Part 10

Új hir a faluban, érdemes uraim! S becsületre méltó jeles asszonyaim! A mig elbeszélem én itten panaszim, Kérem hallgassák meg együgyü szavaim. A muzsikusunknak nagy baja érkezett, S véletlen szerencse reá következett, Mert a hegedűje összetöredezett, A melyet a minap jól összeenyvezett. A kinek hát a táncz vagyon most kedvébe, Tekintsen jól bele teli erszényébe. A vajda szép nótát von majd örömébe, Csak huszast hányjanak a hegedüjébe. Márjást is elveszen, ha huszast nem adnak, De még inkább örül, ha tallért mutatnak. Mondja, hogy virradtig vigan tánczolhatnak, Ha pénzt a számára bőven adogatnak.

_Mikor a nyoszolyóasszony ajándékát feladja._

Halljon szót Ádámnak minden maradéka! A kit befogadott e háznak hajléka; Mig megmondom: mi a szivemnek szándéka, Ne légyen szivemnek semmi akadéka. Nyoszolyó-asszonyunk a vendég számára Ajándékot küldött üres asztalára. Egyék meg csak frissen, mert meghűl sokára, A ki ebből eszik, forduljon hasznára.

_A menyasszony búcsuztatója apjától._

Vajda! hegedüdnek álljon meg zengése, A sarkantyuknak is szünjön meg pengése, Mert búcsuzásomnak most lészen kezdése, Legyünk csendességben, mig lészen végzése. Elsőbb is te hozzád nyujtom én szavamat, Kedves édes apám! én búcsuzásomat. Mert te Isten után viselted gondomat, S mostan is sajnálod tőled válásomat. Azért rád kivánom az Úrnak áldását, Szállitsa rád, mint a bő viz áradását. A mikor elvégzed életed folyását, Adja meg lelkednek örökös szállását.

_Anyjától._

Kedves szülő-anyám! már te hozzád térek, Mig új szállásomra te tőled elérek. Áldást Istenemtől én te reád kérek, A kit én szivemből szüntelen dicsérek. Kedves dajkám voltál, szüntelen szerettél, Jóra tanitottál, a rosztól intettél. Mint anya leánynyal, velem cselekedtél, Most pedig szárnyamra engemet eresztél. Látod édes anyám, elvisznek mellőled, Bocsánatot azért most kérek te tőled. De ha elmegyek is, jó szülém, mellőled, Jó gondolatom lesz mindenkor felőled. A mennyei atya legyen mindig véled, Valamig életed e világon éled. Mikor pedig élted halállal cseréled, Adja meg Jézusod te örökös béred.

_Leánytársaitól._

Kedves lánybarátim, hozzátok fordulok, S ha reátok nézek ugyan megújolok. De azon szivemben már nagyon búsulok, Hogy seregetektől más utra indulok. Nem lesz már veletek többé mulatásom, Már férjem házánál lészen maradásom. A mint férjem fujja, úgy lesz tánczolásom, Jaj, be hamar elmult az én leányságom! Ar Úr ti nektek is jó hiv társat adjon, Férjetekkel együtt soha el ne hagyjon. Áldása Istennek rajtatok maradjon, Végre az egekbe magához fogadjon.

Karácsonyi mysterium.

(_A Betlehemet asztalra helyezik s körülállva énekelnek._)

Mind:

Szigoru pajtában, Marháknak jászlában Megtaláltuk Jézust, Mi Megváltónkat. Könyörögjünk előtte, Érettünk az egekbe’ Legyen közbenjáró.

Huszár:

Ki Istentől küldettél, Szüz anyától születtél, Mennyei szent ajándék És egyetlen egy malaszt! Tekints minket kegyesen, Hogy megszabadulhassunk A tévelygő útaktól, És neked szolgálhassunk, Nálad boldogulhassunk. Áldott vagy te szüz Mária A szentháromságtól! Kérünk azért tégedet, Tisztits meg a bűntől, Mert te vagy irgalomnyerő Kegyes szüz Mária!

Mind:

Egeknek királya, pásztorok pásztora, Szent szined elé száll könyörgésünk szava. Tégedet dicsérve, rimánkodva kérünk, Mennyország kapuját nyissd meg Uram nékünk!

