Nagy kópé: Regény

„Tegnap este tiz órakor érkeztem meg a gőzhajóval és még csak annyit ismerek Budapestből, amennyit az állomás melletti kis vendégfogadóban, a Piros almában láttam; kedves arcu ö...

A rántott csirke olyan izes volt, mintha nem is korcsmában készült volna, hanem azoknak az asszonyságoknak az elemózsiás kosarából való, akik egykor háznépükkel a budai hegyek k...

„Későbben,“ – felelt Rezeda ur sokat igérően és egyelőre a borozásnak szentelte magát, amint mindig, amikor valamely árnyék volt a szivén. Bár a borital mértéktelen élvezete sok...

„Fiatal koromban, harminc és negyvenedik éveim között, midőn tudvalevőleg a legkönnyebb a férfiak helyzete, a fiatal nők meggondolatlanul dobják magukat ez érett, komoly férfiak...

Egy Habsburg-főhercegnő volt élete álma a sok pesti izraelita-asszonyság pártfogása után. Hivják bár Annunciátának, vagy Eleonórának, legyen bár hervadt, mint a József császár B...

Damasztiné becsületére válott Antónia toálettje. Izléssel és finomsággal volt felöltöztetve a leány, mintha a budai részekben volnának találhatók a legjobb varrónők és suszterek...

Kisilonka Jácint, ez volt a doktor neve, olyan családból származott, ahol a férfiak kisbőgőztek, hegedültek vagy legalább is valami fúvóhangszerhez értettek, amelyeket őszi délu...

„Emlékszel, Mencellre, a szitásra, aki akkor szerette legjobban a lányait, mikor azok örömlányok lettek?“ – kérdezte Rezeda ur azon ösmeretlen férfit, aki a házak falához tapadv...

Három négyevezős futott a Duna sárguló sikján, mint sirályok, amelyek versenyre kelnek a széllel és messzire elhagyják a lusta habokat. A szines evezők oly erővel merültek a viz...

„Olyan ez a szerelem az én életemben, mint az utolsó postakocsi, amely egykor elindúlt megrakodva múlt századbeli utasokkal a fogadó udvarából. Holdvilágképű nők, beesett, arcú...