A kőszivű ember fiai (2. rész): Regény

A letiport, elgázolt ember, ki helyéből el nem hagyta magát riasztani, még mindig «valami». Corday Charlotte arcza még elpirult a haragtól, midőn levágott fejét a hóhér arczul ü...

És valóban olyan jó csapás volt az, a mit Baradlay Richard ellenfelétől kapott, hogy ha nincs teste belemártva azon bűv forrásokba, mikbe az Ilias és Niebelungen hőseit mártottá...

– Nem szilyel; de szerteszilyel. A kinek lova volt, az elfuthatott. De a ki gyalog maradt, azt utolirtek. Olyan ágyukkal lütte Schlik, hogy engem csak hangja ütötte hátba ágyúna...

Aztán olyan szelíd, kormányozható nép az a tulok. Ott elfekszik a hideg földön s kérődzik és hallgat. Hogy tegnap a nemzeti hadseregnél volt, ma a császárinál, az rá nézve telje...

– Oh, hát aztán mit nyernél azzal a levéllel? Gondolod, hogy az olyan irást, a mit valaki egy ellenséges vidéken át küld, úgy írják, hogy azt mindenki elolvashassa kedve szerint...

Nagy megelégedésére szolgált Zebulon úrnak azon tapasztalás, hogy Anna úrhölgy, az ő rendelete következtében, az egész házat mily radikál reformnak veti alá. A vendégszobában az...

A delnő úgy beszélt a gömbölyü lámpa üvegéhez, mintha az egy világító lélek volna, mely szavait megérti. Talán sok álmatlan éjfélen át szokott ő e néma világgal beszélgetni; más...

– Jól van asszonyom, szólt Richard, elmondom önnek a gyermek történetét. Egyszer a csatában egy derék vitéz ellenfelemet halálra sebesítém. Bajtársam, kit balsorsa kardom által...

– Tehát sietni kell, ugy-e? használni a rövid időt? Úgy lesz! Most tíz óra van. Holnap tíz óránál hamarább a futár nem érkezik. Fél nap idő. Nem fél «nap», egy egész «éj». Sok é...

Patent fénymáz a gazda házánál nem volt; hanem ahelyett megkenték Zebulon csizmáit hájjal: az még jobb. E toilette alatt Zebulon megalkudott a fuvarossal harmincz forintba Debre...

Most már mennykövet mennykőért! Most már egyik óriás a másik ellen! vállvetve, erőfeszítve; két mesebeli genius, két tündérvilági dzsin, kik égő csillagokat tépnek le az égről s...

Most egyszerre váratlan segítségük érkezett. Az országút melletti ákácz-sövény mögül oly sortüzelés fogadta a feléjük robogó lovasságot, hogy ez össze-vissza keveredve fordult m...

Azzal leemelve lováról az általvető iszákot, kinyitá annak száját s leterített szürére sorba lerakta a szerzett holmit: puha kenyeret, sajtot, sonkát és tele kulacsot. A másik o...

– Igen. «Forradalmi párbajnak» hívják azt; a franczia forradalom alatt az volt a divat, hogy ha két bajtárs összekapott, a vitát úgy egyenlítették ki, hogy mind a ketten az ostr...

A vén banya ajtókat nyitogatott nehéz fojtó légű szobákban, mikbe lépve Richard arra a gondolatra jött, hogy ha a tűzakna torka a pokol kéménye volt, ez itt valósággal a pokol k...

Hanem mikor Rideghváry Bencze az nap este az íróasztala fiókjában hagyott útlevélblanquettek közé nyúlt, úgy tapasztalá, hogy azok közül a legfelső hiányzik. Az pedig egy angol...

– Még pedig hiteles. Ha arra gondolnának, hogy a várat fel fogják adni, mindenik fehér zsebkendőt hordana magával. Ha egyszer szorulni fog a kapcza, akkor az utolsó órában számí...

Hogy egy kicsiny, elszigetelt országnak rokontalan nemzete valaha saját haderejével, kilencz oldalról rárohanó támadás ellen védelmezte volna magát, diadallal, dicsőséggel! Hogy...

Egy rettenetes «éljen!» ordítás, mely kezdődött a kerepesi úton s végig hangzott az indóházig, hosszan az egész Duna-soron végig, be a legszűkebb utczák mélyébe, s mentül tovább...

Richard azt mondta, hogy ez csak a kamaszévek hozománya. Minden suhancz ilyen infámis rossz, mikor a feje lágya kezd benőni. Ez olyan krizis a gyermekeknél, mint a fogzás. No bi...