Két nyár: Novellák

„Tízórási vonathoz, ha kitetszenek engedni elejibe. – Öhöm, hát meg kell tisztelni a hitvest; pocsék is az a sörtés pofa! Az uraságnál világér’ nem szabadna, ott minden harmadna...

megőrizve a hatalom-adta tekintélyét. Az emelet egy nyitott ajtajában termetes, fehérzubbonyos ápoló állt egy feldtrage előtt, köszöntést mormogott és végigmustrálta Veront. Az...

Veront mintha fejbeütőtte volna az első megdöbbenés. Borzasztó! Hogy a leány semmi ilyest nem említett neki! Hogy van az életének egy rejteke, egy egész szakasza, amiről el nem...

Tavaszi nap játszott újra a házfalakon, kopottas, rozsdás; a sikátorból kiszabadultak a hangok, eleven gyereksikolyok, – az esték megfülledt levegőjében táncolt a por, fenn az e...

Napokig mondtuk és éltük ezt. Sokat aludtunk, nagyokat reggeliztünk lenn az ócska ebédlőben. Egy szép, öreg pohárszék két oldalán a falon két olajnyomat lógott: az egyik Margher...

Igen. Vágyaiban, kedélyében helye volt mindég e tiszta és bensőséges ideálnak: barátság. Finomnak és magasrendünek tetszett előtte bár nem tudta volna jól kimagyarázni, az olyan...

Kába kis félmosolyú verőfény ült a házfalakon, kopottas félszeg februári tavasz-intelem; tán maga is röstellte itt kicsit az embereket bolondítani! Hisznek-e neki megint; mit ho...

S a hamvas reggelben ott jártam már a dóm elegáns terén, számláltam a boltok korai nyilását s az óraütést; csodálatosan friss lélekkel vártam az időt, hogy hozzá mehessek. Feket...