Francia kastély: Regény

Szindbád, aki a régi, ábrándos és regényeskedő felvidéki városba gyakran elutazgatott régi házakhoz, régi barátokhoz és régi órákhoz, az álarcos-bálon fekete selyem papi öltönyb...

A pirossal és arannyal díszített nézőtér alig telt meg, a kedves kis színház mennyezetén szinte elárvultan henteregtek a festett angyalok és a súgólyukból erősen hangzott a súgó...

Szindbád bizonyos idő multával elmerengve jött el a régi házból. A csodadoktorral sietve, idegenül búcsúztak egymástól a kapunál, mintha attól féltek volna, hogy valamelyik a ny...

Georgina és Mariett bizonyos képecskékre alkudoztak, amelyek kopott bőrtokokba voltak zárva és egy-egy régi asszony pasztell-képét rejtették magukba. Szindbád látta a maroquin-k...

Végre a térparancsnok kirúgta maga alól a széket, hogy az fölborult és ez mintegy jeladás volt arra nézve, hogy a kellemetlenül végződött mulatságból hazafelé kászolódjanak az e...

– Hát tudja, ami azt a Mariettet, a másik Pálházinét illeti, arról mégis csak azt hiszem, hogy a legostobább nő a föld kerekségén. Úgy tudom, hogy önként mondott le Pálháziról,...

– Uram, ön is férfi, – szólt most kérlelő hangon az ügyvéd. – Engedje meg, hogy beszélhessek a hölgyekkel olyan dolgokról, amelyek ügyfelem érdekének tán nem mindenben felelnek...

Szindbád, bár nem volt szentimentális ember, nem tagadhatott meg némi meghatottságot, midőn az atlétakülsejü, félelmetes férfiút, aki húsz év óta vezényli az ország legvéresebb...

Pálházi nehézkes, szinte kómikus mozdulatokkal ugrált kardja előtt. Egy kövér madárhoz hasonlított ebben a percben. Szindbád csak arra ügyelt, hogy a nehezen lélekző férfiú bele...