De kár megvénülni! Regény egy vén öcsém-uram élményei után

Hát vannak, a kik az almát ki nem állhatják; még ha hallják is, hogy valaki almát eszik, egyszerre elvásik tőle a foguk. Úgy vagyok én a spanyolmegygyel. Ránézni is irtózom. A n...

Én még nem tudtam, hogyan kell katonásan szalutálni, még czivilben voltam, az egyenruhám készen volt ugyan a bőröndben elpakolva, de míg föl nem vétettem, nem volt szabad kuszpi...

Én a gordonkát tartom a legrokonszenvesebb hangszernek a világon; ennek a zenéje hasonlít legjobban az emberi tüdő hangoztatta dalhoz. (Nem a brugót értem, a mi már bassus hango...

Ekkor történt az a hadjáratokban hallatlan remek hőstett, a mit Groeben ütegparancsnok véghez vitt. Egyedül a lovas ütegével, minden lovassági fedezet nélkül, odavágtatott s tám...

Leczke után nehányan, válogatott legények, össze szoktunk gyülni a vivóiskolában. Így hittuk a gimnazium nyáron üres fáskamráját, a hol karddal, rapérral hadazni szoktunk. Egy d...

Először azt a czimet akartam adni ennek az izének, (mely, fájdalom! rám nézve nem regény), hogy «egy becsületes ember gonosztettei». Mert hát én az vagyok: becsületes ember; egy...

Ehhez nem kell se kineveztetés, se megválasztatás; nem követeltetik se index, se érettségi bizonyítvány, se tesztimonium, se diploma, s egyéb fészkes fránya; az ember kinevezi m...

Az volt a tervünk, hogy ketten együtt beutazzuk Európát, minden fővárosban konczerteket adva. Elkezdjük Schweizban. Azért ottan, mert nyáron az a tourista-nép gyülhelye s ott le...

– A gyermek az enyém. A nő szinésznő. A gyermeket elhagyta dajkaságba. Maga elment komédiázni. És engem most az a gondolat kinoz, hogy ha én itt meghalok, ez a szegény kis gyerm...

– Hiszen nem neked beszélem én ezt, hanem az asszonyoknak! Tehát ezzel az örökösödési pörrel paszpartum volt Violához minden órában. Szállásának két kijárata volt, egyik a lépcs...

De hogy a legvalódibb okát is bevalljam ennek az én pillangóból hernyóvá visszaváltozásomnak: nem annyira az a csapás igazította helyre az én fejemet, a mit az áldott ellenségtő...

Azt hiszem, hogy a feleségem épenséggel parádézik velük. Ahogy más delnő fölrakja az antik ékszereit, a régi brüsszeli csipkéit, úgy rakja föl az én feleségem magára a praehisto...

Egy roppant nagy lapda volt az borjubőrből, melynek töltelékét egy fölfujt marhahólyag képezte. Ezt ököllel kellett fölütni a magasba; mentül erősebb volt a legény, annál magasa...

A septemvir egyre iparkodott vigasztalni nyugtalankodó leányát, hogy nekem most véghetetlen sok a dolgom. Egy ilyen örökség átvevés komplikált história. A közjegyzői intézmény m...

Hogy pedig a jellemét mindjárt egy nagy vonással vázoljam, azon kezdem, hogy Pálma a megboldogult férje után örökölt tetemes életbiztosítási összeget egy emberbaráti intézmény a...

Ah! A septemvirék! Eddig is sokat hallottam róluk beszéltetni. A septemvir legszorosabban összecsatolt jó barátja volt a princzipálisomnak. Sok ügye az ő kezén keresztül ment kö...

Hesperisnek a találkozása Pálmával a könyek libáczióinak volt szentelve. Zokogva borult az asszony nyakába s három verset sírt. Az egyiket bizonyosan a derék szürke emberért, a...

Ez a tisztességes férjeknek, családapáknak a rendes ideje. – Mikor az asszonytársaság egybegyül a theánál, egy kicsit pletykázni, intrikálni, embertszólni, divatról, konyháról é...

Passiflora is kapott tőlem ez órában egy emléket, – a mit holtig fog viselhetni: annak a hat pióczacsipésnek a helyét. Az ott marad, mint hat szem igaz gyöngy, a nyakán, a míg c...

– Az úr el akart szökni Pestről! Hallja az úr! Ha az úr denuncziál, akkor az úr tartsa itt a fejét s ne bujkáljon az úr! Mink az úr denuncziálására a fél országot föllármázzuk,...

Hogy elfelejtettem egyszerre a bölcs életnézeteimet, nem csak a becsületszavamat, de még a megszégyenülésemet is. Két hétig úgy jártam a világban, mint az a kutya, akit a szomsz...