Hétköznapok: Regény

Mintegy húsz éve lehet, – nem tudom, szerdán volt-e vagy szombaton, – elég az hozzá, hogy nagypéntek napja volt. A nap, szokása szerint, jókorán reggel fölkelt s megkezdte betan...

A nép eszméletlenül, rémülten, vakon sír, fut, imádkozik, vagy némán, őrülten bámul a tűzbe. Nő és férj, apa és fiak nem ismerik egymást. Látni lehet anyákat, kik kosárkával kar...

Márton rémülten védte magát a sötétben az ismeretlen ellenség ellen, mely legkisebb csahintás nélkül tépte hol lábát, hol az oldalait, itt is, amott is mérges harapásaival s hur...

– Apádé! kiálta fokcsikorgatva az ifju, hát hol van az a holló, mely fiai szemét kivájja? vagy a farkas, mely éhdühében saját kölykeit összetépi? Hisz még azon kutya is, mely az...

Így tépelődvén s keresvén mindenütt azon valamit, mit még soha sem látott, hirtelen egy ötlet keletkezik agyában; homlokon üti magát s felugrik. Bepislant a rostélyos hálószobáb...

Már húsz éves korában korengedményt kapott megyéjétől, mi eléggé tanusítja lelke és elmetehetségei szokatlan kifejlődöttségét, s ez idő óta jószágait maga kezelve, kezdte mindaz...

Azonban a jó Isten könyörülőbb atyja lőn e boldogtalan asszonynak, mint az, kinek nevét viselé s nem hagyta őt sokáig itt e siralmak völgyében; – Thekla, miután egy fiat szült,...

– Semmitől se félj; hol ember nem lakik, ott bátran lehet élni; ezen eb nagy philosoph, ki nem állhatja az emberi arczot; hizelegj neki és ez távol fogja őket tőled tartani; a k...

– Ha most haragudnám reád, elhallgatnék s vesztedbe hagynálak rohanni, de ne vesd vissza ajándékomat; hajszálon függ a vész fejed fölött, s te önmagad téped el azon vékony fonal...

Egy negyedév folyt le Zilányiné halála után; e negyedév épen elég volt arra, hogy Janka teljesen meggyőződhessék, miként ez a föld csak azoknak édes anyja, kik már meghaltak. Mi...

Bálvándy úr táblabiró volt, és pedig egyike a legkövérebbeknek; s e jövedelmes czímhez őt egyedül csak bokros érdemei juttaták, miután egy szomorú kimenetelű tisztújítás alkalmá...

Az ifju karjaiba érzé őt hanyatlani. Oh hányszor álmodta őt így karjai között! Az élet minden viharai keresztül jártak rajta; beteg volt és nem volt ápolója; üldözött volt és ne...

Erre újólag tanácsot tartának a künn levők s végre egy hágcsót teremtvén a szomszéd tanyák valamelyikéből, azon az egyik, kire a sor esett, felkapaszkodván, a háztetőnyíláson át...

– Ez az ember meghalt! rikoltá Dömsödi úr, három lépésre ugorva a jászoltól s kifutott onnét, mintha ostorhegyre vették volna. Künn az udvaron zsíros subákban néhány betyár támo...

– Te ölted meg őt, tudod-e? szólt rémarczot vetve a térdeplőre s szavai indulatosabbjainál szilajon rázta annak roskadozó vállait. Tudod-e, hogy milyen szép volt ő? Olyan szép,...

– Húsz eze… kiálta Dömsödi János, a szót nem mondta ki végig, midőn Dömsödi Péter neki ugrott, megragadta; összeölelkeztek, senki sem nyult hozzájok. Darabig tülekedtek így szót...

Végre fölmereszté száraz szemeit, kinyujtá, s egy erőszakos szökéssel felvetve magát keskeny ágyából, ládája és koporsója közé rohant, csontjai zörögtek mint egy diószsák; oda v...

A hirteleni benyomás, mit ez erőszakos tett okoza lelkében, a hajdani tiszta szerelem, annak elvesztése, helyette ez őrült, erőszakos szenvedély, összehasonlítások e kettő közöt...

A mint visszatért a szigetre megölt gyermekével, sietett szobáiba a szerencsétlen apa, remélve, hogy ott fogja nejében találni a fájdalmas vigasztalást s előre képzelé, mint fog...

Bodor, kóczos haján fakó túri süveg fészkelt, szemeire és füleire lehúzva; nyakravaló és mándli nem voltak nála divatban, de igen az elmaradhatatlan vörös pruszli, s ennek hegyé...