Kenyér

Aki fölemelted e könyv cimlapját, türd kérlek ezt az egynéhány sor irást, amit a cimlap és a könyv lapjai közé csempészek. Érezném a mulasztást, ha nem jelezném itt, mi mindent...

Gondolom ez volt a legkelendőbb anyaga két esztendő hadidalainak. Szerzőik Budapest kedvenc dalszerzői. Jobbadán az uri világ használja el itthon e hadizenét, a katona odakinn a...

Látok és hallok mindig mindenkit. Nemcsak katonákat, az igyekvő boltosokat, üldögélő néniket, maguknak szenvedő és rajongó müvészeket, egyet üző hivatalnokokat, türelmetlenül va...

A muszka fogoly elhajitja tányérsipkáját, levetkezte agyagszinü bluzát és piros ingét és semleges felsőtestével meggörnyed, feje lekushad, ugy jár a mezei munkában. A föld örök...

Kerülöm, kerülném, elnézek, szórakozott próbálok lenni… ugy fáj szóba hozni s még ugyabban fáj hallgatni róla s a forró panaszt leparancsolni. Egy gyermek öngyilkos lett. Egy ti...

– Tegye azt – lőtte le a kalauzné zokszavát egy középkoru polgári férfi, aki legutoljára felküzdötte magát a lépcsőn és a talpa alatt a biztos talajat érezte. Tegye azt – mondta...

Egyformák lettek ellenségeikkel, ugyanazt a célt kiáltják, ugyanazok az ötleteik, a gondolataik és gondjaik. És a fájdalom ó betüje, mely annyira divatba jött a szavak között, é...

Reggel eső volt, erős eső, tiszta esőből való eső. Délre fagyos eső lett, zuzmara, hó zudult vele, bántó, dermesztő téli eső szakadt, az ágakat megfogta s befuttatta gyémántosan...

Reggel aztán jön a nap, nyájasan mosolyog. A jégpályán ott a nagy sár. A zászlókat leakasztják. A lámpák elaludtak. A locsolók nincsenek a pályán. Vajjon hol vannak és mit csiná...

A hallgatás uralmának is nevezheti napjainkat az a történetiró, ki jő majd az emberek történelmét leirni. Csodálatos képei vannak a hallgatásnak. Tartalékszázad ül az erdőben a...

Kérdeném az ismeretlentől, aki szembe jön velem: Te, ki vagy? Hogy hínak? Hogy vagy, mondd? Hová mégy? Mit tartasz a világon legjobbnak? És mit tartasz a legrosszabbnak? Te mit...