Part 5

Mesebeli anyókák néznek ugy, mint a fehérhaju mama, akinek idecsöppent a fájdalom a lakásába. Eddig rendben volt minden, boldog a lánya, most sötét van és szomoru az ő öreg szive.

Künn alkonyatra megered az eső. Csak akkor hallik, amikor az ereszről megindul a csöpögés. És csöpög pontosan, egyik csöpp a másik után hull a kopott téglára az eresz alatt.

Mesemondó sötétség van, csak a kandalló tüze hiányzik. Nem alvó, nyugodt tél ez, de nyirkos, hüvös, szeptemberi est. Szeptember künn, szeptember a szivekben.

Talán soha se gyujtják meg a lámpát, igy maradnak örökre a sötétben.

Öreg mama nem sir, de érzi, hogy a vállára kapaszkodnak. Apró gyerekek, kicsi fiu, pici lány… Játszanak a hajával, kihuzgálják a hajtűjét, nevetnek, csókolják, kis dundi karjukkal átfogják a nyakát és mulatnak:

– Tili-tili mamuka…

Máskor beteg a kis lány. Ott piheg az ágyában, két kézre fogja, mohón iszsza a vizet, lehanyatlik, nyöszörög:

– Mama…

Öreg mama fölriad. Álom volt az egész. Künn kialudtak a csillagok és suhog az eső. Néha a szél is fuj, hosszan, süvitve, utána sóhajtanak a nagylombu akácok.

– Mama…

Ott bug, a párnákba nyomva fejét, Lili asszony. Remegő testtel fekszik a kopott, fakó pamlagon, borzas a haja, nem is látni szegénynek az arcát, mert beletemette a párnába, a tiszta, puha tollas falusi párnába és onnan nyöszörög mint ötéves korában:

– Mama…

Öreg mama néz, néz és bólogat a fejével. Künn csurog a viz, locsog az eső, amely mintha kioltotta volna a holdat, a csillagokat, hogy soha többé ne legyen reményteli világosság a völgyek fölött.

TARTALOM:

Magdolna 7 A csók 25 Ádám, a hivatalnok 47 A bűn 63 A pierre madara 73 Az apáca 85 A krajcár 99 Irás a kis Éváról 107 A paraszt 119 Mamzell Clairette 131 Szeptember 145