Erdély aranykora: Regény

– Ne félj, dörmögé Corsar. A Korán azt mondja, hogy csak a madár tud repülni; e várba, a ki repülni nem tud, ellenünk nem jöhet; és ha megtörténhetnék is, hogy bennünket meglepj...

– Igenis, volt egy vén boszorkány a faluban, nagy jó uram, szólt sunnyogóan a biró, nálunk Dainicziának hítták. Régen rontotta már az embereket, mert veresek voltak a szemei. Ha...

– Jól van Apafi, veled nincs mit szólanom, te nem vagy magadnál; hanem önhöz van egy szóm, főtanácsos uram, a ki mindig józan. Kegyelmedet én emeltem ki a porból, én segítém oda...

– Nem fogsz neheztelni érte, mondá Bánfi az elsápadt hirnöknek, hogy most az egyszer még nekem engedelmeskedtek. Menj vissza a fejedelemhez, és mondd neki, hogy három nap alatt...

Bánfit fájdalmasan érinté e szavak hidegsége. Nagy melle reszketeg sohajtól emelkedett, szemei bánatosan tekintének Margit mosolytalan arczának elzárt paradicsomára. Fölkelt a s...

A Dráva mellékén vagyunk, egyikében azon végtelen lankaságoknak, mikben a vad is eltéved. Mindenfelé erdők, százados ihar- és égerfák, és az erdők tövében víz. Nagyszerű mocsár,...

Ekkor széttekinte, ha nem jön-e több? s örömmel tapasztalá, hogy a hidnak levők a távol miatt nem vették észre a tusát. Kétszáz lovagja pedig már a tulsó parton járt s szép nesz...

A másik gyermek, – egy négyéves leányka, nénje lábainál térdel s füstölő virágokat szór a tűzbe. Ezt Arankának híják; nevét hajfürtein viseli, melyek aranyszőke csigákban hullan...

A három lovas egyedül űzte tovább a kimenekült szarvast, mely egyszer kiszabadulva, vitte üldözőit magával a lápos ingovány közé. A dalia legközelebb érte, az amazon és lovagja...

– Eredj! ordítá az oláhra, mondd meg az uradnak, akárki fia legyen, hogy – eb ura a fakó, – ő is annyira van én hozzám, mint én ő hozzá, ha ő akar velem beszélni, ő fáradjon ide...

Sange Moarte még akkor sem magát védte a fenevad ellen, hanem könyörögve nyujtá kezeit a bűbájos hölgy felé, szomju szemeivel annak szépségeit akarva elnyelni s közelebb vonszol...

– Engem semmi sem, zokogá a leány. Hanem úgy megsajnáltam nagyasszonyomat. Már régen gondolkoztam valamiről, de sohasem mertem megmondani. Sokszor beszéltünk róla, hogy urunk fo...

– Nincs miből, méltóságos uram; – nem járt eső, – nem arattuk be a vetnivaló magot; a faluban gyökeret meg gombát esznek az emberek, míg benne tart, azután Isten tudja, mi lesz...

– Igen, de én nem akarom őket visszariasztani, hanem inkább körülkeríteni, felét a seregnek szemközt állítom rá, a többit elosztom. Egy rész a kukoriczaföldek között lappangva e...

– De háborgós ember volt az Isten adta. Jó, hogy te nem ütöttél rá. Szegény megboldogult, ha ráemlékezem, milyen csatákat vívott azzal a félbolond Zólyomi Dáviddal. Két Bethlen...

1664-ben ezen helyről alátekintve, a kopár bástyákon belül tündérien tarka épületeket láthatott a szem. Corsar bég lakott a várban, a környék rémura, s parancsára rózsasövények...

Benn az étteremben már vígan vannak az urak és asszonyságok. Az ebéd már régen tart, és még soká fog végződni. A franczia szakácsművészet minden tudományát remekbe látszik fölmu...

Apafi átölelve Annát, maga mellé ülteté. A trón elég széles volt arra, hogy mind a ketten elférjenek rajta. Félig ugyan férje térdén ült a szép nő, hanem az nem tesz semmit.

«Vitézlő feleim, mondá szokatlan csendes hangon. A szerencsétlenek iránti rokonszenv, s a régi ellenek iránti gyűlölet mind férfiakhoz illő szenvedély. De az országok életében a...

Csáky lassankint visszanyerte mérsékletét s megszünt dühösködni. Mire Bonczhidára értek, egészen mosolygó képet mutatott, átlátva, hogy nők előtt illetlen és nevetséges is volna...

Déltájban leült a part alá pihenni, s alig volt ott egy óranegyedig, midőn lódobogást hallott közeledni, s föltekintett. A bokrok rejtve tarták, s im egy csoport fegyveres élén...