A podolini kisértet

Prihoda Anna olyan árván maradt, mint az ujjam, a milyen árván csak egy kis tót leányka maradhat egy rongyos tót falucskában tél közepén. Az apjáról csak annyit tudott, hogy elm...

– Aztán? – szólt Mik és Ancsurka képzeletben látta, hogy az öreg szolga milyen hősies állásba vágja magát, mert gazdája annyi kérdést intézett hozzá. – Aztán, kérem nemes uram,...

– Ugyan ki a manó lenne kiváncsi Prihoda Ancsurkára? Törődik is Prihoda Ancsurkával valaki? Talán már az öreg Mik is elfelejtette, hogy Ancsurka a világon van, hisz elég gondot...

Sok esztendővel ezelőtt egy felsővidéki, kis szepességi városkának voltam a lakosa. Ugy hivják a városkát: Podolin. Közel a határszélhez, a Kárpátok alatt, mély völgyben feküdt...

A kranyokai rezesbanda ősi szokáshoz hiven ebben az esztendőben is tiszteletét tette Szent-György napján, de a várkapuk csukva maradtak, nem guritottak hordó borokat a vár udvar...

Nem igen sok idő mulott el, hogy tisztelendő Felkis János uram jelentkezett a háznál. Marczinkáné akkora csókot nyomott a barát kezére, mint egy papucs, az öreg Mik is tisztelet...

A trombitás egyre fujta Kavaczky nótáját, Péter bátyó ivott, de lassan-lassan rajta is erőt vett a nehéz pálinka, mint akár Riminszky uron. A trombitát le-letette, nagyokat szus...

Ott ült az öreg és reszkető fejjel bólongatott a melódiákra, a melyek az ölesvastagságu falak között felhangzottak. A poharat sem vetette meg ezenközben s egyszer Riminszky ur f...

Az udvar sötét hátteréből halk zsolozsma hallatszott. A lipovnicai barátok litániáztak ott a kegyuraság felett. Szálas gyertyák, fáklyák világitották meg a kápolnát, de ha három...

Mintha csak valamely csalfa szeretőtől hallotta volna ezt a mondást. És csalfa szerető szokása szerint különböző hizelkedéssel vette körül gazdáját, a ki végre is nem tudott ell...

Kavaczky álmosan fordult el. Azt gondolta magában, hogy az éjjeli ember majd csak elunja egyszer az álldogálást és tovább megy. De bizony az nem mozdult. Sőt inkább halkan kopog...

Azon a helyen, a hol előbb a várur állott, világoskék kacki kabátkában, vadgalambszinü pantallóban, félcipőben és kezében szalmakalapját tartva egy szőkefürtös, mosolygó ifju ál...

S igy Nizsder váráról nem sokat tudhattak a hatóságok. Egyszer egy bizonyos Alapi Salamon, – ez a nemzetség is lakta a várat, – nagyon megharagudott valamelyik szomszéd földesur...

– Már mondtam, hogy az órák miatt teljesen nyugodt lehet Wart ur. Éppen olyan nyugodt, mintha sajátkezüleg huzná fel őket. Igérem, – mondta bizonyos ünnepélyességgel, hogy a leg...

Riminszky nem sokat törődött a diák beszédével. Egyáltalában egy percig sem vette komolyan a „költőt“. Magában igen szánandó figurának találta. Szóba sem állott volna vele, ha K...