Muzsika: Elbeszélések

Édes márcziusi nap süt a templom falára. Valami félénk kis szél fanyar, de izgató szagokat hoz a hegyekről, s ugy érzik, hogy az egész rengeteg nagy levegő-égnek ez a csipős ill...

A fiu pedig bágyadt volt. A városi szervezetnek nem friss erőt jelent a május. A dekadens corpust a márczius kikezdi, az április felbolygatja, a május elbágyasztja. Bennünk nem...

Annak az egész történetnek, ami itt következik, semmi értelme nem volna, ha nem mondanám meg, hogy az ifju doktor milyen ember volt. Hát nagyon pontos, rendes ember volt és azza...

– Ugyanaznap este későn jön haza. Bizom benne, eszemágában sincs megkérdezni tőle, hogy hol járt délután, de tudod, éhes voltam, várni kellett a vacsorára. Hát – bevallom – kiss...

Az imádat azonban csakis mint összeségre, mint társadalomra vonatkozott ránk. Engem speczialiter nem akart imádni, pedig erre többször és a legerélyesebben felszólítottam. Nagyo...

És finoman, kecsesen ült le a többiek közé, nagyon diskréten beszélt és úgy viselkedett, mint egy kis grófné, mert törvény az, hogy grófnésan viselkedni az tud legjobban, a ki c...

Nem habozom elárulni, hogy Csüpüt fölfedezték. A művésznél a fiatalság mulásának egyik jele, hogy fölfedezésre adja magát. És a szobrász, a ki Csüpüt fölfedezte, már nem volt ma...

Kiértek a szabadba. A nap vakitóan sütött, egyikük se tudta kinyitni a szemét. Mire nagynehezen hozzászokott a szeme a világossághoz, a lány szétnézett! Első pillantása a a szer...

– Menjen aludni, öregem – mondta. – Magának korán kell kelnie, maga még él. Gyerekei vannak. Menjen. Mi majd, ha tudunk, alszunk. Ha nem tudunk, nem alszunk. És még az is megleh...

Eislitzer nem lopta el a szenet, mert habozott. A ki habozik, az már morális lény. Mi a habozás? Mesterséges szünet, mely arra való, hogy egy kivülről jövő esemény döntsön a kér...