Csataképek a magyar szabadságharczból

– Fogok mondani. Tegyük próbára, hogy melyikünknek van legnagyobb bátorsága, a melyik legvakmerőbb lesz közöttünk, a melyik legjobban bebizonyítja, hogy semmitől sem fél, azé le...

Annál meglepőbb volt rám nézve egy vén körtefa a kert tulsó szélében, mely tele rakva érett gyümölcscsel, egészen magára hagyatva látszott, alja terítve volt túlérett s nagyobb...

Elől egy agg, élemedett asszony, Bárdy Antalné, túl a nyolczvan éven, egészen ősz és igen különösen fésült hajjal, fehér főkötőben. Arczán semmi nyoma már az elevenségnek, halav...

Kelj föl éjféli szellő, szedd föl a lombokat, mik le vannak tépve a zivatar kezétől, hintsd be vele a halottakat. Hintsen be a szellő hervadt levelekkel titeket, kik meghalva fe...

– Valóban, mondá a tábornok, a nélkül, hogy a tréfáért megharagudnék, most jut eszembe, hogy ezt nekem szinte egy év előtt megjövendölé a váczi somnambula. Ha most nem tudnám, h...

E figyelmetes férfi senki sem volt egyéb, mint az emberséges János mester, kiről ha megmondjuk, hogy már Metternich idejében is drabantkáplár és viczeporkoláb volt nemes Pest vá...

– Asszonyom, nekem igen rosszul esnék, ha kegyedet oly állításokon kapnám, a mikről azon gondolatra jöhetnék, hogy kegyed nem mond mindig igazat; jobb lesz, ha nem beszélünk err...

A hölgy felsóhajtott búsan s újra kelt a hosszú útra; hideg éjek, hideg népek között, sok nyomort, sok szenvedést tűrve, eljutott a mondott helyre s kereste a sírt, melyen annyi...

Messziről meglátta a várost, oly sötét volt az, oly szokatlan. Sehol sem égett lámpa az utczán, gyertya az ablakokban; nem hallatszott a harangszó s az őrt álló kutyák távol uga...

Az asszonyok a koporsó körül álltak, tele van az udvar is, mindenki elmegy nézni a halottat. Az utolsó férfi a koporsóban. A kit a legvénebbek sem ismertek fiatalnak. A ki megha...

Ruhája összevissza gyűrve, főkötője a szemére lecsúszva, félczipőjét valahol elvesztette s maga vörös volt, mint a kit a kemenczéből vesznek ki és folyvást kiabált és jajgatott...

S tovább mentünk nagy sietve, a mocsári vadmadarak zajongva röppentek föl előttünk vízi fészkeikről, a nád között a délutáni szellő susogott rejtelmesen, a távolban a bölömbika...

Egy rövidke epizód okozott csak némi intermezzót az általános vigalomban. Valami eltévedt gránát a tánczolók közé talált égve leesni, a félénkebbek félreugrottak, a bátrabbak ví...

A nő kis leánykájával sétált a kertben, a kis kék szemű gyermekkel, atyja kedvenczével; feketébe volt öltözve, arcza halovány, beesett. A mint engem meglátott, sírva fakadt. Nem...

A tábornok arcza kigyulladt, elfeledett dikcziót, phrasisokat, kirántá kardját, csákóját fejébe csapta, «ott az ellenség, utánam!» kiálta dörgő hangon, mire a sereg viharos élje...

– Álruhába öltöztetlek, menj sietve Kolozsvárra, gyűjtsd össze ottan társaidat s jőjj kastélyod védelmére. Ott elvárlak s megharczolok veled; ha sorsom akarja, ott megölhetsz, v...

Folyt már mindenütt a magyar vér, város város után elesett, csaták vesztek el egymás után, egész Erdély fölött összecsaptak a polgárháború hullámai, a magyarnak nem maradt más a...

Ordítva rohantak ekkor rá társai, a kétségbeesés rémsikoltása hallatszott egy perczre, azután egy földrengető pukkanás, a havasok megrengtek az iszonyú dördüléstől s az égig löv...

Az emberek ilyenkor otthon szoktak ülni, templomba járnak, megköszönik a napok urának az elvett évet s áldást kérnek az ismét jövőre. Estenden beülnek meleg szobáikba, mulatnak,...

Végre a kormányos egy nagy csomó dohányt dugva félszája szegletébe, azt rágva, harapva elhallgatott, s míg a dandy pergő hadaró nyelvvel kelepelt előtte, emailgombos guttapercha...

Egy ember, ki meg tudott menekülni, bátorságot vőn magának visszatérni nagy időre. Sok keresés után ráakadt házára. Egy ágyúgolyó keresztülütötte valamennyi falát. Pitvara előtt...