Puder: Elbeszélések

Mi sok báj volt a csendes éjben! A kéj, öröm s lefolyt idő Élénk színekben tünt elő, Mint a rabnak, ki börtönében Erdőt, mezőt álmodva lát, S szabadnak véli önmagát.

– Férfiak, nők… Hát hol vannak? Vannak gyönge, jellemtelen, sajnálatraméltó, nadrágot viselő lények, akiket férfiaknak hívnak és vannak kegyetlen, gonosz, sűrüvérü asszony-szemé...

Bár éjfél elmulott, a korcsmárosnak a történelmi nap mámorában eszébe sem jutott vendégeit kizavarni a havas téli éjbe, de Stánczy Pista önkéntelenül fölemelkedett, mert husz év...

Napok mulottak el és nagyanyám nem beszélt többet a dologról, hanem mindig nagyon sokáig fennmaradt estve és már félig bóbiskolt a székében, a kis penészvirágnak mindig olvasni...

A bor nagyszerűen csúszott és bizony erőfeszítésébe került, hogy elhagyja a meleg csárdát. Csakhogy már nagyon kívánkozott asszony után. A létrát vállára kapta és mire leszállot...

Janicsek magános, családtalan ember volt, a régi képek és műtárgyak, amelyekkel lakását megrakta, a vén bútorok, amelyek körülvették, a remekművü lámpás, amelyet esténkint meggy...

– Mint egy kutya, úgy élek, – felelt az úrnő és biztosító-tűvel föltűzte világoszöld szoknyáját. – Látja, milyen nagy lett a lábam… Mindig utáltam a fűzős, magasszárú cipőt, his...

Tavaszi este volt ekkor, az Ipoly fölött köd járt, mint lappangó vándorlegény és a fák, bokrok a kertben fázékony kedvvel állongtak helyükön. A kerítés barna x-betűivel hosszan...

Ilona ócska, divatja mult ruhákat viselt. És e ruhákat olyan furcsán tüzögette, varrogatta össze, hogy még régibbeknek látszottak, mint amilyenek valójában voltak. Szerette a ta...

Délutánonkint lóra ült és csendes ügetéssel járta be a határt. Tél felé járt, olykor könnyü hó fedte be a réteket. Az útszéli szent kápolnájában olyan elhagyottan töltötte napja...