A párizsi regény

Párizsban lehetett kapni cilindert, olyan magasat, mint egy kéménycső, 2 frank 50 centime-ért minden utcasarkon. Mit tudtam én akkor! Mikszáth adott egy levelet Türr Istvánhoz....

Amint a szoba mélyéről, egy kis toilette-asztal mellől e Szklezanzsé fölmerült, nyulánkan, mint egy hattyú: minden vonzalmat igazolt. Még nem láttam embert, akit klíma s környez...

Le kellett jönni a Szajnához, átmenni Saint-Louis en Ile-be, ahol az egylet székelt, – micsoda szomorú út volt ez néptelen szűk utcákon át, abban a sivár és magányos városrészbe...

Nem lehet itt részleteznem, kifogyhatatlan erkölcsi tartalmával s szuggesztiv erejével azt a patétikus érzést, mikor egy jó családból való fiatalember, aki odahaza a legkitünőbb...

Most bátran közeledett s miután körülnézett, ami nem tartott soká, valami finnyás vizsgálódásba kezdett, mint aki mindenre kíváncsi, de semmihez sem mer hozzányúlni. A botjával...

Óh Istenem, politikai kötelék! Ez csak annyi volt, hogy ellenzéki létemre nem sok jutott nekem földi javakból, mint általában azoknak a puritánoknak, akik ellenzéken vannak. De...

Még akkor nem láttam kellőképpen erkölcsi furcsaságait ennek a kitűnő kollégámnak. A legfinomabb eszközökkel élt a legdurvább sors ellen s egy szalmaszállal védett ki viharokat....

– Ugy látszik, – hagyta helyben. – Az a zsurnaliszta, aki mindent olvas, – mondta. – _Aki tud olvasni._ Nem is írni kell tudni, de olvasni. Ez egy háromsoros rendőri hír volt, _...

Már ekkor sírt és hallgatott és a kezemet csókolta. S mindebben volt valami s a könnyeiben is, amiket éreztem, valami, amit tőlem tanult, szegény. A lélek is csak úgy szól némán...

Henriette leült, sivár pamlagom végébe. Önmagába zárva, önönsajnálkozással, minden bánatát magára hullatta, mintha hamut hullatna, már mindjárt a kalapjára. Egy olyan kalap volt...

Jegyeink, sivár szabadjegyeink a második emeleti páholyokba szólván, – _2-ièmes loges_, ami a leggyászosabb hely az Operában, még megpihentünk, mielőtt továbbmentünk volna a még...

– _Le suis-je?_ – kérdeztem s nagyon boldog voltam. Majdnem sírtam, olyan boldog voltam. Nem hagyom el soha, gondoltam, s még jobban pártoltam, mint egy magányos finom hölgyet,...

De Türr adott egy névjegyet Madame Adamhoz, egy névjegyet egy sor írással. Ezt most elővettem s néztem ezt a névjegyet. Az volt rányomtatva: _Lt Général Turr_, s ezt néztem, _Tu...

Úgy sírt, hogy ezt sohse láttam, olyan furcsán! Egy könnye nem folyt úgy sírt, nem is tudom. Úgy sírt, száraz szemmel, mint aki talán resteli a könnyeit az óceán előtt, amint át...

S mindjobban zengett, ahogy közelebb értünk s mindig jobban zengett! S nem is szünt meg sem a csengetésre, sem az ajtónyílásra, sem semmire ezen a világon, csak zengett! Még akk...

S itt voltam én, – tessék megbocsátani. Itt voltam én a bárónővel, a Balatonnal s a Maros vízével, mint a koncert első száma. Volt egy fekete nadrágom, amit nyolc napon át, szél...

Körülöttem karcsú fiúgyermekek játszottak a kertben. A nagy medencén vitorlás gályáikat irányították a szélnek, hosszú nádpálcák segélyével. Még csak nem is olyan régen, gondolt...

Mégsem nyugodtam a könyvemmel és csak szaladgáltam. A két lábamat lejártam. Mindenfelé szaladgáltam a könyvemmel Párizsban, ahol csak valami reményem lehetett. Nem is tudom, mic...

– Le kell fordítani franciára! – mondta Justh hasonlóképpen könnyedén, de a finom szőke szakálla rezgésével. – Én is lefordíttattam _A puszta_ című könyvemet, – mondta. – _Le li...

Csak néztem ezt a kitünő hazánkfiát s már nem is csodálkoztam. Bizonyos helyzetek szinte átmenet nélkül sodorják az embert az egyik érzésből a másikba, főként ha az ilyen helyze...

És csak mentem. És százszor annyi embert láttam, ezerszer annyit, mint máskor ebben az estéli órában, a mellett, hogy nem láttam senkit. És valami nagy hangokat hallottam, valam...

Mikor kiértünk a boulevardra, már mindenütt oltogattak s zártak. Egy perccel később minden sötét volt, utcahosszat minden sötét és zárva. Csak a gázlámpák tüzei fénylettek az át...

S már reggel lett és még mindig néztem. S már jöttek a szekerek és talyigák Montrouge felől, a Szajnán át, a túlsó partra, a nagy csarnok irányában, megrakodva, zöldséges karavá...

– _C’est bien!_ – mondta, – _c’est très bien!_ – mondta, azzal a franciás könnyedséggel, mely semmiben nem lát nehézséget s mindennel meg van elégedve, amit megért. – _C’est trè...

Lejöttem az utcára, hogy már induljak, már menjek is, mint egy majálisra! Hogy fenntartsam az álomnak ezt a fonalát, amelyen tovasodródtam. Hogy ne legyen kapcsolatom semmi máss...

Már akkor elmondtam Daudetnek mindent, a lehető legfinomabban fiatal életem történetét, majdnem úgy, ahogy kívánta, ahogy szerette, ahogy képzelte ezt a történetet. Ahogy ő írta...

… Reggel hatkor jött a vonatjuk, – már éjfélkor kimentem a vasútra. Leültem a perronon a sínekhez egy padra, az üres vágányhoz, amelyen be kellett jönni a vonatnak, ahhoz az üre...