A Berzsenyi-leányok tizenkét vőlegénye: Tollrajzok a mai Budapestről

– Ostende; a tengerparton. Augusztus vége felé; alkonyat táján. Jó távol a Casino épületétől, a hol a sétálók már kevesbednek, két ifiú alak halad előre, kifogástalan katonalépé...

Elza. – Nemcsak én tudom, az egész Berlin tudja. Ott már nem akartak neki szobát adni. És igazuk volt, mert az egyszerűen rémséges. Az első éjjel persze még semmit se sejtettem,...

Tilda. – Na hát, magán kívül, mert maga nem tud aludni, ha be nem néz oda, és ez szép kilátás annak a nőnek, a kit majd boldogítani fog, ott volt, azok közül, a kiket az imént l...

A mester. – Azért nem mondok le arról a reményről, hogy igen jó feleséget formálok magából. De ennek föltétele van: a durczásság nélkül való szófogadás. A feleség olyan legyen,...

A báró. – Hát éppen ez az, a mit én soha se fogok megérteni, hogy egy valaki jól éljen felirásra, és fürödjön mindenben, a mi jó és drága, egy ismeretlen öreg úrnak a számlájára...

Elza. – Magának Apollónak is megmondtam volna, hogy nem szeretem a nagy társaságban való illetlenkedést. Azt megengedem, hogy a kis Bokros különben is a begyemben volt. Egy nyom...

Elza. – Maga akkurát úgy beszél, mint a papa. Azt hittem, majd csak szóba áll velem, de folyton azt a szegény embert szidja. »Nekem az egész télen beteg lehet az Auspitz; semmi...

Elza. – A szavait nem bocsátom meg, hogy: most vigyáz magára… Ez a pár szó feltárta előttem a maga egész gondolkodását. Miért vigyáz magára? – nem keresem. Félt, hogy meglátják...

Miska. – A hivatal! Ki beszél itt a hivatalról? Törődöm is én a hivatallal! Nekem partit kell csinálnom, Elza; nekem ez olyan kötelességem, mint az anyáknak az, hogy katonákat a...

Elza. – Ne higyjen, Miczu, az asszonyfajtának! Megbízhatatlan az már béka korában is! Ezzel a bájos mosolylyal mintha az egész ügy el lett volna temetve; mintha a Zelma levelét...

Elza. – Hát elmondom. Mindegy, akárhol kezdem, mert olyan társaság ez, a melyben mindenki megvárhatja, hogy elsőnek említsem. Tehát először is: a vastag Marcsa, a ki, mint tudod...

Alfrédka. – Nem mindig, csak többnyire. Mindenesetre szivesebben nyerek húsz forintot, mint hogy elveszítsek negyvenet. Nem vagyok beteg, hogy vizet hordjak a tengerbe és nap na...

Pálma. – Az igaz, hogy egy idő óta mindig igen rossz színben vagy!… szinte megöregedtél. A multkor meg is kérdeztem Alfrédtől: »Mondja, mit csinál maga a menyasszonyával?! Hisze...

A báró. – Tehát miután ön nem tud semmit, mert én nem mondtam semmit, egy mély, sőt legmélyebb családi titkot közlök önnel, a melynek az én családomból nem szabad kiszivárognia,...

Blanka. – Látszik, hogy soha se volt még a Zomotori Gelbnél estélyen. Én voltam ott, és kötelességem figyelmeztetni magát. Persze, ha parancsolja, ott leszünk; de jól gondolja m...

A báró. – Mi történt? Az történt, hogy a főrendiházban azt mondja nekem a Várai Fejér: »Gratulálok neked, mert az igazat megvallva, azt hittem, hogy azok közé tartozol, a kiket...

– Történik: Dr. Rózsa Sándor szanatóriumában. Szín: az első számu pavillon első emeleti szalónja. A pamlagon egy érdekes arczu fiatal ember fekszik s időnkint belepillant a mell...

Kanaday. – Igen, de az »Idő« megszűnt, illetőleg bele olvadt a »Magyar Ujság«-ba, mely azóta a »Magyar Idő« nevet vette fel. A ki akart, átmehetett, de csak félfizetéssel. Én ez...

A báró. – És mondja meg a báróné őszintén, hogy nincsen-e igazam, hogy ha megpukkadok?! Foglaljon helyet a bárónő az én álláspontomon. Ez a világ telve van emberekkel, kik leány...