Haláltánc

A völgykatlant körülálló, hóval erezett szürke hegycsúcsok márványoszlopként hordták a makulátlan kékselyem égnek sátorát. A hegyek lábát hűsítő tengerszembe sötét óriásfenyők b...

Az ebédlő tágas, fehér gipszreliefekkel, illatos csipkefüggönyökkel ékes terem volt. A tóra néző üvegfalon át bevillódzott a csodálatos tájék: a hegyek szinte szabályosan ismétl...

Hugh erősen a leányra szögezte szemét, ajka fájdalmasan rángott. Míg Liesl boldogan, nyugtalanul suttogott és Ginevra türelmesen figyelt rája, Hugh fejében Madame Mercati fulánk...

– Jó, de magukat még megmondom. Maga úgy középen áll. Madame Mercati meg én, mi ketten állunk a legjobban, nem számítva persze az olyanokat, mint Ziegler, aki csak a hóbortjait...

Ginevra vissza akart fordulni, de már előtte voltak Ziegler és Aimée, a hepehupás út kellős közepén, egy hógödörből tápászkodva. A leányka ruhája csupa hó volt és fél arca össze...

Az asszony szava elcsuklott és a szeméből serkenő tűzcseppek a gyermek homlokára hullottak. A leányka felébredt, aranyliliom karját az anya nyakára fűzte és édes szemét tágra ny...

– Mister Foorte, hiszen ön gyönyörűen viselkedik! Mit? Beteg? De csak ne legyen az ma este. Koncert van, én nem ülhetek Madame Mercatinál. Kazanovnak igérkeztem el társaságul ma...

És közben, amint alkonyult és a nap már csak a gerinceken égett, a völgyekbe kékséges árny terült, és ő lassan, a széllel viaskodva, hazaballagott; valami rettentő, szégyenletes...

A báróné a rózsaszín könyvecske alakjában arannyal nyomtatott menüt tanulmányozta: néha helyeslőleg bólintott, néha az orrát fintorgatta. Madame Mercati és Hugh egy szót se szól...

Olyan gyenge volt, hogy nem tudott töprengeni többé… A testvér csak mind arra kérte, hogy ne moccanjon, húnyja be a szemét, ne gondoljon semmire. És ő nem moccant és a szemét be...

A két fiatalember az esti tíz óra utánra előírt nesztelenséggel lopózott végig a folyosó ijesztő árnyakként meghúzódó babérbokrai között. A csak alig világított hallban is némas...

Istenem, hiszen ő, Hugh, olyan beteg, hogy víziója lehetett. Ezt annál inkább hitte, mert tisztán emlékezett, hogy valami emléket emelt föl a koporsó után s azt mostanig szorong...

– Oh, Mister Foorte! Beh igazán meg volt ő halva! Én sohase tudtam eddig, milyen a halottak nyugalma. A legmozdulatlanabb alvóé sem hasonlít ahhoz… A nyugalom tökéletessége az…...

Azt senki sem tudhatta, hogy a fiú lelkében ilyenkor, ha egyedül, hajadonfőn kószált, megindult az önvád őrjítő taposómalma, körben forogva, mindig egyet őrölve, mindig ugyanazo...

– Én gyilkoltam. De nem Hugh Foorte-ot. Én azt gyilkoltam meg, hogy ő azt mondta, hogy mást gyilkoltam. Pedig azt ő ölte meg, és én azért öltem meg őt. De azt, akit ő megölt, mi...