A lélekidomár: Regény (1. rész)

A becsérzete a nőnek volt halálra sértve! Hogy ő az a hitvestárs, a ki miatt a férjek legjobbikát, a hirhedett nagy embert számkivetik a világból. Ez nagyobb szenvedés volt mind...

– Rokonaim? kiálta fel csodálkozva a leány. Hát vannak egy bukott ember leányának rokonai? Azok félnek tőlem, mint a bélpoklostól. Nagynéném, a ki házunknál mint női családfő sz...

– Én magam. De van rá kilátás, hogy németül is meg fog jelenni. Egy bécsi kiadó már ajánlatot tett. Hanem ő egyszer mindenkorra ajánlkozik a mű tulajdonjogát megszerezni, nem ki...

– Az a Monte Rosso sokszor megfordult Traumhold üzletében, s te ott találkoztál vele. Neked akkor is gyanus volt az az ember s gyanudat nemcsak a bankár, de egyes hivatalnokok e...

– Már most kitalálta ön, hogy miért mosolyogtam én olyan különösen (akkor gyanakodva nézett reám), midőn azt a kikötését hallottam, hogy a mikor nálam vendégsereg, zajos társasá...

Lehet, hogy a fecsegő bonneok, szobalányok is árulhattak el előtte valamit, a midőn a gyermek alvónak tetteté magát. S a gyermeknél még az emlékezet, a képzelet és az itélet öss...

S mikor a gyászmenet közelít, egyszerre előjön a sirbolti méhköpűnek s a darázsfészkeknek minden szárnyas lakója, (bizony nem kegyeletből, hanem a viaszfáklyák szagától ösztönöz...

Az erdőkerülő ugyan mindenképen igyekezett vigasztalni, hogy ne busuljon, bizonyosan ott lesz annak az elszalasztott medvének a párja még a romok között s ha a kopókat beereszti...

A harmadik lett a plébános, a néhai gróf gyóntatója, egy szikár termetü, finom, sovány arczu typikus alak, ki minden jelenlevőnek lekötelező szavakat igyekezett osztogatni, és s...

A komornyik jelenté, hogy fel van tálalva s szétnyitá az étterem kettős szárnyajtaját. Lándoryt az a kitüntetés érte, hogy Sidonia grófnő az ő karján vezetteté magát az asztalho...

Az ottani állami fegyház hajdan apáczakolostor volt, ölnyi széles falai, kettős vastag vasrácsok az ablakain, a lépcsőzetek, folyosók mindenütt dupla vasrostélyajtókkal elzárva....

– Hát most én mondom meg önnek, hogy ki az a signore Monterosso. Az egy legelső minőségü szélhámos: egy egész internatiolis rablóbandának a vezére, a kit szerencsém volt röptébe...

– Meglehet, hogy csak «zálogot» akart a kezébe kapni, a mely a barátságot biztosítja. Tudja ön, «Heincz» királyfi sem akar ráismerni többé a maga Falstaffjára, a mint princzből...

A kinek valami oka volt Páris, London, Berlin vagy Szent-Pétervár rendőrségének a kiváncsisága elől kitérni, tudhatta nagyon jól, hogy ha Amerika felé szökik, a villanytávirdai...

– Ezt azért kell önöknek megtudni, mert itt a mi házunknál van egy sajátszerű törvény: miszerint mindenkinek otthon kell hagyni a hivatalos «én»-jét s ide csak a kedvesebbik «én...

A mi az állatszelidítő a fenevadak ketreczében, a mi a hindu kigyóbűvölő a csúszó-mászói között, a mi a ló-idomár a fék-nemszokta szilaj ménnel szemben: az a «lélekidomár» a lel...

– Te voltál az egyedüli okos ember a házamnál. Te mondtad azt mindig, mikor azokat a titkolózó embereket bejelentéd, «uram, nem jó emberek ezek: akasztófapomádét érzek rajtuk»....

Medea még mindig a zongoránál ült: a fiatal jegyző bal oldalán állt, s fordította a hangjegylapot; jobbján pedig Alfréd tehénkedett a zongorára. Közel hozzájuk egy kis kártyaasz...