Part 11

Kérdeném az ismeretlentől, aki szembe jön velem: Te, ki vagy? Hogy hínak? Hogy vagy, mondd? Hová mégy? Mit tartasz a világon legjobbnak? És mit tartasz a legrosszabbnak? Te mit gondolsz, miért élünk? Gondoltál már te is, mondd, a boldogságra? Te tudod mi az? Ő néz téged és ajkai rebbennek és két kezével magyaráz valamit és a két fülére mutat ujjaival. Ő nem tud beszélni és nem hallja, mit beszélnek hozzá. Ő süket és néma lett itt a földön. De lát és néz és két szeme benne van az én két szememben és az ő szemeiben is lélek és értelem mutatkozik. Ott hagyom? Jól esik tovább mennem? Semmi közöm ő hozzá?

Figyelek rá. Neki nincsenek szavai, mégis akar velem beszélni. Erőlködik. Nekem vannak szavaim. Én ne tudjak vele beszélni? Én nyomorultabb legyek, mint ő? Én ne értsem meg őtet? Én meg fogom érteni. Én jeleket adok neki, mintha néma volnék én is és megértjük egymást, mintha ő is tudna beszélni. Én a sóhaját meghallom, mert olyan, mint az én sóhajom, oly halvány s oly érthető, oly olvasható, olyan ismerős és olyan csodálatos.

A vakot pedig meg fogom simogatni, az ő tapintása olyan finom, hogy ő lát az ő tapintásával, látja, hogy ember vagyok és nem bántani akartam érintésemmel. Én jó leszek hozzá s az a jóság a kék ég boltozathoz fog hasonlitani, olyan magosan és köröskörül és tisztán borul kettőnk fölé. Ő neki a jóság a legszebb látnivalót, a kék eget visszaadja. Én a vakot átvezetem az életen, mint egy hidon és ő nem fog félni.

Én annak, akinek keze nincsen, annak az arcához tartom a letépett rózsát, szagolja meg. Az ő arca elmosolyodik, mert el szoktunk mosolyodni, ha megszagoltatják velünk a virágokat. Én a nyomorék lelkének annyit adhatok, amennyit elvettek a testéből.

Ha nem tudnék kifogni avval az ő szerencsétlenségükön, hogy segitek rajtok, akkor én érezném nyomoréknak magamat. Istenem, én boldog akartam lenni. S éreztem mindig, hogy másokra is szükségem van: más emberekre, barátokra, testvérekre, kik olyan boldogok legyenek, mint én magam, hogy lássam magam előtt, mi a boldogság. Az én boldogságom egy boldog világ. Lehetek-e még boldog, boldog egyedül egy boldogtalan világon? Ők is mind boldogok akartak lenni, akik világtalanok és bénák lettek. Mennyivel inkább csalódtak ők! Nekem örök életemben bocsánatot kell kérnem ő tőlük, mert nekem annyival több maradt, mint ő nekik.

TARTALOM.

Előszó 5 A szív albumába 7 A kutya meg a veréb 10 Nyakkendők 13 Mikor az embert összetévesztik 16 Gondolatok 18 Az élet dolgai 21 M. A. E. 32 Hatan a kupéban 35 Nefelejcs, árvácska 39 Adyt bántják 42 Szemek, arcok 44 Szegény ember, gazdag ember 47 A csirkekolera 50 Unod 53 Tizennyolcéves katona 57 A népek irkája meg a földabrosz 61 1916. julius 13. 65 A csók 67 Görbén megy a ló 69 Volt, hol nem volt 72 Füst 75 Az ujságpapirról 78 Erdélyiek 81 Köszönöm, nem kérek 83 Gyermekek 86 Kabát és kabáttolvaj 88 Az asszonyok a bolt előtt 91 Bélyeget adnak 94 Levél 96 Kávé, dohányzás, premiére, minden 99 Keresik egymást 101 Szalmavirág 104 „Tegye azt!“ 107 Azt mondják 110 Püspökladány 113 Dátum 116 Példa nélkül lesz 119 Vaskrajcár 122 Szivaros 124 Francia kenyér 127 Szinház 129 Fátyol 132 Románok 135 Békeajánlat 138 Hindenburg meg a többi baba 141 Béke meg zsemlye 144 Téli hang 147 Aranysarkantyu 150 Boldog 153 Tizenkettő 155 A gólem 159 A madarak 163 Egy krajcárért 166 Korcsolyáznak 168 Gyufa és egyéb elbeszélések 170 Varjak és mások is 174 Krónika vagy miféle 177 A föld 181 Kisértet a Fehér Házban 184 Egy noteszból kitépett levelek 188 Felhőrongyok 194 A bolond 202 Prológus 206

SAJTÓHIBÁK HELYREIGAZITÁSA.

A =194. oldalon= felülről 2-ik sorban „körlécei“ helyett „körlócái“ olvasandó.

A =198. oldalon= felülről 3-ik sorban „mit“ helyett „amit“ olvasandó.

A =200. oldalon= felülről 13-ik sorban „Bágyadtan“ kezdetü mondat egészen a pontig helyesen igy olvasandó: „Bágyadtan emlékszem életének és a világért való háborujának hosszu könyvére, minden imádott könyvre sziv nélkül emlékszem és ugy vannak bennem mind a könyveknek betüi, melyeket a megbukott világban olvastam volt, mintha vizirássá váltak volna, mintha nem lenne semmi drága könyveimben, ha visszanyitnék beléjök, csak üres papirlapok.“

A =201. oldalon= felülről 2-ik sorban „tehetetlenség“ helyett „lehetetlenség“ olvasandó. – Az 5-ik sorban pedig „rózsahévvel“ helyett „rózsa hévvel“ olvasandó.