Part 9

Pálházi nehézkes, szinte kómikus mozdulatokkal ugrált kardja előtt. Egy kövér madárhoz hasonlított ebben a percben. Szindbád csak arra ügyelt, hogy a nehezen lélekző férfiú bele ne szaladjon kinyújtott kardjába. Aztán egyszerre tűszúrást érzett a homlokán…

– Halt! – ordította a háttérből teli tüdővel a bátorság atyamestere.

Gránitz az ellenfelek közé ugrott:

– Doktor! Vér! – kiáltotta és Szindbádra mutatott.

Ebben a pillanatban meleg cseppet érzett Szindbád a szemhéján.

*

Délután a pamlagon szundikált. Hordár kopogtatott ajtaján. Levelet hozott:

„Köszönöm. G. és az anyja még a déli vonattal hazautaztak a régi házba. P. megbocsátott. Marad minden a régiben. Én most utazom. – Ha a gyereket fölneveltem, akkor értem jöhet. De addig nem.

_Mariett_.“

És ezután Szindbád, ha a kis fehér foltra nézett a tükörből homlokára, gyakran hosszú ideig lehajtotta a fejét és mindenféle dolgát elmulasztotta volna, hogy egy félpercig elgondolkozzon. Hogy volt, mint volt? Mariett, Georgina? – Pedig szegény feje már azelőtt is azt hitte, hogy teljes alapossággal ismeri a nőket.

[Transcriber's Note:

Javítások.

Az eredeti szöveg helyesírásán nem változtattunk.

A nyomdai hibákat javítottuk. Ezek listája:

29 |Lájta-e |Látja-e

121 |járatos emver |járatos ember

133 |csodakotor |csodadoktor

184 |szerecséjében |szerencséjében]