Andor és András

A budai vár egy kihalt utcájában, Mulleroy Alvin gróf cs. és kir. táborszernagy palotája előtt vagyunk. Az épület jezsuita-stílusban emelt, egyemeletes szürke ház; a palota elne...

Andor. Vigyázni kell az öregre, ő egy trabukkó szivarral szokta kifizetni az embereket. Majd együtt megyünk hozzá és akkor meg fogja érteni, hogy veled nem teheti azt, amit máso...

Andor. Hiszen ez kell nekik: az ilyen fagyos szent. Aki ég, lángol, gitározik, kibeszéli a lelkét, azt kutyába se veszik. Én ismerem őket! Megengedem különben, hogy te most még...

A kis sakál. Majd én, nagyságos szerkesztő úr! Ismerem ott a járást, mert két hét óta én szoktam végezni a Gombos úr dolgát. A cikkeit is mind én írtam meg két hét óta.

Wertheim _(kifakadva)_. De hiszen az utálatos! _(Hideg udvariassággal.)_ Bocsánat hölgyeim, kissé elragadtattam magamat… Nálunk Angliában az a felfogás, hogy rókát csak falka mö...

Andor _(besiet az olvasóba és elolvassa a cikkét. Aztán még egyszer elolvassa. Nehogy a kollégái lássák, hogy a maga cikkét olvassa, a lapot beleteszi egy másik ujságba és harma...

András _(a lovagló-iskola északnyugati sarkában áll. Egész éjjel levelet írt, aztán cimbalmozott – ő cimbalmozni is szokott, – hajnalig a Rezgő nyárfát és a Kitették a holtteste...

Ada _(az urakhoz)_. Maguk nem mulatnak jól nálam. Mit adjak maguknak? Akarnak konyakbonbont? Van egy skatulyával, de nem tudom, hogy megtalálom-e… _(Kinyit egy fiókot.)_ Ez a fi...

András. Semennyire! Ha kedvem van dolgozni, akkor nem érek rá; ha meg ráérek, akkor nincs kedvem hozzá! Úgy látom, én is odajutok, ahová a legtöbb ujságíró: holtomig hatalmas tr...