A pékné

– Csakugyan, – mondotta, – nem mozdul, magam is épen erre gondoltam. Holott máskor oly nyugtalan alvása szokott lenni s olykor kopogtat is az ajtón. Talán meghalt, oh biztos, vé...

Megremegve hallgattam egy percig. Valami zord és izzó titok lappangása volt. Felzaklatott képzeletem sivár, heves s elriasztó képeket sodort a szegény vergődő emberi vágy lázas...

Mások is sirtak, mondottam, de én arccal borultam rá a véres szivemre, mint egy párnára, szétszaggatva! Azóta, hogy nem járok többé egymagamban és békén hazakerültem, mennyit sz...

– No miért nem folytatja? – kérdezte a háziasszony, az irigykedő szerelem lappangó haragjával, mely minden kéjt magának akar, a multakból is magának mindent. Megterhelt lénye az...

Ijedezve gondolok rá, siralmas emberi lélek szegény, mint egy elgázolt narancs a nagyvárosi aranyszemétben, drága Hódl Józsi! Csak a jó Isten tudja a dolgokat és számunkra alig...

Az ember elaludt, kinyúltan az ünnepi ágyban, kopottan s elborulva. De rögtön fel is riadt s kisompolygott Lóri után, a konyhába. Így ültek órákhosszat, szótlanul egymás mellett...

A jövője fényén Hódl Józsi hirtelen kigyulladt, elapadt lelke fellángolásával. A tűz égette belülről s szürkés szeme csillogón, még egyre a pékné vizióját rakosgatta össze, sugá...

Azzal mosolyogva köszöntött és a többiek is ébredeztek már s egymásután lejöttek a lépcsőn, a bárkásokat hivogatva. Akkor a háziasszony, ezüstszürkében s oly lágyan, mint az árn...