Huszár:

Örök hálákat adunk mi te néked mennyei szent atyánk, hogy megadtad érnünk szent karácsony napját, a kiön is megszületék vala a te könyörülő szent fiad, az Ur Jézus Krisztus! (A háziakhoz fordulva.) Te pedig e háznak érdemes gazdája, gazdasszonya és minden hozzá tartozói, engedjétek meg nekünk, hogy példának okáért mi is elmutassuk a Megváltó születését.

Mert mi nem tréfára, Vígságra születtünk, Avagy hogy világi Dolgokat hirdessünk, De hogy megtérésre Példát is mutassunk, És az mennyországban Együtt mulathassunk.

Angyal:

Dicsőség Istennek A magas egekben, Békesség e földön Minden embereknek. Mert ime született Mi nékünk Megváltó. Keljetek fel pásztorok, Született királyotok, Kit buzgón imádjatok. – – – – – Ez lesz jegy néktek róla, Ime fekszik jászolba’. Szüz, nagy jót cselekedtél, Hogy Isten anyja lettél, Azért is dicsértessél.

Első pásztor:

Keljetek fel fortátok, Furcsa szót hallottam, Hogy a gócz alatt aludtam.

Második pásztor:

Mi a hé!?

Első pásztor:

Keljetek fel egybe’, Furcsa szót hallottam, Jézuska született, Én aztat álmodtam.

Második pásztor:

Te, tán a kakas… (megpillantja az angyalt.) Keljetek fel hát mind, Istennek angyalát Itten most meglátjuk, Sok arany mondását Néki is hallgassuk.

Első pásztor:

Én is felköltöm hát Jó öreg apámat; Megvénült, de tudom, Angyalt még nem látott.

(Az öreghez:)

Kelj fel öreg apám, Ilyent még nem láttál, Istennek angyala Emberek közt sétál.

Öreg:

Hozzatok lovat hát, Betlehembe mégyek, Úr fiát tisztelni, Valamig csak élek.

Angyal:

Jertek Betlehembe, Romlott istállóba, Hol megváltó fekszik A hideg jászolba’, Kinek a födele Az egek párkánya. A magas egeknek Tündöklő királya Szurós ízikbe van Ottan bepólálva.

Öreg:

Siessünk fiaim hamar Betlehembe, Öreg térdeimet meghajtom előtte.

(_Két pásztor az öreget botra ültetve, viszi a Betlehem elé._)

Pásztorok:

Üdvöz légy Jézus, pásztorok pásztora, Mennynek és földnek teremtő szent ura, Teremtő szent ura.

Ha te meg nem utálsz, te szolgáid vagyunk, És azért jövénk, hogy tégedet imádjunk, Tégedet imádjunk.

Mária:

Serkenj fel én fiam, Pásztorok eljöttek, A szent angyaloktól Hozzájad küldettek.

Első pásztor:

Mi lehet az oka pásztorok, fortátok, A mit én szememmel magam előtt látok, Hogy az Isten fia rossz pajtába szállott, Holott neki készen sok palota állott.

Második pásztor:

Azért választá tán barmok istállóját, Hogy követnők mük is szentséges példáját.

Öreg:

Meglássátok, nem lesz a városiaknak Jó dolguk, hogy neki még szállást sem adtak.

Első pásztor:

Adjunk ajándékot, kitől a mi telik. Én édes Jézuskám, Egy báránykát hoztam, Legelső, de tőled Én nem sajnállottam.

_(Mielőtt átadná, az angyal megcsenditi a torony csengettyűjét, mire a pásztor leborul. Ugyanez ismétlődik minden ajándék átadásánál.)_

Második pásztor:

Én is hoztam néked egy füstös sajtocskát, Hoztam volna biz’ én ennél nagyobbacskát. De a juhaimnak elapadt a tejek, Jól tudom mán hónap egy cseppet se fejek.

Öreg:

Édes kis Jézuskám, nincsen más jószágom, Egy szép dészüszíjam, ezt néked ajánlom.

Mária:

Köszönöm pásztorok szép ajándékitok, Megfizeti Isten a ti jóságitok.

Első pásztor:

Betlehembe jártunk, Égi csudát láttunk, Mi nagy jó kedvünkbe’ Vigan furulyázzunk.

