A tisztesség nevében

Hernyány György csikorgó deczemberi hidegben, este hét órakor sétál az úri-utczában, egy eleven, didergő saison-anakronizmus. Elegáns, rövid világossárga felöltő feszül erős ter...

Azóta Helley Antal gyakran kereste föl Flórát, végül mindennapos lett nála. Vonzotta őt ez az asszony, aki egy mélységes sebbel a lelkén tud jóizüen nevetni, akiben a legszabada...

– Hisz ez az asszony valóságos csudakincs! – gondolta Hernyány, mikor éjfél után elbucsuzván Flórától, az orfeumba ment. – Ki se kell mondanom kivánságomat, már teljesíti. Alig...

Képzelhető, hogy érezte magát Flóra, aki már teljesen elidegenedett előbbi környezetétől, mikor ujból együtt kellett lennie velük és türni az ő szabadszáju viselkedésüket, melye...

– Oly rettenetes volt ez az ember, – szólt még mindig az elmult jelenet hatása alatt iszonyodva Flóra, – olyan rettenetes volt ez az ember, mikor komolynak látszott. Szinte szer...

Aztán visszafordult és vadul járt föl-alá a szobában, miközben lelkében dultak, kavarogtak ezernyi, megértetlen indulatok. Még nem értett semmit, még nem tudott semmit, de a szi...

Elfacsarodott szivvel, emberi hitében megtörve távozott Helley gróf. Mintha ő követte volna el a perfidiát, égett az arcza a szégyentől s ahol ismerőst látott, megijedt és messz...

– Mindegy? Dehogy. Nagyon rossz az, sőt úgy rémlik, mintha fájna. De mi közöm hozzá? Aki érzéketlenül vágja a mások husát és kaczagja a mások baját, az silány, ha kivételt tesz...

Flóra ott állt a pár előtt, mely megfeledkezve róla, átadta magát a szerelem édes érzésének. Szürkén övezte a képet az ég, jobbról-balról a mélység tele felhővel, előttük a végt...

Alakja lett az éjféli életnek, de alig egy félesztendő mulva már senki sem emlékezett reá, mint a parlament Cató Censoriusára. Úgy elolvadt a dicsősége, ahogy keletkezett. Egy p...