Part 8

Azzal mosolyogva köszöntött és a többiek is ébredeztek már s egymásután lejöttek a lépcsőn, a bárkásokat hivogatva. Akkor a háziasszony, ezüstszürkében s oly lágyan, mint az árny, Yzölt Tihamérhoz ért. S hirtelen, szájjal a száján ráborult, kiolthatatlan kivánkozással.

AZ ASSZONY ÉS A SÍRÁSÓ.

Egy este a kikötőben, a dohányosbárkák körül, a nagy barna árnyékban, tömör és keserves verekedés támadt. Úgy volt, hogy Gór Tamás, a szikár barom, e földi sorsán javítandó, egy marék dohányt akart lopni több társával egyetemben, akik mindannyian nyomorúlt rakodó-munkások voltak a zord parton és a köveken. Viszont a méla bárkán, amint petyhüdt vitorlákon az éjszakában horgonyzott, állitólag syriai nők hortyogtak, a görög partok szerelmeiben rég kipróbált nagyszerű hetérák, olyan dús kebellel mint Charlemagne mellkasa páncélostul; s mind ennek a vizek mentén titkozatosan hire kelvén: a kéjsóvár hajósok elsápadtak és magukon kivül voltak.

Ott tolongván s ott fuldokolván a feljáróhid körül, a szívek e forró versenyében: Gór Tamás, a szikár legény, riválisnak tünt. A szívek el voltak vadulva nagyon és a kedélyek hasonlóképen. Dohány, asszony, mind efajta vészes gyönyörüség a halált táncoltatta az emberek közé s mély leheletü összekapásuk, durva férfihangok búgásával, a vad surlódások és zord zuhanások gyötrelmes akcentusával, mint komor és olthatatlan zenemü hangzott a roppant tér csendjében. Gór Tamás, bár kitartó harcos volt, mégis rögtön gurult s véres feje megkoppant az éles kövön, többször.

A többiek már rég elszéledtek és elvesztek az éjszakában. De Gór Tamás itt feküdt, egyszerüen és mereven, a bevégzett sor fenségében és a vérnek pompájában. Odább a nagy hegyek némán tünődtek az éjben, de hirtelen, az éles csúcsok legtetején a fehér hold ragyogva megjelent.

Ekkor felszedték az embert és vonszolták egyenest a korcsmába, mert a templomon és börtönön kivül aligha volt ez eset számára nyilvános épület.

A korcsmában, a törpe falak között ült az asszony, Gór Tamásné és a sírásó, a kedvese. A hosszú asztal legvégén, csöndesen összekönyökölve és egy keveset a falnak támaszkodva kitünően megvoltak ők egy rumos üveg előtt s a füstölgő mécs világában, mely csak a fél arcukat érte, enyhén s füstösen, a fénynek ama halovány és keserü derengésében, ami a hollandi festők képein a szenteket veszi körül.

Az embert hozták, senki sem mozdult. Az asszony csak megborzadt, kicsit megcsúszott a széken, s inkább a kedvesét nézte, meggyötört és aggódó tekintetével, mintegy ösztönszerüleg a sírásót epedve föl magába, a sírásót! Hej bizony jó isten, bizony a távoli helység silány viszonyai nem kedveztek holmi finnyás válogatásnak s a parton kinlódó férjén kivül legfölebb valamely zsandárt szerethetett volna, de ezek durva urak voltak. Fájdalmas asszonyi lelkét nem is a ledérség irányítá epedő vonaglásában, inkább a sivár tengődés s az öntudatos szenvedés váltotta meg magát a vér haragos hevében, hogy egy órányi feledést találjon, egy percnyi vad örömet a keservek rengetegében. És sápadt arcának, amint eképpen a kéjt és kinokat visszatükrözte, olyan maró akcentusa volt és tragikus feje láttára, a sulyos barna hajakkal, szinte látományszerüvé vált, mint roskadhat le a nyomorok mélyéből abba a még mélyebb örvénybe, ahol keserü asszonyi mivolta, néhány pillanatra, szinte szétzuzza magát.

De a rumos üveg előtt, a mécsvilágban, erős körvonalaival, a véres fej kisértett. Gór Tamásné mégegyszer a sírásót nézte, most már nyugodtabban, de a válla rándult, jelezvén békés megadással: ennek így kellett történnie. A sírásó helyeslőleg bólintott és arra a friss gödörre gondolt, amelyet az éjjel ásni fog. Mert ő egyszerü ember volt, tiszta, kék szemekkel, barátságosan lecsüngő bajusszal és olyan súlyos, medvetalpszerü kezekkel, mint mindazok akik a földet turkálják és a rögöt hányják, szegény népek, földmüvesek, béresek, cselédek és sirásók az ásó mellett. Higgadt és megbizható hullavető létére, aki soha semmit nem feledt odakünn, föltétlen hatalma volt a temetőben s békén uralkodott s olykor gondtalan pipázva pihent a kapanyélnek támaszkodva, mint a halottak juhásza. De most, mielőtt elméjében végképp elhatározná ez új sír méreteit Gór Tamás számára, halkan szólt:

– Vajjon él-e még?

