_A régiségkereskedő_ (jön jobbról; az ebédtől; átsiet a terraszon, lenéz a parkba, nyugtalanul átmegy a terrasz tulsó oldalára, aggódva keresgél, végre észreveszi azt, akit keresett és türelmetlenül leszól): Jöjjön már, kérem. Alig tudtam az ebédtől elszökni.
Szegedy Róza történetét eddig meg nem irták. Pedig még nem született nő a magyar faj kebelén, kinek alakját a költészet dicsősége ugy körülvette volna, mint az övét. Története a nemzet mivelődésének történetéhez tartozik. Emléke szent és dicső.
Most harmincznyolcz esztendeje, hogy az «Elátkozott család» czímű regényemet az olvasó közönség elé bocsátottam befejezetten, de mégis befejezetlenül. Annyiban egész volt a történet, hogy a vezéreszme kiszenvedett benne, az ellentétek összesimultak, átokmondó és átokviselő egy...
Tolnai Lajos a hetvenes években feltűnt írók közt a legnagyobb tehetségnek mutatkozott. Két püspök támogatta, Székács és Török Pál, a mely utóbbi, mikor a papi vizsgát letette, maga mellett tartotta káplánnak, s azonfelül tanár lett a református főgymnáziumban.
A mohácsi csata után Szulejman császár rövid látogatást tett Budán, a királyi palota kincseit leküldte Sztambulba, azután összetereltette a budai zsidókat és magával vitte őket. Ugy vélte, hogy szüksége van rájuk és hogy birodalmának hasznára lesznek. Az erőszakkal áttelepitet...
– Ostende; a tengerparton. Augusztus vége felé; alkonyat táján. Jó távol a Casino épületétől, a hol a sétálók már kevesbednek, két ifiú alak halad előre, kifogástalan katonalépésben: Berzsenyi Elza bárókisasszony és tarteleki Telegdy Miklós, tényleges huszárhadnagy. Elza már t...
Produced by Tamás Róth, Szever Pál and the Online Distributed Proofreading Team. With special thanks to the library of Pécs, especially to the director, József Kereszturi for the help in selecting and borrowing the books.
Az én gyerekkoromban két gazdag ember volt a világon. Az egyik Rothschild, a másik Eduárd Viczky de Viczkó. Lehet, könnyen lehet, hogy még más gazdag emberek is voltak a világon e kettőn kívül, de mi, vidékünkön nem ismertünk másokat. No hisz igaz, hogy Rothschildot se ismertü...
A kislány most négy éves. Kedves, csinos okos; de nem mesebeli princeszke és nem világraszóló csodagyerek. Egy nyolc éves kis barátnőjétől pár hét alatt megtanult olvasni, ami figyelemreméltó értelemre, erős kis koponyára vall, de amit végre az apai szív sem kürtölhet páratlan...
Kilenczszáz falu állt üresen a bánság területén. (Az összeirás az olyan falut, a melyikben «két» ház lakva van, már a lakottak közé sorozza.) Azoknak egy része le is volt égetve s porig rombolva; de olyan is sok volt, a hol még álltak a falak, zöld nyirokkal bevonva, s meg vol...
Lám megmondta jó előre Küprili nagyvezér Rákóczy György nagyfejedelemnek: «ne menj te Lengyelországba, királyságot keresni; mert bizony úgy jársz, mint a teve: a ki odament Allah elé, azt követelve, hogy adjon neki szarvakat, s aztán Allah még a füleit is levágta neki». – Egés...
Próbálták gyógyítani, védekezni ellene. Megtiltották megyeszerte a dinnye-, uborka-, gyümölcsevést; a pálinkaivást; a szobák padlójára chlormeszet hintettek, kámfort kötöttek zsacskóba s azt viselték nyakba kötve; füstöltek fenyőmaggal és köménynyel, mosdottak boreczetben; itt...
