Szegény gazdagok: Regény

Egy alacsony ajtón át, melyen mindháromnak meg kellett hajtani a fejét belépéskor, a szomszéd szobába mentek, ott egy roppant csavargép működött, melynek hengerei közé rakták az...

– Hát azt értette, hogy a ki szerencsétlen a szerelemben, az szerencsés a játékban; az éjjel a báró úr a gróf úrral együtt kártyázván, fixundfertig elnyerte tőle az egész Kengye...

– Kelj fel innen és ne játszál én előttem komédiát; az én házam nem theatrum. Gondolj te csupán saját bajodra. Azt gondolod, te neked nincsen semmid a rováson? Azt gondolod, hog...

– Elmondok domnule, mindent, elejétől fogva. Látod, hogy vak vagyok, koldus vagyok, az a mesterségem. A mig a feleségem élt, addig nem voltam koldus, mert ő dolgozott, napszámba...

Az utakon minden mérföldnyi vonalban jön elő négy-öt durván faragott kereszt, teleróva ügyetlenül faragott betűkkel, a mik szintén nem hasonlítanak a nálunk ismertekhez. Clement...

– A nagyságos úr! a nagyságos úr! a nagyságos úr engem megverte. Én nem bántottam a nagyságos urat soha; én hűséges szolgája voltam a nagyságos úrnak. A nagyságos úr engem hivat...

Mikor meg aztán otthon a pamlagon végig heveredve az első pipa dohányt kiszívá, már akkor egész bizonyosnak tartá, hogy a grófné előadása uzsorásokról s más affélékről egészen m...

A kérdező egy nyolczvan év felé járó öreg úr, pompás virágos selyem kaftánban, fején gyapot hálósüveggel, lábain meleg posztó-harisnyák, kezein brilliántos, turquoisos, rubinos...

Azután egy egész hétig nem látta a gróf Vámhidyt; kereste mindenütt, sehol sem akadt nyomába. Mindennap kérdezte a grófnétól: hová tette? Nem volt-e itt? az nevetett és tréfával...

– Nem a szolga alázatossága ez úrnőjéhez, monda a lelkész, hanem a nép pásztorának tisztelete az angyalok iránt, kiket az ég, ingyen kegyelméből, leküldöz hozzánk néha a földre....

– Hüh! domnule! szólt mind a két kezével tarkójához kapva a csapláros, mintha attól félne, hogy már esik a feje hátrafelé; kegyelmed annyi aranyat hordoz magával s csak így könn...

Botorkázva elment odáig, a hol a küzdelem szinhelye volt; elkezdett a földön tapogatózni; meglelte a jatagánt, felemelé: «ez a Fatia Negra kardja!» suttogá; végigsimítá kezével,...

Ezzel az oltárhoz lépett, melynek zsámolyát az üvegtalapzatú «sziget» képezé, a mit ismernek mindannyian, a kik valaha egy villanykészletet láttak. Maga a villanygép az oltár al...

– Jól van kedves leánykám, látom, hogy sírsz; van bizalmad hozzám. Én nem vagyok az a tigris, a ki a kis gyermekeket megeszi; a miket mondtam, azoknak csak lehet, de nem szükség...

Margari úr tehát megérte, hogy úr lett; maga ura; nem hónapos lakó, de a kit Pesten «párt»-nak (Partei) neveznek. Clementine pénzéből kerültek ki a butorok; még muzsikáló óra is...

– Gyere elő, te rongy Juon, te koldus kutya! most van a leányvásár, most vedd el Mariórát, gyere elő, gyáva kutya, hadd üsselek agyon! Aranynyal ütlek agyon! Arany pénzzel töröm...

– Mert ha én is odább álltam volna, bizonyosan azt mondta volna minden ember, hogy én öltem meg a csaplárosnét s mindjárt kurrentáltak volna. Már most megvárom itt, a míg értem...

Több szót nem is vesztegetett itt aztán Gerzson úr, hanem lekerült a várból a kis lelkészlakig, melyhez kegyelmesebb volt a természet, mint a patronus, mert a hol ez rongyosan h...

– Oh nagyságos asszonyom, tűztek azt ki a vármegyék eleget. El is indult egynehány bátor ficzkó a felkeresésre, de biz annak mindig az lett a kimenete, hogy saját fejeiket is ot...

Azzal feszesen az ablakhoz ment s hímzésihez ült. János úr kaczagva hadonázott alá s fel a szobában. Demeter úr nem szólt bele a vitába, tudta jól, hogy ezek soha sem békülnek k...

Esti hét óráig eléggé eluntatta családját, akkor Lángainé szinházba megy. Henriette a nevelőnővel a nagy teremben zongorához ül, a gyereket lefektetik. Clementine és a cselédség...

A szegény nő egész nap imádkozik. Óraszámra eltérdepel a várkápolna oltára előtt, s azután visszamegy járkálni, járkálni, járkálni! s ha elfárad, ismét letérdepel és imádkozik....

– Azokhoz meg nem volt kedvem, nem tudok sem szolgálni, sem parancsolni. Most meg már egészen vadember lettem. Nem esik jól az álom, ha reggeltől estig nem álltam oda kinn a les...

Megrázta a fejét, egyet rántott a vállán, mint a ki nem is reméli, hogy megértsen valamit a dologból. Egyszer azonban szemei véletlenül összetalálkoznak Henriettéivel. Az a zila...

Clementine ugyan azt az észrevételt tevé, hogy ezt már ő egyszer hallotta, a mit most Margari úr felolvas, mire aztán Margari vagy tíz lapot egyszerre hátrafordított, akkor meg...

Daczára a rögtönzött abbonement suspendunak, a terem még sem volt üresen, a tisztelt ingyen-publikum: a requisitumok kölcsönadói és azoknak családjaik, a szinészek kvártélyadói...

Henriette mégis éjfél felé eltünt vendégei közül, hogy Lénárdot megtekintse; annak szobáját azonban bezárva találta, halk kérdéseire nem kapott választ, a miből azt kelle követk...

A fáta szép szeliden kezet csókolt Henriettenek, s erőltetett szilárd léptekkel távozott el a szobából. Henriette egészen el volt kábulva a hallottaktól; elmélázva nézett maga e...

Néhányszor végigborzadt ott fekve s olyankor erősséget keresett szívének abban a gondolatban, hogy mégis jobb itt, az ismeretlen puszta lakban, a meggyilkolt ember kisértetes ta...

Azonban jól kellett sietniök. Előre tudható volt, hogy a mint a hátuk mögött rivalgó diadalordítás a megcsalatás boszúordításába tör át, a Fatia Negra csapatja utánuk fog rohann...

Így legalább van egy lény, a kihez a milliók birtokosnéja így szólhat: – Semmim sincsen, csak te vagy az enyim, emlékezel-e rá, milyen kicsiny voltál akkor, mikor keblemre tűzve...