(_Eléveszi furulyáját, a más kettővel szembe állva játsza a zsukátát[24], mig az »öreg« szándékosan el nem esik tánczközben._)

Pásztorok (énekelve):

Egy szüz fiat szült, Kiért mennyben öröm gyült.

(_E két sort az egész ismétli, mi alatt az öreg feláll._)

Mind:

Egy szüz fiat szült, Kiért mennyben öröm gyült. Pásztorok, pásztorok, Örvendjetek, örvendjetek, Szabaditó földre szálla, Ő leszen a bün halála, Örvendjetek, örvendjetek!

Huszár:

Derék házi gazda, maradj békességben, Megbocsásd vétségünk a mi verseinkben. Szép házadnépével maradj egészségben, S holtod után végy részt az örök életben. Tüztől, viztől mindig te békében maradj, S tarisznyánkba máskor még többet is rakhass.

Mind:

Immár mük is elmégyünk útunkra, útunkra, Áldás szálljon jó gazda, házadra, házadra.

(Oláhfalu Udvarhelymegye.)

Rigmusok.

Karácsonyra.

1.

Tudom, jól tudjátok, itt vagyon karácsony, Most a mester keze nem jár a korbácson. De még a másé sem csépen, kalapácson, Inkább forog szeme a vajas kalácson. A ki felvirradott karácsony napjára, Jól főzet, jól süttet, háznépe számára. Gazd’uram őkeme parancsolatjára Egy kancsó bor ugrik rakott asztalára. A singes kolbászok, süstörögve sülnek, Ekként a jó bornak korcsolyák készülnek. A szép szőlőhegyek künn a fagyon ülnek, S itthon az emberek, levétől hevülnek. Most a jó barátok együtt beszélgetnek, Látogatják egymást, mig hasznot vehetnek. De a hol csak száraz kortytyal fenyegetnek, Oda tudom, ők is nem igen sietnek. Mi e szent ünnepen úgy vendégeskedjünk, Most is, de máskor is, annyit igyunk, s együnk, Hogy jusson, maradjon, máskorra is tegyünk, S Jézus születése hasznában részt vegyünk.

2.

Hic, haec, hoc! igy kezdék én is deklinálni, De már nem sokára kezdek komparálni. Majd ugy megtanulok aztán konjugálni, A vén leány sem tud jobban motollálni. A praesenshez vigan és örömmel nyulok, Rosz praeteritumért semmit sem búsulok. Az imperfectumról még tovább indulok, Ijeszszen futurum, még meg se’ jajdulok. Futurumtól félés nem sujt engem agyon, Hogy született Jézus, hirdetem a fagyon.

3.

Egy kis vándor szabó jött Szent-Gerliczére, De édes apámnak nem kisebbségére. Új szita szegen függ: sokan mentek hozzá, Ha egynek dolgozék, a más megátkozá. A mesternek is van egy kis boszusága, Mert itt van karácsony – s nincs kész a nadrága.

4.

Ma karácsony napja, Minden ember tudja, Csak a pap nem tudja, Majd az is meghallja. Horgas a disznóláb, Az övembe szúrom, Karikós a kalács, A karomba húzom. Zergetik a kulcsot Pénzt akarnak adni, Ha karajczárt adnak, Meg fogom köszönni, De ha márjást adnak, El se fogom venni.

Husvétra.

5.

Ez háznak kis kertjében Van egy rózsatő, Rózsás kertben növelje A jó teremtő.

Vizet öntök a tövére, Szálljon áldás a fejére! Az Istentől ezt kérem, Piros tojás a bérem.

6.

Kedves bátyámuram, ez ház családfője, Kedves néném asszony, ennek kedves nője, Szomoru nap vala ezelőtt harmadnap: Nagy kínok közt holt meg, a legnagyobb fő-pap. De már kiszabadult az halálfogságból, Föltámadott s kijött az gyászkoporsóból. Egy kedves kis lánykát ide szalasztottunk, A kinek mi mindég a nyomába voltunk. Nyájasan akarunk mi ő vele bánni, Őtet egy pár tojás meg fogja váltani. Még pedig pirosan meg légyen az festve, Ugy a vizöntéstől meg is lészen mentve. Elmondám.