Nagy és szent kérdés volt ez a sirásó ajkán: egy ember, vajjon él-e, vagy vége már?

Aztán hangosabban szólott, a mécset megemelve:

– Gór Tamás! Haj!

Az ember nem mozdult. Akik még ott voltak, méla kiváncsiak, elkotródtak békén, és mögöttük az ajtó nyitva maradt. Odakünn a nagy víz ragyogón halovány volt s remegő szinén, mintha lezuhant csillagok vonaglottak volna kék és ezüst szinekben. Egy csónak síklott, messze egy ember járt s a keleti révben halászok őrködtek s olykor egy háló suhant a víz fölött s eltünt a habokban, s minden elnémúlt újra, de úgy tünt, hogy a holdnak hangja van s ezüst fátylai omlásával mindent betölt, mindent megejt s bűvős fájdalmával átzengi az éjszakát. És a parton, valami érces-kék lendületben a hitvány kis virágok megszépültek s vékony száraikban kiegyenesedve, rejtelmes lényük merev csodálatával néztek bele az égi sugárzásba, földi gyötrelmükből. S a petyhüdt vitorlásbárka a lányokkal, egészen fehérnek tünt a fényben, s míg némán felszerelődtek rajta s indulni készültek valami titkos ünnepre odaát: nagy terhei, a szürke zsákok és dohánytömbök kápráztató ezüst masszák voltak.

– Nézd! Nézd! – szólt Gór Tamásné, zord özvegy, s az embert lágyan, sőt szüzies mozdulattal mint a gyermeket, magához vonta a küszöbre. De kéjes elragadtatását nyitott szájjal lehelte magába s míg a homlokán végigsimított holdfényes kezével, elbűvölt lelke elepedt a tündéri naszád felé. A törpe korcsma förtelméből, a szétroncsolt fej irtózatából szinte áttombolt a fénybe s tragikus fejét, a kibomlott barna hajakkal, mintegy odaverte az üdv ragyogó kapujához. E kigyulladt világ amarra mintha az ő számára bontogatná a fehér tüzek varázslatát s valami szédítő igéret lobogna az éjnek mélyén, a vizek fölött, a bárka ezüstös tömbjein.

– Boldogság! Boldogság! – suttogta öntudatlan, aggódó ámulással, hogy efajta szokatlan sikolyra talált s amiért a hangjának olyan sajátságos csengése volt… De lázas hevét a sírásó békén megakasztotta holmi szerény ölelésekkel, és szilaj szárnyalását visszaterelte ide, ahol ők ketten éltek egyszerüen. Mert mire gondolt a sírásó? Arra az éjjel ásandó gödörre gondolt és szegény Gór Tamásra, aki meghalt.

– Boldogság! Boldogság! – ismételgette csendesen az asszony szavait, holott tréfálkozó szándék nélkül. És súlyos kezével ő is végig sepert a homlokán. Aztán folytatta, a nagy fény felé mutatván:

– De hát miért is mennénk mi amarra, hiszen sohase szoktuk, nem a mi utunk. A part mentén roppant hosszú a járás és hol van a vége! talán a halászok se tudják… A bárkára pedig… dehát, hogy gondolsz ilyet? Ott állanak az őrök és bennünket is leütnek. Nagy, vad kutyák is vannak ott bizonnyal. És minden olyan rettentően világos. Ne sírj… majd egyszer megyünk csónakázni. Egyébként hajnal lesz nemsokára, – a pap, a szolga, és az éneklő gyerekek rögtön jönni fognak a kereszttel. Nem tréfa! Imhol a harang is szól. És Tamásért még egy lapátnyit sem ástam. Ej-haj, cudar munka: az ember hosszú, a lapát rövid, a föld kemény a nagy melegek óta, Szent Madonna! S az egész éjjel nem aludtam. Aztán vajjon hova is rakjam szegényt, hogy nyugta legyen végre. Alig akad már hely odakünn… kicsi a kert és túl van tömve. Az ember nem is tudja, szegény ember, mennyi helyet foglal el a földben.

Így szólott a sírásó, szakértelemmel.

Aztán kézen fogta az asszonyt és csendesen megindultak a temető irányában.

TARTALOM

A pékné 5 A tallér 86 Floria Tosca 97 Meleg történet egy szegény nagy borjuról 122 Egy öngyilkosság története 139 A touloni katona 150 Az asszony és a sírásó 202

[Transcriber's Note:

Javítások.

Az eredeti szöveg helyesírásán nem változtattunk.

A nyomdai hibákat javítottuk. Ezek listája:

42 |Még egyezer |Még egyszer

67 |humbug prezstizse |humbug presztizse

100 |megismert, mihely |megismert, mihelyt

103 |maga eiőtt |maga előtt

136 |öred Becker |öreg Becker

138 |de hirteten |de hirtelen

158 |beszélemel ezt |beszélem el ezt

184 |e lepedve, megkínzott |elepedve, megkínzott

200 |mpressziókban meggazdagodva térheteki |impressziókban meggazdagodva térhetek]