Az arany hegedű

A budai várhegy fölött széles, aranysárga tűzfolyam ömlött végig az alkonyi égen. A tűzfolyamon sötétkék felhőgályák vonúltak föl. Némán és komoran, alattomos sietséggel vitorlá...

Zolky Elemér beírta nevét Emilia emlékkönyvébe. Többször is elment még a Gráczián-házba, később mindennapos vendég lett ott, végül már éjnek idején is látták a fahíd tájékán. Sz...

Végül már másról nem tudott beszélni, csak Jan Mayenről. Közbe egyre növekedő bizalmatlanságot és ellenszenvet érzett a családja iránt, mert azzal gyanúsította, hogy útját szegi...

– Nem lehet, szivem. Férfiakkal leszek, katonákkal. Isten tudja, hol hálunk, mit eszünk… Egyáltalában meg kell szoknod a gondolatot, hogy ezentúl sokat leszel magadban… Nekem ál...

Hogy gyávának ne tartsák, ok nélkül kihívó és erőszakos volt. Úgy járt-kelt a városban, mint a túltáplált ifjú tenyészbika. Ennek azonban megvoltak a maga veszedelmei, a rossz i...

István útközben elmondta, hogy a fiukat a harctérről először Kassára szállították. Ők a család előtt el akarták titkolni sebesülésüket, de a kassai kórházparancsnok, midőn megtu...

… Katalin szerelmes… Abba az emberbe, akivel ma is látta a vadgesztenyefa alatt… Akinek képét az éjjeli szekrényében őrzi… Régebben nagyon sokat írt róla a leveleiben, újabban n...

Ha csak róla magáról volna szó, akkor önkezével megfojtaná a vágyat, mely benne a boldogság után sír, – eddigi életében már eléggé beletanult a lemondásba! – de neki Milkával sz...

Ezek a lapos házacskák, melyek olyan bágyadtan sorakoznak a félhomályban, valamikor visszaverték Petőfi Sándor és a Pilvax-ifjak dübörgő hangját, mikor azok éjféltájban véget ne...

A szigeten mostanában csak két orvos volt, mind a kettő amerikai: Frobisher és a segédje. Őket véletlenül Magyarországon érte a háború – éppen Perzsiából jöttek vissza – és mive...

Pavillon! A beteg tépelődve forgatja, feszegeti a különös szót. Úgy sejti, valami mesés magja van, – ha ki tudná hámozni, sokat nyerne vele… De a kerek, sima szó kiugrik ügyetle...

A régi apácakolostor hozzá volt építve a nagytemplomhoz. Ősrégi, fekete kőodu volt, a nap sohasem érte, mert a nagytemplom árnyékában állott, – kertjük nem volt a tisztelendő nő...