7.

Gyönyörü a tavasz, mosolyog az élet, Áldásokat mutat az arany kikelet. Feltámadt a Jézus, mondják az irások, Vizöntő hétfőre buzognak források. Mi is ide jöttünk éfiu kedvünkbe’, Hogy harmatot öntsünk kedves nevendékre. Mert ha meg nem öntjük ezt a nevendéket, Nem virágzik nékünk jövendőre szépet. Áldja meg az Isten ékes virágokkal, Nyerjen az egekből dícső koronákat! Elmondám.

Köszöntők.

1.

Ez ház közepébe egy zászló üttessék, Aranynyal, ezüsttel felpuczomáztassék. Áldja meg az Isten ez háznak gazdáját, Cselédjivel együtt kedves gazdasszonyát, Ragyogó fáklyákkal töltse be udvarát, Piros hajnal után hozza fel a napját!

2.

Három kenyér, egy czipó S egy zsiros lepény, Éljen köztünk boldogul Minden szép legény!

Rajta hát, rajta hát! Rajta, vigadjunk! A búnak és bánatnak Most útat adjunk!

HALOTTI ÉNEKEK.

BENEDEK ELEK ÉS SEBESI JÓB GYÜJTÉSE.

1.

Készülj már ez világ Könnyező helyéről, Mert befogad téged Már a mennyei ől. Hol lelkednek Lészen nyugodalma, Pályafutásodnak Örökös korona.

Csendes légyen nyúgtod Sirhalmod fenekén, Mig felkölt Jézus a Végső nap reggelén. Akkor kinyilt Kapuján az égnek, Repülj közepébe A nagy dicsőségnek.

2.

Isten már hozzátok, Megyek nyugalomba, A számomra ásott Gyászos sirhalomba. Testem a föld Kebelébe tészem, Mert onnan vétetett Vala ez a részem.

Rólam mostan példát Mindnyájan végyetek, Ti is mind igy jártok, Mert ez a végetek. Testünk sirba E reménynyel teszszük, Hogy feltámadáskor Újonnal felveszszük.

Lelkem már eljutott A mennyei jókra, Földi mulandókról Örökkévalókra. Nem készülök Vissza ez életre, Mert mene Istenhez Az örök életre.

Örömmel vagyon hát E testtől válásom, Földi hazámért sincs Semmi búsulásom, Mert ezekért Én mennyeit nyertem, Hogy lelki harczomban Vivtam, nem hevertem.

Temető-kert! holtak Nyugovó szállása! Csendes legyen ottan Testem aluvása! Mindaddig, mig A trombita szóra Felkelvén, eljutok A mennyei jóra.

3.

Boldogságnak édes anyja, Velem jótevő halál! Nyomoruságim végpontja, Ily messze miért valál!? Mért nézéd behunyt szemekkel, Hallgatván siket fülekkel Kinozó fájdalmimat, S jajgató szavaimat!

Noha könyörülni nem tudsz, De most mégis megszánál; A néked esdöklőtől futsz, Mégis engem kivonál Testem sáros fertőjéből, Inségemnek mély verméből, S oly helyre helyheztetél, Hol lelkem csendesen él.

Meguntam volt ez világot, Mert tőlem elzárt mindent! Egészséget, vigasságot, S rám csak sértő nyilat fent. Világ! már maradj magadnak, Én örömmel ide hagylak, Nincs rád mit visszanézni, Ha csak kínt tudsz tetézni.

4.

Ifjak, szüzek, vigyázzatok, Az idők multon-mulnak, Szépségtekben ne bizzatok, Szépségek elavulnak. Gyertyaláng lobogása, Rózsaszál virágzása Nem mulandóbbak, mint a ti Ifjuságtoknak bájai.

A jövő szépen mosolyog Az ifjuság szemébe’, Nem is sajditva, mikor fog Mélység nyilni elébe. Magát boldognak érzi, Csak reményeit nézi. Hová merengsz? előtted áll Egy lépésnyire az halál.

Fényes gyertyaláng ellobban, A rózsaszál elvirul; Szél jött rá, ki tudja: honnan? Mely vidéknek ormirul? Az a halál szellete, Öldöklő lehellete. Jaj, az élet rózsa és láng: Oda vannak mind egyaránt.

