Category: Novels
– Szóval: a mi megjön magától; a mit csak ki kell várni. De ilyen bolond az ember! A mig fiatal, mindent akar, a mi nincs; észre se veszi a gazdagságát s kesereg, hogy ez meg az hiányzik. Mikor aztán megöregszik, már nem akarna semmit, de mindenét odaadná az eltűnt évekért. Ne...
– Szóval: a mi megjön magától; a mit csak ki kell várni. De ilyen bolond az ember! A mig fiatal, mindent akar, a mi nincs; észre se veszi a gazdagságát s kesereg, hogy ez meg az...
2. Part 2– Nem, de ez egyszer nem árt, hogy tudsz egy kicsit forgolódni a fehérnép körül, s nem jössz zavarba, ha valaki azt mondja, hogy »merci.« A mi szegény Jánosunkat szomoru púpjáva...
3. Part 3– Nem – szóltam magamban – ehhez az önérzethez nem ért az, a ki maga kovácsolta meg a szerencséjét, s a szépségével és az emberekhez, meg a körülményekhez való alkalmazkodással...
4. Part 4Dühömben egy perczig arra gondoltam, hogy bele fogok kötni. Talán illenék is megismételnem a kalauz ajánlatát, s ha tagadó feleletet ad, megmondhatom neki, hogy mit gondolok ról...
5. Part 5Azt akartam megkérdezni tőle, nem szólhatna-e be a kastélyba, ha a bárónét arra viszi, vagy nem kaphatnék-e kocsit a fürdőből? Ha legalább késő éjszakára eljuthatnék a fürdőbe,...
6. Part 6– Ha nem leszek terhedre – szólt a főispán – nálad maradok, míg a szivaromat elszívom. A feleségem irtózik a füsttől, és én ugyan nem vagyok barátja az asszonyi szeszélyeknek, m...
7. Part 7Az igazat megvallva, én is úgy tennék az ő helyében, a hogyan ő cselekszik. Élném a világomat, és nem törődném az öregekkel. Sőt akármilyen vén vagyok, nem titkolom el, hogy rop...
8. Part 8Ó, épp oly készséggel, épp oly kifogástalanul szolgálnak ki, akár az öreg kegyelmest; épp oly reverencziával, épp oly illedelmes tartózkodással szólnak hozzám vagy felelnek a ké...
9. Part 9És máskor szinte örültem, ha a társaságban csak egy-egy pillantást váltottunk, hogy aztán este, az ablakban elmondjuk, a mit napközben gondoltunk. De ez egyszer sóvárogva kerest...
10. Part 10Már nem emlékszem, melyikünk volt az, a ki a beszélgetést ráterelte a könyvre és a könyv irójára; talán én. De arra határozottan emlékszem, hogy a szép Valéria, miután tüzetesen...
11. Part 11– Micsoda képtelenség is – fejtegette tovább a nézeteit – ha egy férfi azzal a czéllal köt magához egy nőt, hogy ennek egy életen át ne legyen egyéb gondolata, csak ő, egy megle...
12. Part 12– Ej, ej, mégis csak furcsa úr ön, tisztelt Asztalos Gyula! Ön azt állítja, hogy szívét-lelkét egy kis leány képe töltötte be. Ha nem is meri megvallani, mit érez, még magának s...
13. Part 13– Igaz – erősítgettem magamban elhatározásomnak a helyességét – igaz, hogy a boldogsághoz csak az az érzés vezet, a melytől megválni most olyan nehezemre esik. De ez az érzés so...
14. Part 14– No, magam se bízom valami nagyon ennek az ügynek a sikerében! De ez a szegény kis Kata!… Ha tudná, milyen szép akkor, a mikor szerelmesen sír!… Lelketlen ember, hogy’ tehette...
15. Part 15– Nem tagadom – selypelt tovább – hogy Kata nyugalmára nagyon kivánatosnak tartanám, ha már most meg lehetne szüntetni az összeköttetésünket. De ez egyelőre szintén lehetetlen....
16. Part 16Tehát választanom kellett. Választanom egyfelől a gondtalanság, a nyugalom, a jövő biztonsága s főképpen a szerelmi boldogság, másfelől pedig a művészet között, a melyet hiába o...
17. Part 17– Eh, a gyomor nem olyan követelő, csak némelyik ember tulságosan elkényezteti magát! Ön nem akarja elhinni nekem, hogy az emberi szervezetnek valójában sokkal kevesebb táplálék...
18. Part 18Hanem mindjárt el kellett ismernie, hogy a gyanuja alaptalan volt. Cumberland uj mutatványnyal állott elő, a melyet egyetlenegy czinkostársnak a segítségével nem hajthatott végr...
19. Part 19S aztán még vagy tíz évig zavartalan barátságban éltünk, most már egymás oldalán. Beszéltünk a minimumról és a maximumról, beszéltünk Poe Edgarról és Gérard de Nervalról; hol én...