Im-ígyen szóla Zarathustra

Ne pásztor legyek, ne sírásó. Többé még beszélni sem akarok a néppel: utólszor szólottam halotthoz. A teremtőkhöz, az aratókhoz, az ünneplőkhöz akarok szegődni: a szivárványt ak...

És Zarathustrát sietős lába megint tovább vivé hegyen-erdőn és szeme keresett és egyre keresett, de sehol sem látta azt, a kit szeretett volna látni, a nagy veszedelemben forgót...

Szavaimra a tűzeb irigységtől mintegy őrjöngve ugrándozék. „Mit“ – ugatott – „legfontosabb állat a földön? S az emberek el is hiszik nékie?“ És oly sok gőz és oly borzasztó hang...

Mikoron Zarathustra harminc éves vala, odahagyá hazáját és hazájának tavát és a hegyekbe méne. Itt élvezé lelkét és magánosságát és nem fáradt belé tiz álló esztendeig. Végezetr...

Ha kinek a maga-megtartóztatása nehezére esik, annak nem ajánlatos az: nehogy a pokolba vezessen, azaz a lélek iszapjára és párzó kedvére. Avagy szennyes dolgokról beszélek? Ezt...

Zarathustra észrevette volt, hogy egy ifju kerülgeti őt. És mikoron egy este egyedül mendegélt a várost körülzáró hegyek között, a melynek neve „a tarka tehén“: íme, menetközben...

Hol én is viszontlátám régi ördögömet és ősi ellenségemet, a nehézség szellemét és mindeneket, miket teremtett: a kényszert, a szabályt, a szükséget, a következményt, a célt, az...

Midőn Zarathustra megint száraz földet ért, nem indúlt tüstént hegyének és barlangjának, hanem sok utat és kérdést tőn, és tudakolá ezt is, azt is, úgy hogy tréfásan ezt mondá m...

És megint hónapok, évek suhanának el Zarathustra lelke fölött és ő nem vevé ezt észbe; haja azonban megfehéredék. Egy nap barlangja előtt kövön ülvén és hallgatagon pillantván k...

Im-ígyen szóla Zarathustra és fölkelt heverő helyéről a fa mellől, mikéntha idegen mámorból ocsúdnék: és íme, a nap még mindig éppen feje fölött állott. Ebből valaki joggal azt...

És még sohasem adatott néktek szellemeteket havas gödörbe vetnetek: nem vagytok erre elég melegek: így hát hidegsége gyönyöreit sem ösméritek. S úgy tartom, hogy mindenben kelle...

Emelt fővel járjatok már korán, óh én véreim, tanuljatok meg emelt fővel járni! A tenger viharzik: sokan akarnak rátok támaszkodva fölemelkedni! A tenger viharzik: minden tenger...

Talán együtt lapúlt meg egy másik éjjeli pillével? Mert itt is ott is szagolok apró, elbúvott felekezeteket; és valahol kamrácska van, ott prézsmitáló barátok is vannak és prézs...

Midőn tehát Zarathustra a hegy hátán fölfelé mendegélt, útközben megemlékezék a sok magános vándorlásról, miben ifjuságától kezdve része vala, s megemlékezék arról, mennyi hegye...

Egyszerre azonban megijedt Zarathustra füle: mert a barlangban, amelyet eleddig lárma és hahota töltött el, ízíben halálos csönd állott be; – orra pedig jó illatú füstgomolyt és...

Ez a hős igazság-vadászni indúla s végezetre egy kis, cicomás hazugságot ejte zsákmányul. Házasságának hívja ezt. Amaz tartózkodó volt a társaságban és válogatósan válogatott. Á...

Van egy sziget a tengerben – nem messze Zarathustra boldogságos szigeteitől – a melyen szüntelen tűzhányó hegy füstölög; erről mondják a népek, és különösen a vén anyókák a népb...

„Egyszer – az üdv első évében tán – Panasz kélt Sibylla mámoros ajkán – Látni se látott bort szegény –: „Óh jaj, hogy elhagy minden remény, Nézvén, hogy itten Mint gördül és sül...

Bizony, bizony, nem szívelem őket, az irgalmasszivüeket, a kik boldogok, szánakozván: tulságosan kevés bennük a szemérem. Ha kell is, hogy szánakozó legyek, legalább ne legyen a...

És ha valami nagy dolgotok célt vétett, célt vétettetek-e ezzel ti is? És ha magatok célt vétettetek – célt vétett-e ezzel – az ember is? És ha az ember célt vétett: ám legyen!...

Mindezek soká tartának, vagy rövid ideig: mert, igazat szólva, az ilyeneknek itt a földön _nincs_ időmértékük. – Közben pedig a fennsőbbrendű emberek is fölserkenének Zarathustr...