Földi a testnek szépsége, Kétes ideig való; Égi a lélek épsége, Biztos, örökkévaló. Hadd porhadjon el a test, Sirba viszem örömest, Tudván, nem hal meg a lélek, Általa vég nélkül élek.

5.

Hát csak azért születtünk, Hogy epedjünk jajjal? Csak nyomorogni lettünk, Hogy küzködjünk bajjal? Ez világra Hogy kiállunk, Mely sok kinnal Itt viadalra szállunk!

Vidám fénybe borulva Bíztat a jövendő, Majd meglep idő mulva A gyászos esztendő. Napunk reggel Süt szép fénynyel, Majd köd alá Búvik gazdag reménynyel.

Sok bajok árja kerget, Sok ezer veszélylyel, Minden nyomban keserget Minket nappal-éjjel. Mig az halál Kézre kapja Éltünk, s testünk A mély sirba becsapja.

Boldog az, ki az halál Hives árnyékában Kivánt enyhülést talál Testi fájdalmában. Gond, fáradság Ott nem forgat, Semmi veszély S nyavalya nem háborgat.

6.

Kegyes szűz Mária Pártfogold lelkemet, Jézus érdemében Részesits engemet, A szép menyországba, Örök boldogságba Vezess bé engemet.

Mért is voltál halál Hozzám oly kegyetlen, Mért vettél el, mig bár Jót nem cselekedtem, Husz esztendős voltam, Mégis már meghaltam, Jézusomhoz szálltam.

Sirassatok engem Könyörülő lelkek, Mert igaz szánalmat Tőletek érdemlek, Sötét siralomba, Örök nyugalomba, Hogy ily korán mégyek.

TALÁLÓS MESÉK.

BENEDEK ELEK ÉS SEBESI JÓB GYÜJTÉSE.

1.

Sürü erdőbe’ matató, Matató alatt pillantó. Pillantó alatt szippantó, Szippantó alatt tátintó, Tátintó alatt rottyintó?

(_Ember._)

2.

Réten hizik, falun az asszonyok kebelén böndérezik?

(_Szita._)

3.

Basa, Veres a hasa?

(_Réz-üst._)

4.

Erdőn vágják, Falun csattogtatják?

(_Törő, tiló._)

5.

Fára teszik, fával ütik?

(_Mosás._)

6.

Erdőn vágják, vizen szól?

(_Sulyok._)

7.

Erdőn vágják, falun gyermekek futnak utána?

(_Muzsika._)

8.

Úton médala, Keze lába korcsoja; Szőr maga, szőr nadrágja, Szilágyi bársony szakála?

(_Medve._)

9.

Künn is van, benn is van?

(_Ablak._)

10.

Erdőn vágják, Pajtába’ bornyuzzák, Vas van a végibe?

(_Fuvó._)

11.

Mi megy át a vizen árnyék nélkül?

(_A szó._)

12.

Hová mész te hirgas-horgas? Mit kérdezed tetőnlikas, Mikor az én farkam aranyos?

(_Füst, kémény._)

13.

Fut, fut, ficzėrėg S úgy tőti a horpacczát?

(_Orsó._)

14.

Két csitkóm van: egyik fut s hízik; a másik sarjuba hever s mégis fogy?

(_Orsó, guzsaly._)

15.

Én kicsi koromba’ zöld köntösbe’ jártam, Hogy nagyobbat nőttem, veresbe’ gyászoltam, Hótom után osztán feketébe’ jártam?

(_Haricska._)

16.

Erdőn vágják s falun felruházzák?

(_Szárasztó-rud._)

17.

Nagy apámnak nagy inge, Száz fót is van rajta, Még sincs egy őtés is rajta?

(_Csillagos ég._)

18.

Fa tartsa vasat, vas a csontot, csont a hust?

(_Ló lába a hidláson._)

19.

Nyifit, nyafot, Félfont gyapot, Ma felteszem, Holnap lefogy?

(_Szövőszék._)

20.

Cson’ kürttel kürtölnek, Aran’ deczkák hasadnak, Földi férgek mozognak?

(_A kakas kukorikol, a hajnal hasad és az ember, a »földi féreg« mozogni kezd._)

21.

