A vörös regina: regény

Biz ez a rettenetes mohó falás nem igen volt valami gusztusos látvány, de nem is volt annyira visszataszító, mint amilyen más--rendes--körülmények között lehetett volna. Láttam...

Most már láttam, miről van szó. A törpe borókabokrok között huszonnyolc orosz katona élettelen hullája hevert. Legszélről egy lóhulla, valamivel tovább mellette a gazdája holtte...

Szót fogadott és bebújt mellém a ponyva alá. Igy kuporogtunk egymás mellett valami félóráig, anélkül, hogy a vihar alábbhagyott volna. Sőt mintha még nőtt volna ez a rettenetes...

--Azért én mosok, ha beszélek is. Nem hallod, hogy mosok? Csak azért beszélek, hogy ne menj el. Amíg felelsz a kérdéseimre, addig tudom, hogy itt vagy és nem vagyok egyedül... H...

--Schon gut... szép tőled, ha most így gondolkozol--válaszolta halk hangon s közben, mintha egy bánatos sóhaj is ellebbent volna ajkairól--de azért, mondom, elpusztulhattam voln...

--Danke, Herr Kollége, kísérje szerencse magukat is--én ezennel tisztelettel elbúcsúzok és megyek! Ha majd az ujságban olvasni méltóztatik, hogy őfelsége Feldwebel Galambos Árpá...

--Igy járnak a rossz gyerekek, akik nem hallgatnak jó apjuk szavára!--mondottam kenetesen s a másik pillanatban már talpon is voltam, hogy szintén kirázzam csontjaimból a poros...

Aha... ez az a görbe ösvény, amelyen értelme kihibban a normális kerékvágásból,--helyesen teszem, ha a diskurzussal másfelé kanyarodok. Ez a szegény lélek még most sem tudja, ho...

Elakadt. A mondat többi része oly hangos kacagásba fúlt, hogy visszhangzott bele az egész barlang. Most már nemcsak a haja volt vörös, hanem az arca is, szinte lángot vetett a f...

Néhány elvesztett kulacsot fölfedeztem a fűben, csakhogy ezek mind üresek voltak. A negyediket vagy ötödiket földhöz vágtam s csepp híján majdnem rátapostam... Szégyelni való ok...

Búcsút mondok csendes erdészházamnak és 1914 augusztus elején bevonulok, mint tartalékos közlegény, ezredemhez.--Új bakancsomat meg kell foltoztatnom és emiatt sok bajom támad.-...

Morelli kapitány úr azonnal odafordult és bosszankodva tudakolta annak a szamárnak a nevét, aki patront felejtett a fegyverében. Azt hitte, hogy »schlamperei« történt, pedig mos...

Egy-egy bükkfának emberderékvastagságú oldalágai úgy repültek szerteszéjjel, mintha vékony cirokseprő ágszálai lettek volna. Hallatlan, micsoda gyilkos ereje van egy ilyen pokol...

Amikor mintegy félórai bújkálás után végre elértem az erdőség legszélső fáit, tökéletesen besötétedett. Tudtam, hogy a hold ebben az időszakban egész éjjel nem látható, a sötéts...

Hozzá is fogtam és éppen olyan tisztára elintéztem a magam részét, mint Regina a magáét. Csak mondta, hogy jóllakott a kiállott félelemmel--a valóságban nagyszerű étvággyal evet...

--Hát nem nagyszerű ember az öreg úr? Egy szóval sem firtatta, hogy mit tetszett ott egymagában csinálni--eddig, ha már életben méltóztatott lenni. Mert más, ha le tetszett voln...

--Hein, kamerád! Mondok valamit... Mindenki tegye azt, amit jónak lát. Nem igaz? Nem vagyunk egymáshoz varrva, sem összenőve.... sem összeházasodva. Én is azt teszem, amit jónak...

A dolog annyira lehetetlen volt, hogy józan értelemmel egyhamarjában föl sem lehetett fogni, és íme, mégsem volt képtelenség és nem volt képzelődés, hanem valóság: az a gyorsan...

Találkozom a derék Heiszer bácsival és megtudom tőle, hogy a Morelli-század már messze északon táborozik.--Heiszer bácsi megajándékoz egy pár nagyszerű csizmával.--Kivégezem fol...

A kis Regina meg volt magával elégedve. Otthonosan elhelyezkedett és tízszer egymásután is elmondotta, hogy semmitől sem kell tartanunk. Azok nem fognak ily mélyen bejönni az er...

Semmit sem értettem abból, amit mond, csak rémlett, mintha folytonosan azt suttogta volna, hogy szeret... tízszer, húszszor egymásután és mindig csendesebben, végül már úgy, min...