Hungarian fiction -- 20th century
A sebesültek, rokkantak napról-napra szaporodnak. Falábak, mankók kopognak, felkötött karukat emelik, a hátrataszított sapka alatt homlokuk sárgán világít, s csontravedlett torz képükből orruk hegyesen előremered, mint a holtaké. Fásultak, szomorúak, sötétek, hallgatagok, órák...
A sebesültek, rokkantak napról-napra szaporodnak. Falábak, mankók kopognak, felkötött karukat emelik, a hátrataszított sapka alatt homlokuk sárgán világít, s csontravedlett torz...
2. Part 2… Újra meggyújtottam az oltáron az összes gyertyákat, fénybe borítottam a templomot, de senkit sem csaltam vele oda. Lépéseim kongtak a köveken. Romantikus kísértés fogott el, h...
3. Part 3A háborút előbb minden ember külön-külön önmagában veszítette el. Engem ezek az asztallábakhoz kötözött emberek, a szenvedők, a bénák, az özvegyek és árvák, a halállal vívódók é...
4. Part 4– Mi baj, fiú? Csak nem vagy rosszabbul? Mintha valamivel fehérebb volnál. A láztáblád kitűnő – nézem a feje fölött függő grafikont. – Ennek igazán örülök… De mondd csak, nincs...
5. Part 5– Egyszer… én is elküldöttem egy leánynak, de a síp visszajött… Régen volt… Aztán visszaloptam az orgonába… Isten megbocsátott… Mondom, régen volt… Te is bocsáss meg… suttogta....
6. Part 6Nem ismertem őket, a háboruban voltak, mikor idejöttem. Külsejükről látom, hogy gonosz, eldúrvult, söpredékemberek, afféle lövészárok-piszok, de ha leütnek, sem engedhetem, hogy...
7. Part 7Pár hónap múlva beköszöntött az éhség és a félkopasz, szemüveges, saját ruhájukból is kisorvadt urak felhólyagzott tenyérrel kukoricát kapáltak, maltert, téglát hordtak az építk...
8. Part 8– Ennek nem kell. Ismerheted, hogy milyen ember. Nem kell neki más, csak törvényes, becsületes feleség. Azt mondja, hogy: „Eddig megtartottam a parancsot, senki sem vethet semmi...
9. Part 9Zsúfolt vonaton, örömtől ittas román katonák közt szorongva, egyik kezemmel asszonyom, másik kezemmel a könnyen fenyegető ismeretlen veszedelem kezét fogva utaztunk el. Csak véd...
10. Part 10– Az Istenért, tegye meg! – unszol szinte sírva a nyomorult. – Ezek az alakok elveszik tőlem. Én tudom, mit jelent a leányokhoz menni. Elverik minden pénzüket és akkor rámtámadn...
11. Part 11Az csak némán tekerte jobbra-balra a fejét és vizsgálni kezdte. Ketten is alig tudtuk meghajtani a rozsdás, beszáradt lendítőkerekeket. Vette a csavarkulcsot és leszerelte a rob...
12. Part 12Megszokott mozdulattal felemelkedem, a garathoz megyek, hogy megvámoljam a felöntött gabonát. Az ember a vállára vetett üres zsákkal várja, úgy nézi minden mozdulatomat, mint a...