Magdolna és egyéb elbeszélések

Egy csillagos tavaszi estén kinyitotta az erkélyajtót, a küszöb elé vonszolta puha karosszékét és csöpp lábait egymásra rakva, félig lehunyt szemével valami bolondos, forgó, mes...

És még soha ugy nem játszottam a hajnal himnuszát. A kiséretet a természet szolgáltatta hozzá. És ahogy megkomponáltam a himnuszt a lombsusogásból, a falevelek remegésének csak...

És fölhuzták az ablakot, mert becsapdosott az eső. Még láttuk egy ideig az öreg asszony tarka esernyőjét a földeken, az eső ködében, aztán eltünt. A mozdony vágtatott, csattogva...

Még a kaszinószobába is beszivárgott a nedvesség, úgy zuhogott künn az eső. A lapokat már végigolvasta mindenki, s éppen ezért, hogy átmenet legyen az olvasás és a kaláber közöt...

Öreg mama nem sir, de érzi, hogy a vállára kapaszkodnak. Apró gyerekek, kicsi fiu, pici lány… Játszanak a hajával, kihuzgálják a hajtűjét, nevetnek, csókolják, kis dundi karjukk...