Part 10

Eislitzer nem lopta el a szenet, mert habozott. A ki habozik, az már morális lény. Mi a habozás? Mesterséges szünet, mely arra való, hogy egy kivülről jövő esemény döntsön a kérdésben. A ki habozva lop, olyan, mint a ki dadogva hazudik. A dadogó hazug egy szóból négyet csinál, hogy teljék az idő és történjék valami, a mi szükségtelenné teszi a hazugság befejezését. Ezek a testnek, a matériának küzdelmei az elvek ellen, a melyek általában kormányozni szokták.

A kikötős – végül – azért nem lopta el a szenet, mert a többi már mind nem lopta el, és mert az események folytán most már ő is benne volt a becsületes, jogrend-védő társaságban.

Hirtelen felujjongott az igavonó ember. A távolba mutatott:

– Jönnek! Jönnek!

Valóban, jöttek visszafelé a raktári bányászok. A lovak most már trappoltak. A kocsis ült csupán a bakon. A másik kettő a kocsiban állott, komoly, nagyon komoly arczczal. Már tapasztalták, hogy baj van. Valaki fölszedte a szenet. És most már csak menekülni akartak.

Mikor meglátták a csoportot, a kocsis meghúzta a gyeplőt. Most lépésben jött a kocsi. Ennél jobban nem is lehetett kifejezni azt, hogy milyen nagy bajban voltak a hajdan vidám, fekete legények.

A csoport az ut közepére állt.

– Hohó! Hó! – ordított elől Eislitzer ur. – Álljunk csak meg egy kicsit!

A kikötős elébük ment és megfogta az egyik ló szájánál a gyeplőszárat.

– Mi az? – kérdezte rosszhiszeműen a kocsis. Tudta már szegény, hogy mi az.

A rendőrök félretolták Eislitzer urat. A legények leszállottak a kocsiról. Hivatalos dolgok következtek. Feliródtak a tanuk. Aztán a csoportból kivált az üres szeneskocsi és elment, a szomoru kocsissal. A kocsisnak jogosítványa van, őt meg lehet találni holnap is. A két vig legény a rendőrökkel maradt.

Aztán megindult a menet. Elől mentek a rendőrök, a két szegény, éhes, álmos rendőr a két maszatos emberrel, a kik ketten aludtak egy vaczkon, három órát naponta. Aztán jött Eislitzer ur a tolószékkel, mellette a kikötős, a ki még egyre szerelmesen nézte a szenet. Ezek mind, mind tanuk voltak. Mind mentek az őrszobába, ők is. Majd adnak ők ezeknek a gazembereknek! Aztán jött az özvegy Sikoróné holmijával a penészember, ravaszul mosolyogva, arczán az «ugy kell nekik» kifejezésével, de némileg büszkén, mert ő is tanu volt. Majd ad ő is nekik!

Mentek a napon, ezen az édes, langyos októberi napon, vitték egymást a börtönbe a szegény emberek, a Kleinberger-czég néhány darab szene miatt, – mindnyája tolvaj is lehetett volna és mégis becsületes volt, mindnyája vádlott és vádló, tanu, följelentő, tolvajok-tolvaja; egyiküknek se volt igaza és mégis mindeniknek igaza volt, nem volt köztük semmi különbség, csak hogy az egyiknek penészszinű volt az arcza, a másiknak meg szénporos, az egyiknek fehérforgós kalpagja és trainirozott becsülete volt, a másiknak réz-zsinóros hajóssipkája és túlságos ellenőrzése, a harmadiknak vörös sapkája és gyönge akarata, de vitték egymást, mert együtt voltak, s együtt voltak, mert összetartotta őket mind az a sok gaz hazugság, a mit a gazdag emberek annyi évezred óta a fejükbe vertek, – mentek egymás után, mert egymásra uszították őket a fentnevezett gazdagok, ennyi szegény nyomorultat, éheset, álmosat, fázót, beteget, – mentek, mert az egyiknek a gazdagok kardot csatoltak a derekára, a másiknak vörös sapkát nyomtak a fejébe, megtanították őket egymásra vigyázni, – ezt a pár szegény rongyost és szines-ruhás maskarát! – mentek, oly komolyan, oly igazán, hogy ennél keservesebb, izgatóbb, lázítóbb, szívet elszoritóbb menet nem is volt a világon soha.

De nem látta őket más, csak özvegy Sikoróné, a ki elhajtatott mellettük egy konflison, és özvegy Sikoróné nem értett az egészből semmit, mert ő ma a halálra gondolt, a szép temetőre, a hol a többi fáradt öregasszonyok már szép sorjában feküsznek.

TARTALOM.

Muzsika 3 Altató mese 13 Sirokkó 29 Fernande kisasszony kis fia 44 Tavaszi részegség 56 Az aranyóra és a láncz 69 A titokzatos Csókai 80 Téli reggel 92 Turóczi 106 Az éjszaka fia 120 A Ribiszke 131 Diskréczió 143 Lohengrin halála 154 A hóember 163 A manó és a tündér 175 A szobalány 194 A gipszöntő és barátai 205 Széntolvajok 226

[Transcriber's Note:

Javítások.

Az eredeti szöveg helyesírásán nem változtattunk.

A nyomdai hibákat javítottuk. Ezek listája:

3 |Edes márcziusi |Édes márcziusi

30 |jelenság |jelenség

38 |találi … Semm, |talál, … Semmi

68 |emberí |emberi

85 |feleltem nek: |feleltem neki:

86 |nemcsak akkkor |nemcsak akkor

89 |azok kevéért |azok kedvéért

90 |zsürke |szürke

141 |tetetén |tetején

150 |Hiszem magam |Hiszen magam

157 |káyhát |kályhát

159 |kís tánczot |kis tánczot

172 |mesterségét ís |mesterségét is

179 |alat, … bat jusz |alatt … bajusz

189 |diadatt |diadalt

215 |jott |jött

229 |bogy nem |hogy nem

233 |e a pinczébe |le a pinczébe

241 |ezeknak |ezeknek]