Kék mesekönyv

_Van nekem egy csodalámpám, gyerekek, melynek tündéri fényességet árasztó világa mellett országot-világot bejárok s úgy szedegetem össze a világ legszebb meséit. Világjáró nagy...

– Uram, a mai napig nem tudtam, hogy itt lakol, azért nem áldoztam neked. Bocsásd meg a hibámat. – Otthagyta a tejet és hazament. Mikor másnap arra felé járt, egy aranyat talált...

– Jól van, – szólt az óriás – látom, hogy veled nem lehet okosan beszélni, csak menj, te bolondos fiú, úgy is tudom, hogy hiába mégy. Hanem azért, nesze, adok neked egy rézpatkó...

De hiába beszélt most az asszony, nem öltem meg a borjút. Parancsoltam a bérlőnek, hogy vezesse vissza az istállóba; hozzon egy más borjút. Hozott is. Azt aztán leöltem a Bajrám...

De a hercegnek úgy elállott a szava is a nagy csodálkozástól, hogy elfelejtette oda adni a vizet. No, ha elfeledte, el is tűnt a gyönyörű leány a szeme elől, mintha sohasem is l...

Azzal szépen hazamentek, a királyleányt beküldötték egy szobába, ahol a többi asszonyok voltak. Ők maguk pedig mindketten felmentek a ház felső részébe, ottan leültek, jól megva...

– Hát bizony, fiam, ha elszaladtak a lovak a hintóval, akkor nem is éretted jöttek; de ne búsulj, gyere el holnap, hátha több szerencsével jársz. El is ment másnap a királyleány...

Elindult a két fiú, mentek hegyeken, völgyeken, erdőkön, mezőkön át. Aztán egyszerre egy keresztúthoz értek. Azon a keresztúton állott két oszlop. Mind a két oszlopon írás volt....

Ekkor már egy kissé magához tért Katarina s gondolta magában: ha azt mondom: fiatal koromban, akkor majd öreg koromban kell szenvednem. Már csak inkább öreg koromban legyen nyug...

– Hasszán, hallgass rám. Kérd el az anyádtól a kardot s övet, amit a te apád, Körolu hagyott rád. Ülj fel a te lovadra s keresd meg az apádat a csamlibeli várban, Bolu tartomány...

Jőnek este haza a törpék, látják, hogy megint a földön fekszik Hófehérke, felveszik, ágyba fektetik, nézik, vizsgálják, nem találnak rajta semmit, mosdatják vízzel, borral, ecet...

Ahogy ezeket látta Alten-Byrtyk, mindjárt tudta, hogy senki más, csak ezek tüntették el az ő fiát. Visszatért a sátrába, leborult a földre s keservesen siratta a fiát. Sírt egés...

No bizony, ha elaludtak, az erdei rablók sem voltak restek, előbujtak a sűrü bokrok mögül, s egy perc alatt elszedték az összes drágakövet az egyik fiútól, a ruhafélét s a többi...

Úgy tettek az atyafiak, ahogy Dzsuha tanácsolta, hagyták a bőröket, míg jól megszagosodtak s a nyüvek csak úgy nyüzsögtek rajtuk. Akkor aztán mentek a vásárra, nagy büszkén kite...

Avval bevezették Jankót a beteg királyleány szobájába. Mikor meglátta, bezzeg nem bánta, hogy neki ígérte a király, olyan gyönyörű volt a királykisasszony. Aranyszőke haja mint...

– Csak vetkőzz, – mondotta a leány – mindjárt én is készen leszek. – És kezdette gombolni a kabátját, de míg egy sor gombot kigombolt, a másik sor gomb rá begombolódott. Azalatt...

– Hátha tudnék segíteni rajta? Az apát úr is sokszor megsegített engem az én szegénységemben, hátha én is meg tudnám segíteni nagy gondjában, bánatjában. Volt már arra eset, hog...