Kerek dombon csont eke szánt, holt huzza az elevent?

(_Fésü._)

22.

A töngörnél sokkal nagyobb, még sem ér bokáig?

(_Harmat._)

23.

Hogy mögyön a szarka Gyérgyóba?

(_Farkán._)

24.

Nekem nincsen s az Isten se adjon, de ha csakugyan adna, e világ sűrü kincsiért sem adnám?

(_Félszem._)

25.

Melyik a legrosszabb liszt?

(_A szúliszt._)

26.

Mihelyt meglesz, mindjárt megmar, Mihelyt megmar, mindjárt meghal?

(_Tűzszikra._)

27.

Négy nagy dibindobondáré, Kettő kicsiny kocsondáré, Egy a suhondáré?

(_Ló lába, füle, farka._)

28.

Vizbe esik, eltörik, Kőre esik, nem törik?

(_Hó._)

29.

Melyik ostor nem szól s mégis legjobban fáj a helye?

(_Az Isten ostora._)

30.

Mit nem lát az Isten soha?

(_Istent._)

31.

Melyik ág törik el leghamarább?

(_A hazugság._)

32.

Miben különbözik a generális a szamártól?

(_Abban, hogy egyiknek a hátán, a másiknak a mellén van a kereszt._)

33.

Ki vágott az anyja hasán fát?

(_Ádám, neki a föld volt az anyja._)

34.

Hegyen hó Völgyben hó, Malomban egy Kő se jó, Többet hátra, Mint elé, A konfráter Lefelé?

(_Vén ember._)

KÖZMONDÁSOK ÉS SAJÁTSÁGOS SZÓLÁSMÓDOK.

BENEDEK ELEK ÉS SEBESI JÓB GYÜJTÉSE.[25]

– Nó mán őkeme és olyan mind[26] a tekenyőbeli viz: egyszer ide, másszor oda locscsan.

– Jól mondja biz’ azt kijed! mikor erre kéne menni né! hát arra serül.

– Met tekeres a hurkája! (Hsz.)[27]

*

Akármilyen mély viz legyen, ha követ hanyittasz belé, bugygyot vet. (Hsz.)

*

(Egyik ember kérdi a másiktól): Szotyorba káposztát főznek-ė? (Ha a kérdezett „nem“-mel felel, a kérdező rávágja): – de bizon főznek! (Lévén Szotyor egy falu Hsz.-en.)

*

Fonj pila, fonj, met minnyát megmondja a czenege: kümpics! kümpics! (Ezzel biztatják a rossz fonó leányt tavasz felé.) (Hsz.)

*

Jobb két furustok egy verésnél. (Udvsz.)

*

– Én bizony mán tovébb nem nézhettem, hogy parragon nézze az isten szabad egit s földet csináltam belőle. (Vagyis az addig parlagon hevert helyet felszántotta.) (Erdv.)[28]

*

– Met osztán Velencze s Gelencze! Deczkakert s vesszőkert!

*

Jaj, mekkora farkad van te Juczi! (aratáskor mondják annak a lánynak, ki hátramarad a többi aratótól.) – Lapátnyelet csinál: holnap sütni akar. (Ugyan ilyenkor szokták mondani ezt is.) (Hsz.)

*

Keritsd a harist! Fogjuk meg a nyulat! (Ezeket is aratók mondják, mikor már végefelé jutottak a gabonaföldnek.) (Erdv.)

*

– Egy kópjányéra[29] van fenn a nap. (Hsz.)

*

– Ha fehér lovat látok, megehülök. Fehér lón hozzák az igazságot. (Udvsz.)

*

– Nálunk a finánczok lepecsételték a süjtőt. (Azaz: nincs a miből kenyeret sütni.) (Erdv.)

*

– Egy tehenyem árrát kevertem fel a pujiszkakeverőre.

*

– Ujraragadatkor álló esztendeje mult (közel az aratás idejéhez.)

*

– A pásztor ember is két kecskével kezdi s azzal végzi. (Arra a gazdaemberre mondják, kinek vénségére oda jut a gazdasága, hol kezdette.)

*

– Laska legény s elázik! Ébredj! ennek jól béfejeltek.

