A kis királyok (2. rész) Regény

Sára asszony ült biz’abban. Ő is nagyon jól megismerte a fiát, még ebben az átváltozott alakjában is. A csoda fogta el! Az ő magzatja, a Tanussy-család egyetlen ivadéka, a fejed...

Nagy nap ez! A diákok választanak legátiót. Előttük a hosszu nagy lajstrom, a szent eklézsiák nevével, a mik szomjuhozzák a friss «igét». Mert jól esik ám a hivek seregének «oda...

Mehetett a kerten keresztül, a nélkül, hogy valaki megkérdezte volna tőle, hova megy. Maga a kert is hirdette a ház hanyatlását. A pázsitot felverte a bogáncs, a farkkóró; az út...

– Jaj tens ifju úr: de egészen más világ van itten, mint hajdanában volt! A mióta maga itt hagyott bennünket, mintha a boldogságot is elvitte volna magával. Az ember maga-magára...

Azután még egy rakás fát gyujtott meg s apró fanyársakat faragott; azokra meg sügérek lesznek felvonva, előbb száz késvágással megszabdalva, azokat úgy sütik meg a parázshalom k...

Sáromberkyné szaladt a rendőrségre, ott volt egy régi ismerőse, egy polizeirath, a ki a titkos rendőrség ügyeit vezette. Elmondta neki, hogy a leányát elszöktették, azt akarja t...

Nem is lehetett azzal most magánügyekről beszélni. A tegnapi budavári macskazene, a mit a katonai parancsnoknak adtak, s melyben polgárvér folyt, uralta a napi hangulatot. Nagyn...

No már ennél kellemesebb sportot nem is lehetne indítványozni egy asszonynak! A férj leveleit, mint a szalonkákat, mikor «huzva» jönnek, röptében leszedni! De egy sem kerül azok...

– No, majd kurtábbra fogjuk otthon a kisasszonyt. Ha nem tetszett a szép selyem kisasszonyruha, felöltöztetjük apáczának. Ha nem tetszett a táltos oktatása, majd lesz helyette k...

– Hát hogy pénteki napon, a mikor böjtölni kellene, hány legyet találtak a levesben, aztán meg volt a regimentspaternek egy csúf vén gazdasszonya: az ez iránt táplált tilos érze...

Mántay Móricznak nem kellett biztatás, a míg a munkások a farkasirhával elkészülnek, ott maradt a tűznél s elkezdett mesélni. Igazán mese volt. Mi lesz egyszer ebből az országbó...

– Semmi hálálkodás! vágott a szavába Ponthay Adalbert gróf. Írásban adtam neked, hogy csak abból a kenyérből szelek neked egy karéjt, a mit az apád nálam hagyott. Nem is veszett...

Nem volt titok, hogy a fia hol van most és mivel foglalkozik. A töltéshányó, kubikoló parasztok elhozták idáig a hírét, hogy a Manó urfi mint ütött tanyát a mocsár közepén, miké...

De nevetséges volna azt kérdezni, hogy melyiket tartotta elébbvalónak? Hisz a gyermeknek a csontjai annál jobban megerősödnek, mennél későbben találják meg; de az ősapának a cso...

Decebál csakugyan játszott valami szerepet mind a két egymásra következő pozsonyi diætán, bár ennek a szerepnek a nyomait nem is találjuk a diariumokban. A hajdani rendi országg...

– Barátja az erénynek! Ne értse ön félre a dolgot! Nem az anyag itt a főérték. A kor, melyből származott, határozza meg becsét. A tudományos világ előtt közönyös kérdés az, hogy...

Decebál tán azt sem tudta volna meg, hogy eltemették a szyttya barátját, ha az a sajnos körülmény nem jött volna közbe, hogy a megboldogult semmi értékes ingó-bingót nem hagyott...

Hát még a szép szónoklatok. Az egyik vezér jelszava azt hangoztatá, hogy «nem adózunk, nem katonáskodunk, senkinek nem szolgálunk», a másik ezzel nem érte be; «de osztozunk a pa...

– Kár pedig oly fitymálólag beszélni a protestáns papokról, édes úrficskám! Ezek voltak a vezérvilágai a szabadságnak Magyarországon. Ezek szenvedtek kínzatást, gályarabságot, v...

– Hisz ez épen a titka az egész büvészetnek, a mi nélkül az egy furfangos szemfényvesztési tréfára szállna alá, mint a beszélő japáni, vagy a Kempelen sakkjátszó gépbábuja. Anna...