A keresztúton

Már az első csetepatéknál megkóstolta a lőpor izét. Keresztül lőtték a csákóját; ez eleintén megijesztette, aztán büszkévé tette. Ő volt az egyetlen, akinek átlőtték a fövegét,...

Lassan megösmertem a ház lakóit. A férfi roncs volt, és el akart tünni az emberek elől, akik a beteget épp úgy elhagyják, mint a fecskék rosszmellü társaikat. A nagy világ, az i...

A személyvonat másfél óráig döcögött állomásomig. Azalatt kissé lehültem, időm volt az eseten elmélkedni. Lássuk csak, kinek is volt igaza? Nekem, aki az élet egyenes, tisztára...

– Ne haragudj, Babuska – szólt – de mondok neked valamit. Én mégis csak akkor voltam a legboldogabb, mikor – Isten bocsássa meg, Babuska! – mikor lázban feküdtem és minden oly s...

Zsuzsánna játszva keresgélt a sok szép és furcsa név közt, amelyek, mint a rózsaszirmok a szeptemberi szélben kavarogtak, aztán egyszerre az ura mellére tette a kezét. Hogy nem...

A forradalmár megcsókolta a barátot és visszatért a városba. Egy ideig kábultan barangolt a patak partján, majd megivott egy kávét, és a felső malomhoz ment. Befordult az ócska...

– Kisasszonyka! – folytatja szívósan az öreg, – nekem is volt egy lányom, aki olyan szőke volt, mint maga és aki tizenöt éves korában elment a szinészekkel. Soha többet nem látt...

Az északról és délről jövő postaút közel Bécshez, St.-Pöltennél találkozott s innét együtt ballagott Szent István hamuszürke tornya felé. Téli alkonyaton a két postakocsi egysze...

Húszéves volt, amikor először láttam, a katonazenekarok Madame Favart-t játszották és a Nemzetbe Jókai írt regényt. Az emberek halkabban gondolkodtak, halkabban cselekedtek és k...