Politikai divatok: Regény

Kapor uram csak a fejét csóválgatta; nem szólt semmit, nem akarta elijeszteni úrnőjét; de magában évelődött: rossz helyt járunk, eltévedtünk valamerre; bolond helyre jutottunk i...

– Hm! Minő megvetéssel beszélsz az utczáról! Könnyű neked. Eleget jártad. De én nekem tetszik az utcza. Az emberek, a kik jobbra-balra taszigálnak, a szép leányok, a kik hátrané...

Kapor uram olyan jól volt szoktatva, hogy a hol letette a fejét, ott elaludt. A mint a szállásra ért, lefeküdt szekerébe és aludt addig, a míg fel kelle ébrednie. Órát nem tarto...

– Elmegyek. De elébb esküdjél meg a közöttünk jelenlevő Istenre, hogy nőmnek gondját fogod viselni, hogy bármily halottnak látszassék is, soha el nem hagyod őt temetni, míg én m...

Akadtak gyöngédtelen példálózók, a kik felemlegették, hogy mikor a régi nagy urak pávát süttettek, a fejét meg a farkát épen szokták hagyni, hogy azokról megismerhető legyen, ne...

– Ah, ezek chinai számok, erősíté kész találékonysággal Blumné asszony; ne tessék neki nevetni. Holnap elviszem doktor Krukfusznak, az nagy orientalista, az szokta én nekem az i...

Béla szeme azon vékony sebhelyen akadt meg, melyet Judit homlokán látott, s melynek okát annyiszor hasztalan kérdezé tőle. E sebhely egy pillanat alatt egy hosszú regét mondott...

Forrt lelkében minden keserű gondolat, azt sem vette észre, ha valaki köszönté az utczán, kis gyermekek, keresztfiacskái kezet csókoltak neki mentében, azokhoz sem szólt, csak m...

– De mit vágsz a szavamba? Persze, hogy ezt mondtam. Hát szoktam én válogatni a titulusokban? Tán megtekintetesurazzak valakit, a ki három napig veszettkutyaharapta drámákat olv...

– Csak egy bánt, beszélt tovább a víz fölötti fő a másik fejhez, az, hogy ő még azt sem fogja megtudni, hogy özvegygyé lett. Évekig fogja hordani a gyászruhát miattam, a nélkül,...

Néhol egész házsorok hiányzanak; üres térség lett helyükön. Másutt hosszú sor sánczkaró zár el ismerős téreket, s törzsvár épült hevenyészett sánczok mögött; majd egy hosszú sor...

Csak nézte, hogy irnak előtte rovatokba mindenféle ákombákot, hogy kötik össze ismét csomagokba az aszaló hidjára kirakott hosszú iratokat; hogy indulnak meg, a nélkül, hogy őt...

A kocsi odább robogott; a cseléd egy «megáldj Istent» kiáltott utánuk s sokáig nézte biráló tekintettel, hogyan tudja ifju gazdája hajtani a lovakat. Nagyon csóválta a fejét s o...

– Ha az elégett okiratot hamvaiból ismét fel akarjuk támasztani, szólt Bárzsing, olyan hideg vérrel ütve le szivarja hamvát a csészébe, mintha semmi egyébről nem volna szó, mint...

– Hát tudod mit? ne hozd neki elő ezt a dolgot. Más szándékom van vele. – Tegyünk úgy, mintha semmit sem tudnánk az azonosságról. Mi szükség nekem egy mai gentlemanben egy hajda...

– Oh kedves anyám, szólt Judit és arcza egészen ki volt pirulva; ha «csak» Bélának volna ellensége az az ember, és azt kellene elfelejteni, ha semmi más választó örvény nem voln...

– Most Isten önnel. Menjen a kastélyba vissza. Ma nem lehet önnek Volozoffal beszélni, mulatni pedig bizonyosan nem akar vele. Én megyek a parkba. Szükségem van az egyedüllétre....

– No no herczeg, én tudom, a mit tudok; szólj csak meiszter Fritz, mi ennek a virágnak az igazi neve? Mikor keresztelte el azt a herczeg egy igen-igen szép asszony nevére? Valld...

Másnap reggel az utczák be voltak hintve zöld fűvel a hídtól a megyeházig; a házak oldalai fellombozva jegenyeágakkal, az ablakokban megjelentek a nemzetiszín-zászlók, a tornyok...

– Uraim! Fegyver élétől mi nem irtózunk, rohanunk ha kell az ágyútűzbe; de csípetni, maratni magunkat nem engedhetjük. Jőjjenek ránk százezer szuronynyal, de ne százezer gombost...

Fiskális úr, szolgabiró úr nem is valami haszontalan emberek. Fiskális úr reggelenkint maga elmegy a várba, a hol húst, lisztet osztogatnak, lenéz a Vághoz s ott halat requirál,...

– Én semmivel sem ismerem jobban Fertőyt, mint te ismerted, mielőtt hozzá mentél. Ha azt értem, hogy miért válsz el tőle? akkor azt nem értem, hogy miért mentél hozzá? S ha azt...

A rendkívüli idők minden álló tárgyat kiforgattak sarkaikból. A kinek semmi köze nem volt is a csaták sorsához, a politikai élet nagy rendületeihez, benne élt azoknak szokatlan...

És most Judit idegeit megszállta amaz öntudaton kívüli erőszak, minő a kínos halállal küzdőket szokta meglepni. Nem volt már semmi gondolatja. Kedvesét, ki őt eddig karjánál fog...

Hiába mondják nekünk, válaszszátok külön a magánéletet a közélettől; tudjatok érzelmesek lenni, mint a német, praktikusok, mint az angol, elmések mint a franczia; költők azok, a...

A mellett a horgacsoló tű soha el nem hagyja kezét. Akármilyen társaság van a háznál, ő ott ül az ablakmélyedésben, a honnan mindenkire lehet látni és horgacsol végtelen nagy me...

A herczeg gyakran jár titokban bérkocsin a külvárosi keresztutczákba, a hol négy-öt kicsiny szállást tart; ugyanott egy lefátyolozott úrnő is szokott megjelenni, ki erősen titko...

A gomb fülén ott volt a vékony láncz, a vékony láncz felhúzta a vastag lánczot, s a mint abba egyesült erővel belekapaszkodtak, felnyílt lábaik előtt egy vasajtó, mely tán hat n...

– És most tudja meg ön uram, a mi felől eddig talán kétségben volt. Én önnek gyermekkori játszótársa voltam. Tréfa volt, de én imádtam önt. Önből más asszony férje lett, belőlem...

– Hanem négy órára pontban itt leszek. Addig is ajánlom magamat. Béla, kérlek, füttyents a kutyáidnak, hogy ne rohanjanak utánam. Az elébb az egyik az inamba kapott, szerencse,...

Hanem azután úgy nyár vége felé kezdett úgy látszani, hogy a toll nem teszi azt a jó szolgálatot, a mit az ember várna tőle; sem az a toll, mely a kalapokat ékesíti, sem az a to...

Vagy nem fogja őt látni senki, csak én? Nem fog más előtt állani, csak az én rémült lelkem előtt, s nem fog előtte reszketni más, csak az én szívem és a gyertyák lobogó lángja,...

Azért még folytattam a lapot, s vele együtt a regényt. Volt egy kis örökségem a szüleim után, az egy magyar-utczai házban feküdt. A házat eladtam, az örökségemet ráköltöttem a l...