett a lány...

Lesegítette a télikabátot Andorról és már vitte is be a fiút a főszerkesztőhöz. A főszerkesztő még ama ritka emberek közé tartozott, akik pofaszakállt viseltek. Valamikor kormán...

Embert sokáig nem akart látni az orvosokon és a vörös Jolánon kívül, aki túlpiros szájával, lángvörös hajtincseivel és erőltetett csinosanöltözésével nem volt rokonszenves előtt...

Az ágyhoz lépett, két könyökét a fiú arca mellett a párnába nyomta, két kezével megérintette Andor arcát jobbról és balról. A szemébe nézett, de összehúzott szemmel, mint ahogy...

– Nézze, – mondta keserves-hetykén – maga nagyon jól ismeri az én helyzetemet. Én nem bírom ezt az életet Irmánál. Én asszony akarok lenni, én azt akarom, hogy gyermekeim legyen...

Nagy melegek jártak. Egész nap égett a köves tengerpart, és éjszaka, mint a jó kályha, kiadta magából a lassú meleget, amit napközben felszívott. Csak a szikláktól távol, a babé...

Egyedül maradt. Most ő dőlt hátra a székkel együtt, úgy hogy majdnem hanyattesett. Teljesen józannak érezte magát, de részeg boldogság énekelt és ujjongott a szívében. „Te szép...

Hirtelen vette el az arcától a kendőt és fehér fogával belekapott az alsóajkába. Andorra nézett. Elszólta magát ezzel a tegezéssel. Az arcán oly bizonyosnak látszott, hogy a teg...

– Kérlek, – szólt Nagy Ervin, mint aki nagy elbeszélésbe fog – ez az asszony már akkor is szerelmes volt belém, mikor ezzel a svábbal az anyakönyvvezetőhöz ment. Nem mondom, hog...

Nem tartóztatta egy pillanatig sem. Egy „aludj jól“-lal becsukta az orra előtt az ajtót. Most már bizonyos volt, hogy találkozni fognak. Várja. Vagy Ella várja őt. Vagy lenn fog...

Sokáig várt a kocsiút szélén, mégis majdnem elütötte egy magánfogat, mikor átment a tulsó gyalogjáróra. Ott arra gondolt, hogy milyen ügyesen ugrott el a lovak elől. Kajánul nev...

Merőn nézett a szemébe. „Szörnyű volna,“ – gondolta Andor – „szörnyű volna, ha ezt a lányt is én mérgeztem volna meg.“ Átrohant a memóriáján az a néhány perc, amit ezzel a szép...

Befordult a hosszú, alacsony kapualjába és az utca felé igyekezett. A kapu alatt zöld bádoglámpában gyertya égett, ennek az imbolygó-gyenge fényében meglátta, hogy két ember áll...

– „Megvan,“ – kiáltotta benne a fiatal életerő utolsó maradványa – „megvan a megoldás.“ És összeráncolt homlokkal töprengett maga elé. A szegény szűz, a rajongó parasztcseléd el...

Ránézett a kis bírócskára, várta, hogy azt kérdezze tőle, hogy hova lett az az egy, ami hiányzott, mert akkor ránevetett volna és megmondta volna neki, hogy azt az egyet magába...

A szanatóriumba fáradtan érkezett meg, azonnal levetkőzött, az ágyába feküdt és oda kérte a vacsoráját. Megint keveset evett és ápolónőjének arra a kérdésére, hogy hogy’ mulatot...