A régi jó táblabirák: Regény

A második évben már semmi különbség sem volt az új telep lakói és a régiek között. Arczaik épen azt a földfakó színt vették fel, a mi azoké, ruháik épen úgy elrongyosodtak, háza...

A derék férfi mindezen műkincsekhez annyit sem ért, mint azok hajdani birtokosai a repczekereskedéshez, hanem ha megfoghat valakit, a ki kénytelen szavait hallgatni, annak sorba...

Egy közönséges lélek azt tenné az ő helyzetében, hogy azt mondaná testvérének, miszerint lemond és azután iparkodnék hasznára fordítani azt a bizalmat, melylyel az szilárd igére...

A vén gyilkos belesegíté. Ő maga elkezdé a nótát az ő durva, reszelős hangjával, a félénk leányka lassankint belejött s aztán mindig biztosabban hangoztatá ezt a búskomoly melód...

Cynthia grófnő semmi húsfélét sem eszik. Az vadítja az embert. Az eszme maga is borzasztó egy nőre nézve. A farkasokkal, rókákkal állani egy koszton. Ha rá néz Krénfy úr, neki a...

Együgyű mulatsága van. Vörösmarty versei közt talált meg egy költeményt, melyet annyiszor elolvasott, hogy könyv nélkül is tudja már, mégis újra azt olvassa. «Az éjféli ház» az,...

Az egyik mintegy negyvenes férfi, barna, kissé ragyás ábrázattal, melynek teljes vonásaiból a lélekjósággal párosult erő és tekintély tünt elő, telékeny termete egyenesre törekv...

– Magunk hibája, nagy uraim; senki sem oka annak, csak mi magunk. Hiszen jól mondják azt, hogy akkor megyen a kecske a jégre, mikor legjobb dolga van. A hogy az új haszonbérlő ú...

– Uram, én soha ez életben meg nem csókoltam senki kezét, pedig voltam igen kicsiny gyermek s beszéltem igen nagy urakkal; de ha ön azt megteszi, a mit mondott, akkor én is keze...

A sok évi feszült aggodalom, mely testvére és kedvese haláltusáiból eredt, valami hihetetlen hidegséget kölcsönzött külsejének, mely már magában hasonlatos volt valami józan őrü...

Mikor ifjak voltunk, úgy szégyenlettük fiatalságunkat, úgy óhajtottuk, hogy bár csak már vének volnánk, bár megérnők a bölcseség éveit, ne hínának bennünket gyermekeknek többé;...

Ekkor nehéz lépések kopogása hangzik végig a folyosón s az előszobában levő szobaleányt valami durva férfihang nagy rimánkodva kéri, hogy az Isten szent szerelmeért nyissa ki az...

– Mondám, úgy-e bár? hallották méltóságtok, hogy hat évre szándékozom e birtokot újólag megtartani? Ez ellen nem volt semmi kifogásuk. Továbbá azt is mondtam, hogy hat évre kifi...

Leonora nagy szónoki lelkesüléssel s minden zöld asztalhoz beillő svádával olvasá a leirtakat, mint nyitá meg az ülést a főispán, mint olvasá fel a főjegyző a küldöttség tudósít...

– No ha az úr is ismeri, akkor eléggé le van írva. A brenóczi grófok erre ez ifjonczra nagyon haragusznak, s miatta még jobban boszankodnak az egész családra. Tudja az úr miért?...

– Tökéletesen értem. Erre nézve nagyon könnyű lesz segítenünk. Nagysád ír egy levelet Saint Gris strassbourgi kereskedőnek, vagy talán más akármi név alatt, akár névtelenül, ez...

Milyen boldog sorsuk volt a classicus költőknek, a kikre nézve meg volt határozva a hét főerény, a hét főbűn, a hét főszenvedély; csak embert kellett találniok, a kit beleilless...

Tapasztalt ember ezen az ünnepélyes formaságon meg fog kissé ütközni. Az előleges kihirdetés csak közrendű emberek számára létez, urakat föl szoktak az alól menteni… Vannak okok...

Azután megint az egész napot azzal tölti, hogy kikocsikázik leányával valamely félreeső városnegyedbe, kocsiját megállítja valamelyik téren s akkor neki indul szegény embereket...

– Én menjek? Te nyomorúság bálványa, te reszkető lidércz, te tehetetlen féreg; hát ki vagy te, hogy én velem parancsolni akarsz? Ki vagy te, mi vagy te? Rongyadta rongyházi vagy...

– Azt mondtam ugy-e kegyednek, hogy egy különös eseményt fogok elbeszélni, ha visszajövök, melyben csodálatos jelensége van annak, hogy azon általános szellem, kit a felvilágoso...

Sajnálom, hogy kegyed szívének fájdalmat kell okoznom, de a mit mondtam, az több, mint gyanú, az félreérthetetlen bizonyosság. Krénfy az utóbbi években sok olyan tényt követett...

És Krénfy úr ezt nagyon szerette. Régi kedvencz eszméje volt, hogy e lusta, elromlott faj helyett, mely inkább terhére, mint hasznára van földesurának, sokkal czélszerűbb volna...

– Venni fogom zsebkendőmet és letörlöm arczomat, s még csak arra sem használom kezemet, hogy önt összezúzzam, mert nem akarok rendőrségi vitába keveredni, hogy napokat veszítsek...

– Fenyéry! Meglehet, hogy önt a törvény elitéli oly tettért, a mi önnek nemes szivét tanusítja. Meglehet, hogy ön szegénységre jut. Az is meglehet, hogy balesete után a világ el...

Sötét van, másként látni nem lehet, mint hogy a két vívó fejére egy-egy tolvajlámpát állítanak. Húsz lépésnyi távolban megállanak. Egyiknek sem szabad mozdulnia. Egyik segéd hár...

Ismét lefeküdt. Most már ötven emberrel is álmodott, a kik közül mindenik azt állította, hogy ő Illés gróf és mindenik az órájához akarta igazíttatni az övét és mindegyiké máské...

– Sőt épen itt, Isten szabad ege alatt kell annak megtörténnie. Én e találkozásban is a fatum intő ujját veszem észre, mely magneticus erővel fogja körül a mindenséget s jelensé...

– Ez a Popák azonban lusta gazember, mint valamennyi tót. Ki is pusztítanám őket innen, ha az uramnak volnék; százszor megcsalják az embert, s addig rimánkodnak, míg megenged ne...

Egy veszett farkas rémítette már hetek óta a környéket, berontott a falvakba fényes nappal s a templomból jövő embereket összemarta és ismét elfutott. Azok elhaltak irtózatos ha...