A t. Ház, füzve 2 frt 20 kr. A t. Ház, diszkötésben 3 frt 50 kr. A lohinai fü, diszkötésben 2 frt – kr. A lohinai fü, olcsó kiadás kötve – frt 50 kr.
Még akkor nem volt készen a pompás központi palota, mely a kerepesi-út végét, mint egy nagy diadalkapu zárja el mostanság; egy kicsiny, inséges pályaházacska fogadta a felső Magyarországról érkező utasokat, a kik onnan aztán a város leghosszabb, legszűkebb és legdöczögősebb st...
Goszpelda tisztelendő föl- s alájárkált a szobában. Ebéd után mindig így tett, hogy el ne nyomja az álom, mivelhogy a gyomra, ez a gonosz, rest gyomor, menten fölmondta a szolgálatot, ha étkezés után el talált aludni. Tehát járkált föl, le. Évek óta a szobának mindig ugyanazon...
Az Égből dühödt angyal dobolt Riadót a szomorú földre, Legalább száz ifjú bomolt, Legalább száz csillag lehullott, Legalább száz párta omolt: Különös, Különös nyár-éjszaka volt. Kigyuladt öreg méhesünk, Legszebb csikónk a lábát törte, Álmomban élő volt a holt, Jó kutyánk, Burk...
A Medve-utcán egy reggel nehéz stráfkocsi dübörgött keresztül és megrázta az ablaküvegeket, melyek mögött fehér csipkefüggöny őrizte az asszonyokat és lányokat. A Medve-utcában ugyanis alacsonyak az ablakok és aranyszín haja van az asszonyoknak. Az ilyen hajra sóváran száll a...
Jól tudom azt, hogy a tisztelt közönség épen olyan szivesen olvassa a kritikát, mint a regényt: czélszerűség tekintetéből mindjárt egyesítettem mind a kettőt; ez által kitüntetve tanulmányaimnak mélyen lerakott alapját; feltárva a kútforrásokat, s lélektani és korfestési magya...
Jelen munka eleje (I–VIII) még a mult év folytán láta világot a Pesti Napló „Tárczá“jában, Kemény Zsigmond szerkesztése alatt. Most az egészre rá került a sor, s némely módositással azótai mozgalmakat is beölelve, önállóan jelenik meg.
Minden a mi a búskomolyságot neveli, a legsötétebb vallásos rögeszmék, a fekete babona rémképei, a világkerülő embergyűlölet átka látszanak nehéz öröklő ködként e tájon feküdni, melyen Isten balkeze működött, megszaggatva az óriás sziklákat, terméketlenséggel verve meg a földe...
Ez a mű nem tart igényt arra, hogy az úgynevezett «államregények» közé soroztassék, minő Morus Tamás hirhedett «Utopiá»-ja, mely nemes ábrándjaival az emberiség egyszerű mesterkéletlen tökélyét egy puszta szigeten kisérlé meg létrehozni; minő «Klimius Miklós földalatti útja»,...
A ki folyammentében utazik a tenger felé, midőn Tulcsát elhagyja s a Szulina folyamágon végighalad a villany géphajóval, kétoldalt egy szakadatlan kertvilágot lát maga előtt. A buja növényzet csoportosulása meglepő. Öt világrészből lettek fölkeresve a haszonhajtó és dísznövény...
Az északról és délről jövő postaút közel Bécshez, St.-Pöltennél találkozott s innét együtt ballagott Szent István hamuszürke tornya felé. Téli alkonyaton a két postakocsi egyszerre érkezett az állomás elé. A lovak gőzölögtek, az aranypaszomántos legény minden ok nélkül trombit...
Szegény, istenben boldogult Rákóczi fejedelem bizony nem igen jöhetett segitségére hiveinek amoda túl szép Erdélyországban. Bizony elég dolgot adott neki a sok német, a sok labancz generális itthon Magyarországon is.
