Névtelen vár (1. rész) Történelmi regény

– Csak tedd le azt a könyvet, mondá neki a leány. Ennek mind a négy kötetét könyv nélkül tudom már. Mért nem adsz nekem azokból a könyvekből, a mikből magad szoktál olvasni?

– Emlékül hoztam ezt azokért a harisnyácskákért, a miket valaki, ettől a háztól, készített az én kölykem számára. A börtönben tanuljuk mi az ilyen figurákat csinálni, mikor nagy...

Csakis a szörnyeteg arczán nem mozdult semmi vonás. Ő csak játszotta azt, a mit betanítottak neki, mint a hogy megteszi a figuráit az idomított orángutáng. Úgy is hítták a tréfá...

– Az én kedves szép tavamtól? sóhajta fel a leány, még egy keserves pillantást vetve a megaranyozott hullámtükörre, az ő tündérálomi paradicsomára, a min karéjló fodrokat hajtot...

De már erre a szóra elővette a gróf a háta mögül a kezeit, még pedig egy olyan mozdulattal, a mely előkészülete annak, mikor valaki kétfelé akar repeszteni valakit s vetett egy...

A kastély kapuja, mint minden magyar úri házé, éjjel-nappal nyitva szokott állni. A gróf áthaladt az udvaron s a mint a szegleten kibukkant, csakugyan az történt, a mit ő előre...

A hó olyan sűrűen esett, hogy a ki ezt a csendes utczát látta, azt hihette, hogy Szentpétervárott van; pedig ez a rue des Ours, a St. Martin út egyik mellékutczája.

«Az bizony nem Istennek az ő csapása, hanem embercsinálta, ember-elnézte hiba. Hanem ilyenek vagyunk mi föld lakói. Ha valakinek szép buzája terem, azt mondja dicsekedve: ime ez...

S nem látszott semmit tudni a felől, hogy a Névtelen Vár observatoriumában őt egy figyelmes vizsgáló folytonosan nézi oly erős távcsővel, hogy szinte közvetlen közelében látja....

– Ez a legérthetőbb megoldása volna a talánynak. Hanem egy hibája van. Ha a szerelmes pár az üldöző franczia tiszt elől menekült ide Fertőszegre, akkor a titokban maradásra a le...

– Nem tehetem, polgár! A feleségem vár oda haza. Az asszony nagyon veszekedő. S én szeretem a házi békét. Csak bízza ön magát erre a bérkocsisra. Ez igen ügyes fiu. Ugy-e Peroqu...

– Megvallom, megvallom (mindig benevolumon kezdte), a mi igaz, az igaz. A baronesse pompás mobiliákat hozatott le Bécsből; még clavicordiumot is küldött le, egy stimmelő meister...

Mint már említők, azon éveknek a divatja szerint a kis gyermekeket is ugyanazon szabású viseletbe öltöztették, a minőben a felnőttek pompáztak, úgy, hogy egy ilyen gyermektársas...

– És aztán még egy fortélya van e csodagépezetnek, magyarázta neki Lajos. Ugyanaz a zsinór, mely megrántva a redőnyt leereszti, jelt ád az én dolgozó-szobámban egy csengetyűvel,...

A grófnő egy persa szövetű ottomanon feküdt, eszményien oda omolva a dagadó kerevetre, s ölében tartotta a kis Amelie fejét, gyöngéden simogatva annak selyem hajfürteit; a kis l...

A tópart hemzsegett a sok dévaj gyerektől, a kik meztelen lubiczkoltak a vízben, lármájuk felhangzott a Névtelen Várig. És Lajos értette Marie arczán azt a búskomorságot. Ő egye...

– Így van a dolog. Katalin bárónő igaz, hogy egész cselédsége láttára otthon volt mindig a kastélyban s igazi apáczai életet folytatott. Az ám, de ki látta a bárónőt déli tizenk...

– Nincs egyenmérték a vállalataink közt, bárónő. Én csak olyan sebet kaphattam vala az esetleges összeütközésnél, mely begyógyul; de az ön női tiszta hírneve olyan sebet kaphat,...

Azzal odatérdelt az ágya elé s kinyitá az imakönyvét, nem azért, hogy olvassa az imát, mert hisz könyv nélkül tudta azt, hanem hogy ne lássa maga előtt azt a félelemidéző arczot.