Élet, halál

Mint nádszálat a szélvész, valami szédület rázott meg és magamhoz tértem és körülhordozom a világon szemeimet. Sötét van és mindig villámlik és élet van a földön. Fegyvert vettü...

Meghalt. Az emberek a világon születnek és elmulnak olyan töméntelenül, oly számolhatatlanul, olyan végtelenül, mint ha nézed unalmadban az esőt, hogy esik és a vizes járdán fel...

Mily nehéz néha a sziv, csak egy pillanat emléke ejtődött rá, vagy az egész élet borult fölébe. Egy bánat, egy gond, egy gondolat, vagy a világ. Milyen nehéz a sziv. Mintha buzá...

Visszanéztem az égre és láttam, hogy igazuk van az embereknek: csakugyan egy nagy piros sziv áll az égen. A nemzeti zászlócska a szivből lengedezett lefelé. Az égről pedig eltün...

Elolvad a tél és a mezőről meleg szél szalad be az utcára, az ablakok csillognak, a föld puha és fekete lesz és a kövezet szélén zöld hajak bujnak elő a földből. Teli lesznek az...

Mindennap a halál ködében kezdünk járni s most, most mindig ugy van körülöttünk a halál, mint a nagy hó téli reggelen. Oh mindig másról beszélünk. Most elment innen egy ember és...

És mindenféle mezei virágok, vadócok, fák tövében, bokor alján, árok oldalán, viz között szorongó haszontalanok, csitri, madárhur, kikirics, földike, mentsvirág, gólyahir, tunik...

– Csak hat fillér tiz labda, csak hat fillér – buzditja a bámészokat a Háboru Játék gazdája, egy kis gyönge civil, – tessék, tessék urak, üzsd, nem apád, – hadarja szenvtelenül...

És mennyi fekete kör alacsonyan a sötétbarnán omló fellegek alatt: esernyők. Terpeszkednek, feszülnek, vergődnek, inognak, osonnak a fekete körök. Lehuzott fejek, hajlott hátak,...

Gyenge János mint honvéd népfölkelő harcolt a háboruban, addig harcolt: elesett. Bizony a háboru se különb mint rendes életünk: a háboruban is csak küzködik az ember, egyszer os...

Még érzem a két kezem ujjai közt melegét és vékonyságát a kicsi Márta tiz ujjacskájának, mert ugy beszélgettünk, hogy a két kezünk ujjai össze voltak fonódva és karjaink párhuza...

Egy borbélymühely. Az ajtó fölött tábla, a táblán név, kibetüzöm unalmamban a cyrill irást: Kosta Pristinovic. Az ajtó zárva van. Kétfelől a falon a két borbélyideál képe, egy f...

Bemennek. A legényeik utánuk. Oh, én megint kinn alszom inkább az emberek közt a tüznél. Az emberek… A legénységnek a neve ez a katonaságnál, a bakáknak, a parasztoknak. A ember...

Milyen csend… Még reggel micsoda lárma volt és most ebéd után milyen csend van. Csata után. Valami ünnepélyes és óriási csend. Befagyott oceán. Ugy-e, most ebéd után van? Még ne...