Szép Mikhál: Regény

– Ne félj tőle. Rongyos volt? Pénz kell neki. Kifizetem s hallgatni fog és odább megy. Ha minden vagyonom utána megy is, megveszem tőle a te nyugalmadat. Ne rettegj tőle. Ő bizo...

Utoljára, hogy senki se vette meg, felhajtotta a várba, a basához. Ott kijött eléje a muteszellim, annak elmondá a martalócz, hogy ime ez egy fogoly katona. Ha olyan keresztyént...

A lidérczraj órahosszat vexálta a lovasokat, a míg csak a mocsármentén jártak s nem egy vitézt kellett kisegíteni az árokból társainak, a kit a bolygótüzek letérítettek az útból...

A tájék egyre változott: tüneményes hegycsoportok, viszhangzó fenyőerdők, mormogó vízesések keltek, szálltak egymás után. Friss gyepen, árnyékos fák tövében, csörgő patak vize m...

A leforrázott és kilökött ficzkó azonban most még dühösebbé lett téve, átkozódott, káromkodott és fenyegetődzött, hogy minden rosszat el fog követni a Mikhállal, s hogy a fenyeg...

Mindezekhez hozzájárult, hogy ezen a napon este az öreg patronus nagy áldomást adott az egész legénységnek, a hol először sert, azután veres bort ittak. A legények is sokat kötő...

Ez alatt a főfőrabló, a Jankó elaludt. Az a szokása volt, hogy egy ülő helyében tudott aludni rövid ideig; de az alatt oly mélyen, hogy semmi lármára fel nem ébredt.

A Pirka pedig azalatt beszerezte a Mikhált egy polgárházhoz, a hol nagyon hirtelen megfogadták, mert olyan csunya volt, hogy meg voltak felőle nyugodva, hogy már ezt csak nem le...

– Jaj, lelkem, az igen szomorú történet. Attól maga nem fog elalhatni. De azért csak mégis elmondom hát. Gyönyörű szép asszony volt az; nemes házból való egyetlen leány. Férjhez...

Lenn a völgy fenekén, de a várromtól legalabb két mértföldnyi távolban fekszik a kis falu, Praszkinócz. A két hegyoldal képezte vágányon látszik egy kígyózó csapás hosszú szalag...

Elől a tanácsurak és a főkapitány, a kik a posztóval fedett lépcsőn felhágtak a díszkarzatra s ott állva maradtak, a míg a kikiáltó tanácsjegyző felolvasá az itéletet; azután jö...

A mákonyos álmot alvó e gyöngéd felébresztésre elébb rugkapálózni kezdett a kezével lábával, azután megfordult ötször-hatszor a saját tengelye körül, míg a lejtőn legurulva, val...

Bálintra is elragadt az, a mi e szomorú szinpadnak oly sajátszerű komédiája, s a mit akasztófa-humornak neveznek. Az előtte lejátszott szinészek szellemei repkedték körül, azok...

Mind az idegen katonák, mind a jezsuiták előljárói siettek fel rögtön a városházára s a tanácsteremben nagy feleselés támadt közöttük a fölött, hogy melyiké legyen az elsőbbség?...

De most következett a másik nehézség. Ez a levél olyan nyelven volt irva, a milyent ő soha se hallott. Hasonlított a némethez; de még sem az volt. Ismét Mikhálhoz kellett fordul...

Csupa növényi eledel jött az asztalra, azután meg sajt. Semmi hús. Semmi olyan ételt nem adtak fel, a mihez kés kellett volna. Nem is volt kés az asztalon. Bor és ser volt bőség...

(Nehogy alaptalan rágalmazás színébe keveredjünk, ideiktatjuk történetünk egyik kútforrásának ipsissima szavait: «die Leuthe, sonderlich das Weibs-Volkk, seynd einer gelben und...

S ha imádkozott Sára asszony azért, a mire a fia kérte, úgy imája bizony meg lett volna hallgatva oda fenn. Kalondai Bálint annál a fényes ostromnál, mely Eger várát visszaszere...

A boszorkány arcza már elkékült, szemei kidülledtek az üregeikből, közel volt hozzá, hogy a szájába betömött saját öklétől megfulladjon. És Sára asszony bizonyára nagy jót tett...

Note: Project Gutenberg also has an HTML version of this file which includes the original illustrations. See 62022-h.htm or 62022-h.zip: (https://www.gutenberg.org/cache/epub/62...

– Ime a kérőnél megvan mind a három. Van szerelme, van jó erkölcse és van dolga. Nincs nagy dicsősége, csak lelkipásztor; miként én is csak az vagyok. De mint Macrobius mondja:...

Simplex az akkori verset részletesen megmagyarázza. Bártfáról így szól: «In dieser Stadt darf gegen Abend nicht wohl ein lediger Kerl mit einem Mägdelein, auf der Gassen oder an...