Egy magyar nábob (1. rész)

Az érkezett vendégek már akkor mind a tornáczon voltak; középen, testőreitől körülvéve, maga a nagyságos úr, hosszú, térdig érő nagy aranygombos attilában, testének terjedelme m...

Igy érkeznek ki a síkra. Azon pillanatban taraczkdurranás jelenti, hogy a legfőbb patronus, Jancsi úr, a gazdag nábob, elindula kastélyából. A népség az elárkolt kertekben s tem...

János úr erre példás elszántsággal nyújtá kezét a legfelől fekvő csomag után, mely Kárlátó János tiszttartó számadásait foglalá magában s elkezde benne keresgélni, mindaddig, mí...

– Azt az által érheted el, szólt az éltes hölgy, ha családodnak tisztességes életmódot szerzesz. Én úgyszólván mindenemet odaadtam azért, hogy nevedet e nagy gyalázattól megőriz...

– Dehogy nem jöttek, hiszen épen azon nevettem. Megint itt van az a Lokodi ötöd magával: ő maga, a ki vitézeket játszik, egy vékony borbélylegény, a ki játszik öreg apákat, és e...

A fiatal óriások clubbjában az a boldogabb, a ki szebb élczet tud ez esetre készíteni. Ha ők is jelen lettek volna, akkor hősi tett volna e munka, de így csak badinage, a min ne...

«Megköltés»: ez megint új szó. Én csináltam. Azért csináltam, mert eddig nem volt, s szükség volt rá. Irókra nézve ez műszaki kifejezés. Meghatározója annak az agyműködésnek, a...

Mindenki meg volt zavarodva. Jancsi úr kiejté kezéből a vonót, mert szerette bár a bohóságot a végletekig vinni, de nem szerette, ha azt idegenek látták; azonban mindjárt nem le...

– Hogy mentül kevesebb ideig legyek önnek alkalmatlanságára, röviden kivánom elmondani, a miért jöttem. Én azt kérem, – nem: rosszul mondtam, követelem, hogy legkisebbik leányát...

Az eredménye e jeles mulatságnak az szokott lenni, hogy majd egyike, majd másika a vendégeknek kidűl a sorból, azt azután a hajdúk felfogják s lefektetik a fal mellé egy gyékény...

Tehát ápril 1-jétől egész 5-kéig divathős volt «La belle letière» szerzője; 5-től 8-ig lord Burlington, ki a medvét játszta, s a vadászt földhöz verte, 9-től 10-ig Debry komorny...

Csodaképen hozzátehetjük, hogy mind a hárman magyarul beszélnek, a mi, tekintve azt, hogy történetünk ideje az ezernyolczszázhuszonkettedik év, helye az ermenonvillei csalit, és...

A derék regenschori egy délután, mikor az ifjaknak jó kedvük volt, énekelni hallotta Fannyt. Valami «Gyöngyöm Minkám el kell válnom»-féle együgyű nóta lehetett az, de a műértő k...

Mindez nem kerülé ki Teréz figyelmét. Őt látta! Ő van itt! Legelső gondolatja ez volt. Reszketett. Ha ez ember bejő, ha szemei elé merészel lépni, nem tudta, mit fog cselekedni...

– Itt vannak önnek műszerei? Tárja ki, tartsa készen. Érvágóra, úgy hiszem, kevés szükség fog lenni. Mit, hát a csontfűrészt miért nem hozta ön el? Ön gondatlan ember, barátom....

– Tehát maradjunk a tárgynál. A tábornok megjelen, a kis Petit-pas két terítékre asztalt hozat a rózsalugas alá, épen a hogy Ovidius Naso idejében szokták a pásztorok, illatos r...

– Tehát csupa honvágy, folytatá Rudolf, egy kerevet karjára támaszkodva; regényes epedés a szőke Tisza után, újra hallani a malmok csendes kelepelését a tiszaváradi jegenyék árn...

A bankár lépcsőin, előszobáin seregei hemzsegtek a léhütőknek, ezüstös cselédi egyenruhákban kevélykedve, kik az érkező vendégeket kézről-kézre adták s elszedték köpenyét, pálcz...

Alig tünt ki egy-két kiváló szellem az alvó nemzedék közül, ámde mégis e néhány elég volt arra, hogy gyanítni engedje, hogy e kavics homokja közt arany terem, csak mívelni kell.

E hölgy neve volt Fodor Jozefina. Nagyatyja, Fodor Károly, mint magyar huszárkapitány a mult században származott ki Hollandba, három fiával együtt. Ezek közül a legkisebb, Józs...

A szép asszony egy évvel sem fiatalabb Mainviellenénál, de a játszi vidámság, a gyakran túlcsapongó kaczér kedély s valami bámulatosan hódító merészség, mely egész lényén elömli...

Az iszonyat lezárt minden ajkat, csak egy fájdalomkiáltás volt hallható, nehéz, fuldokló, mint a szíven talált vadállaté. A vén Kárpáthy János feljajdulása volt az: az iszonyúan...