A királyt még akkor nem ruházta fel a «Nagy» melléknévvel a közvélemény. Ekkor még «Szép Frigyes» volt. Emlékezett a bemutatott ifjunak a nevére is, az arczára is; még inkább az alakjára. Mikor az egyetemet meglátogatta egyszer a király, ezt mutatták be neki a professzorok, mi...
Mindhárom öreg, rokkant férfiu. Bajuszuk és szakáluk ősz, arczuk tele redővel, termetük előrehajlott, – éhségnek, szomjnak, fáradtságnak, éveknek s tán sok szenvedésnek súlya alatt meggörnyedve. Ruhájuk szenny és foszlány, lábbelijük nincs, törökös nadrágjuk egykor kék, övük e...
Szokás a képcsoportozathoz tájképeket is adni staffagenak, a miknek rendeltetésük az, hogy festményben nem nézik, regényben nem olvassák. Ennek a mi történetünknek a vidéke azonban úgy össze van nőve magával az eseménysorozattal, hogy együtt játszik vele; sőt befolyást gyakoro...
Harmincz év óta nem látta senki a Temetvényiék pozsonyi palotájának főkapuját nyitva. A házi cselédek, a hányan vannak, alkalmasint a hátulsó udvar kis kapuján járnak ki s be a sikátor felől. Reggel a péklegény, a mészároslegény, a halárusnő, a zöldségkofa egyenkint oda jönnek...
A pontaligeti park hires, nevezetesen a kertészet kedvelői előtt. Terjedelme hatszáz hold, s évenkinti gondozása belekerül harminczezer forintba. Ha a sok mihaszna fák helyett répát, kukoriczát termesztenének rajta, ugyanannyit kellene neki jövedelmezni. Akkor lett alapítva, a...
De nevetséges volna azt kérdezni, hogy melyiket tartotta elébbvalónak? Hisz a gyermeknek a csontjai annál jobban megerősödnek, mennél későbben találják meg; de az ősapának a csontjai antul jobban porladoznak, mentül későbben akadnak rájuk.
Vámházy, a világhirű tudós elmesélte (vagy hetvenedszer), hogy a londoni állatkertben nem egyszer sétált karonfogva az angol királynővel s egyben szemére hányta a magyar arisztokrácziának, hogy a tudományt nem becsüli meg benne az értéke szerint.
A könyv történetének feldolgozását a következőleg terveztem: rövid összefoglalást adni a könyv történeti fejlődéséről és ennek bevezetéseként a magyar könyvnyomtatásról és könyvkereskedelemről rövid vázlatot, befejezésül pedig a könyv mai előállításának ismertetését.
Ha a könyv értékét a maga teljességében mérlegeljük, arra a kétségbevonhatatlan megállapításra jutunk, hogy a könyv az ember életében fontos és mélyreható szerepet játszik. Az ember életét a könyv kizárásával elképzelni – szinte lehetetlen. Olyan szorosan összefügg ma már a kö...
A nagytiszteletű úr épen közepén volt a toasztnak… A pezsgős pohár nektárhabja végig csurgott kövér ujjain… A megkezdett phrásis kifogott a tüdő hatásképességén s a nyakizmok minden tehetségét megpróbálta… A nemes buzgalom egészen arczába kergette a vért… A díszes vendégkoszor...
Hogy egy kicsiny, elszigetelt országnak rokontalan nemzete valaha saját haderejével, kilencz oldalról rárohanó támadás ellen védelmezte volna magát, diadallal, dicsőséggel! Hogy ne birt volna vele «egy» óriás! hogy rá kellett volna ereszteni Európa másik koloszszát is, s még a...
A történetírásban vannak egyes, valósággal beleszikkadt nézetek, melyek onnan származnak, hogy az általános nagy kérdések fejtegetésében csak kevesen mennek vissza a forrásokig s így csupán a feldolgozók állításait visszhangoztatják. Különösen megszokott jelenség ez a kisebb n...
