Valentine

Ennek a csacsinak mindig olyankor jut eszébe odabuktatni kézcsókra az orrát, mikor az a kezecske kanalat visz a szájnyíláshoz vagy a poharat hajtja vigyázattal fent a kényes crê...

– Mi? S ha még azt láttad volna, hogy amint ott fülelek és tátom a szám és lábujjhegyen előrébb megyek, puff! ott a másik koszorú a nyakamban. Bekaptam barátom. Csupa víz volt a...

Györgyben egy kevés utálat gerjedt, amint oda pillantott a jazz művészeire, azok most mind valami bohóc grimaszt kaptak fel a képükre s ültükben hideglelősen rázták a felsőtestö...

A Valentine könnyei még nem mutatkoztak be Györgynek. Ezeket a szemeket ő még csak el se képzelte, hogy sírhatnak is valaha. A György lelkének a tolongó fellegein egy villámlás...

Most valami nehezet érzett hirtelen György a mellében. Mintha márvány levélnyomót tettek volna rá a szívére. Fölvette tekintetét a világos kövezeten tovanyúló árnyékokról. A tér...

Ott ül a ház úrnője mellett. Aranyos, kedves fiú a Kokó, azzal a minimumra csökkentett két bajuszkával, amelyek úgy hatnak, mintha csak egy-egy sötét szalmiák-cukorkát nyomott v...

– Itt vagyok, látod, sohase hagylak el többet, egyetlenegy kicsi szerelmem! – Valentine a szeme elé emelte a Sipszit, aki az orrocskájával, a csillogó pici karmaival nyúlkált és...

Tétován járt a György nézése kint a korzó sétáló népén. Most, hogy az esőcske elakadt, hirtelen teli lett fenn a korlátnál meg lenn a széksorok közt az út publikummal. Mintha mi...

Igen bizony. Az óriási vívóterem két végében, a két öltözőben most göngyölik a komoly doktorok a vattát a két ellenfélnek, Békász György és Horváth Lajos uraknak a nyakára meg a...

Még egy kis vesszőfutáson kellett Valentine-nek keresztül menni. A sarkon teljes számmal együtt ülésezett, vagyis állomásozott a „Kristóf-térparancsnokság“. A mindennapos urak s...

Az íróasztalkán ott állott egy kis ügyetlen figura. Valami bronzból való kezdő isten (olyan zöld, mint a mázos korsók, a régiségtől), aki szétálló lábakkal ült egy állat hátán,...

Harmadnap estefelé, mikor György megjelent a polgármesterék teáján (jó későn ment, tudta, hogy ha nincs is kikiáltva Zsindelyesen thé prolongé-nak az ilyen ozsonnai vendégség, a...

A kisasszonynak ráncok nyujtózkodnak a homlokán. Olyan jó, rendes arca van. Az orcái mintha nem természetes rózsaszínűek volnának. Igen, lilás ez a rózsaszín, az ablakon bevetőd...

– Azt akartam mondani, kis babám, nagyon örülök a derék ötletednek. Roppant dicséretes, fiam. Tehetséged is van, Valikám, határozottan. Fogadom, hogy hamar lesz eredményünk, csa...

Mikor egy erős kézrázás után Palya becsusszant a forgóajtó szárnyai közé, Györgynek a keze még kinyújtva marad ott az ajtónál, mintha tovább kínálná… oh, istenem, ha Palya nem e...