Szeretve mind a vérpadig (1. rész) Történeti regény a Rákóczy-korból

Ocskay László siet a maga hintajába emelni hölgyeit. A fiut? Óh, azt nem adja oda. Az lovas-katona lesz; neki már ott a helye. Beburkolja őtt a kaczagányába, ugy lovagol vele ki...

Jó szerencséje Heisternek, hogy a tollas kalapja aczélsipkával volt béllelve, meg hogy az a széles kard a lapjával érte a fejét; mert így csak egy kegyetlen ütést kapott rá, a m...

Egyszerre mint a tengeri oroszlánok falkája, ugrált ki a vízből Borbély Balázs népe, mind egyforma egyenruhában, foga között a kard, a másik percz alatt az öklében, a harmadik a...

S igazán itt volt az ideje, hogy komolyan a készülődéshez lásson, mert a hintók gördülése, az ostor pattogása már jelenté, hogy érkeznek a vidékről a vendégek, a kiket a ház isp...

– Tehát mindenekelőtt arra kérem önt, szolgálatkész lovag uram, hogy siessen ön nekem egy szabómestert felhajhászni, aztán meg egy susztermestert, egy csipke- és fehérnemű áruló...

A hányszor meglebegtette a diadalmas hős azt a vörös zászlót a vár fokán, annyiszor lebegtette felé fehér kendőjét a leány onnan a kastély toronyablakából: csak akkor vette észr...

Ez a szó «zomotor» olyan régi már, hogy csak a nyelvtudósok és régiségbúvárok ismerik, azok pedig nagyon fogják a fejüket csóválni, mikor megtudják, hogy itt most egy nagy lakod...

Hanem Ilonka egy másik vasajtóra lett figyelmes. A melyik átellenben volt; előtt járt alá s fel egy őr, karjára vett fegyverrel. A vasajtó fölött volt egy kerek ablak vastag vas...

– Kedves druszám! sugá oda Tormássy László Ocskaynak, nem tetszik nekem ez az új szövetséges sehogy! A ki így tud a hasából beszélni és esküdni, a ki ilyen szemfényvesztő módra...

– Én nem vagyok grófnő, hanem soror Arminia. Nem tudok kegyelmednek most többet mondani. Majd ha felgyógyul s a dolog világosabb lesz. Még most csupa zürzavar az. Nem egyébért h...

– Tábornok úr, én áruló nem vagyok. Az a kép nem bizonyít semmit, legfeljebb azt, hogy én még akkor is, a midőn az ellenség táborában kényszerítve szolgáltam, annyira el voltam...

– Ha én olyan jó hadvezér volnék, mint a milyen jó orátor kegyelmed, úgy meg tudnám győzni mostan a vert seregünkkel az ellenséget, mint a hogy meggyőz engemet kegyelmed vert ar...

– Értem. Ez Bercsényi sarcasmusa megint. Mintha hallanám: «Ereszszük haza a gyereket szopni». Mintha olvasnám a rólam írt leveleket: «Ocskay ott dőzsöl Ocskó várában, szokás sze...

Ocskaynak egyszerre kevélyen emelkedett égfelé az arcza. Pozsonyba betörni, az még szebb a szénakaszálásnál is: Pozsony az ország fővárosa; a császári hadvezérek főhadihelye; ha...

Én pedig ellenben azt irom kegyelmednek, hogy ha mindjárt az én saját fejemet fenyegetnék is a pallossal, kegyelmed a haza ügyétől soha el ne térjen. Itt minden ember, kicsinye-...

A grófnőknek előre levelet küldött be a várba, mielőtt egy puskalövés történt volna, a legudvariasabb kifejezésekben biztosítva őket, hogy semmi gorombaság nincs a szándékában a...

A vásáros népen kívül természetesen az egész koldushad is összecsődül ilyenkor az országos búcsúra. Bécs városa ez idő szerint nevezetes a jól organizált koldustestületéről. Azo...

Mielőtt útnak indította volna őket, összegyüjté valamennyit. Sok mindenféle vidékből származott népek voltak azok. Félő volt, nehogy útközben megint elszéledjenek. Azért az egés...

– Most azonban már fél! Ide hivatásunk bizonyítja. Ha mi itt vagyunk körülötte, akkor Ozmonda semmiféle alakban ide nem jöhet hozzá, hogy őt csábítgassa, mert mi ketten bizonyny...

– Nem is mással. A mint a fejedelem Bercsényinek megsúgta a tábori jelszót, Bercsényi Forgáchhoz lépett, hogy majd közli vele. Erre Forgách konokul hátra lépett s azt mondta, ho...

– Ez Rákóczy volt? kiálta, megragadva Ilonka kezét. S azzal be sem várva a választ, hirtelen kihajolt a hintó ablakán s utána nézett sokáig az eltávozónak. Olyan jól esett még a...

– Ne mondd ezt, kedves vezérem. Nekem fáj az jobban téged, a hőst, a nép bálványát, s megvallom az enyimet is, odáig alázva látni, hogy mentegesse magát valaki előtt; bárha édes...

Hanem ez alkalommal nem azon az úton tért vissza, a melyiken jött. Tetszett neki sorba meglátogatni a jobb parton eső városokat, a hol még nem ismerték. Ott sokakat feltalált az...

– Senkit sem fog kegyelmed agyonlövetni, ezredes kapitány uram. Senki sem nyult semmiféle asszonyi gunyához. Ez az alak itten a bolondóczi vár rejtekajtóján osont ki férfiruhába...

A míg a Deutschmeister-ezred lenn a völgytorkolatban az utolsó lélekzetvételig, férfi férfi ellen tülekedve, védte Bercsényi hajduival és Károlyi lovasaival szemközt az országut...

Ott volt ismét a Deliancsa. Ölelte, csókolta. Az ölelés meg akarta fojtani, a csók meg akarta égetni. Láng jött ki a szeméből, a mitől tűzbe borult az egész világ: erdők, hegyek...