A kilenczvenes évek elején a tehetséges írók egész kis csapata lépett egyszerre a magyar irodalomba. A hány egyéniség, annyi szín, de valamennyiben bizonyos egyező vonásokat találunk. Novellisták, a kik eddig alig látott technikai készségre juttatják a rövid tárcza-novellát, d...
Judex Mátyás – de genere Melius – Selmecbánya szab. kir. város érdemes zálogosa, egy őszi nap délutánján különös vendéget kapott. A derék férfiu éppen raktára ódon irodájában dolgozott, amikor az ajtó előtt patkócsattogás és lónyerítés hallatszott. Judex uram rá se ért, hogy z...
A hatvanas évek elején a czukor-utczai Ozinger-féle szegényes és olcsóságáról hirhedt kis vendéglőben, melyet szegénysorsú egyetemi tanulók özönlöttek el, magányosan, félrehuzódva egy szikár, magas, csontos ifjú volt látható. Túl lehetett a húsz esztendőn, de mintegy harminczn...
A mi az állatszelidítő a fenevadak ketreczében, a mi a hindu kigyóbűvölő a csúszó-mászói között, a mi a ló-idomár a fék-nemszokta szilaj ménnel szemben: az a «lélekidomár» a lelkes állatok világában.
A theát a grófnő boudoirjában szolgálták fel. Az ő lakosztálya mind abban az állapotban volt, a melyben itt hagyta, midőn a férjétől külön vált. A butorokban azóta a divat változott ugyan; de falusi kastélyban épen az ódon a stylszerű. A Gobelin szőnyeg pedig mindig elegáns ma...
Lőcse várost, a Szepesség székvárosát, most is az a bástyafal veszi körül, mely századokon át a legerősebb ostromoknak volt tanuja; ugyanazok az őrtornyok rajta, a mikben a czéhek férfiai összegyűltek, ha ellenség támadását kelle visszaverni. A kősáncz vízárkaiból most már buj...
Mikor Andrássy Miklós ezt a szót kiejté a száján, Zsófia csak szótlanul bámult rá egy ideig, mint a ki delelő napfényről föld alatti sötét pinczeboltba lép be. Rá nézve ez egy olyan sötétséggel teljes világ volt, a miben nem tudott semmit megkülömböztetni. Más asszonyok, a kik...
Most hát itt van újból egy Május, E fagyba-botló, léha hónap S e most már karolt városkában Megmutatom a lobogómat: Innen vittem és visszaértem, Gazdag volt, furcsa és buja, De itt van, elhoztam fehéren.
Volt idő, midőn a magyar négy annyi volt, mint mennyi most. Még ellenségei is magyarból teltek ki; a kún, a jász, a bessenyő, mind az ő nyelvét beszélték, egy haza bölcsője ringatta őket, egy név volt őskirályuk neve. Egy örökségen osztoztak egymással.
_A magyar politikai életben, társadalmi, irodalmi és művészeti téren oly hatalmasan, olyan tudatosan s reméljük, annyira termékenyítően talán még soha sem lüktetett a nemzeti érzés, mint manapság. Politikai és mívelődési törekvéseink mindinkább gazdagodnak nemzeti tartalomban...
Nincs e földön nép, melynek dalköltése gazdagabb és szebb volna a magyarénál. De mindjárt hozzá kell tennem azt is, hogy aligha van művelt nemzet, mely kevésbé volna ismerős a maga népének a költésével, mint a magyar. Népköltési gyüjteményeink szép számmal vannak, de a nagyköz...
Valamikor labdatéren Hét fiuk ha összekaptunk sorshuzáson, Ki az az egy nem osztozó Labdaverő boldogságon, Ki az az egy, ki ne játsszon, Engem dobott ki a sors, Mindig engem, mindig engem.
Showing 48 of 372 books. Full catalog: JSON API