*

– Uton igazság, háznál barátság. (Uton gazdálkodjál, otthon légy vendégszerető.)

*

– Jól áll még a ropogtatója. (dereka.)

*

– A nagy harang mondja meg: ki milyen gazda volt.

*

– Megfacsarták a fülét. (Rávették, hogy elhallgasson valamit.)

*

– Verőfényen terem a búza, nem észkon. (Csik.)

*

– Mindég rajtam erdől, mindig ételődik velem ez a macska-béka. (Erdől = nyakán van; ételődik = évelődik.)

*

– Oktalan nagy város lehet az a Pest! (Csik)

*

– Csak annyi, mintha hé[30] kőre öntenéd. (Hamar oda lesz.)

*

– Menj a szemem elől te emberízink! (emberiség szemetje.)

*

– Úgy fuss mint a rút dő.

*

– Hajnal felé mán mind lekankósodtak a legények. (elálmosodtak.)

*

– E mán igazi nagy mahomet-ember.

*

Száraz kenyér, tiszta víz, Ott mosatlan nem esik.

*

– Dug’ bé immán, ne merkejj annyit. (Siró gyermeknek mondják.)

*

– Mit nyisletsz annyit? Nyukhass mán, üjj le a fenekedre.

*

– Met oszténg őkeme nagy okos, csak nem tudják sokan.

*

– A csábali ökröm sajnálja az utó-bal lábát. (fájlalja.)

*

– Most mán igazán ségóba veszik a tanulókat. (Szoros fegyelemben tartják.)

*

Üsmerem az egész szelemuncziáját (minden pereputtyával egyetemben)

*

– Ugyan neki virhuttál a menésnek (neki buzdult.)

*

– Mindjárt leütöm a csillagodat! (Megöllek.)

*

– Azt bizon jól is teszi, hogy nem búvik kendermagba. Most az ideje, mig éfi legény.

*

– Ágra néz a kecske szeme.

*

– Én bizon nem bánom, ha sohase’ látom is, csak meg ne vakúljak.

*

– Szépséggel főtt káposztával nem lakol jól. Olyan leány mellett kell tapodni a földet, kinek van ptücski-hajcski.

*

– Fitymálja, mind Csögözi a pujiszkát.

*

– Mindent felkajtat, mind a kajtár macska.

*

– Jaj de nagy mákok lesznek az idén! (Mikor többen vannak együtt s egyszer csak nagy csöndesség áll be, szokták mondani.)

*

– No hiszeng őkeme és jól tud ónozni (nagyitani.) Hol a hazugságot mérték, őkeminek köblösleg osztgatták.

*

– Perel az ördöggel. (Haldokló gazemberről mondják.)

*

– Ne tudj meg mindent, mind a Veres Bori kecskéje. (E közmondás onnan ered, hogy egy V. B. nevü asszony, minden kapun bekukkintó kecskéjére, imigy kiáltott: Czeccz ide te! ne tudj meg mindent!)

*

– Szertenéz, mind Vak Laji Barassóban.

*

– Tüzbe jött, mind a Kapcza Marczi lova.

*

– Szegény ember vizzel főz s bottal reá ránt. (Ugy él a hogy lehet.)

*

– Ėszszegyültek, mind a rókabőr a csávába’.

*

– Zergetik a vaskalánt. (E közmondás eredete a következő: Téli estéken összegyülnek a lányok fonóba; természetesen, a legények sem maradnak el. A legényeket távozásukkor kikiséri a házileány, egész a kapuig, s ha a kelleténél tovább időz künn – talán épen kedvesével – a benmaradt lányok a vaskalánnal veregetik a tüzhelyet, mi annyit tesz, hogy: elég volt már eddig… S innen ha valaki kelleténél tovább ott felejti magát egy háznál – főkép ha az illető gyermek – figyelmeztetésül csak ennyit mondnak: zergetik a vaskalánt.)

*

– Csudálkozik, mind a csíki ló Bécsbe’.

*

– Pénz ára, mind a szásznak a torma.

*

– Teli van okkal, mind a tordai malacz koszszal.

*

– Kuczorog, mint Komolló mellett a menykő.

*

– Szemibe beszél, mint Csákány Pál a macskának. (Csákány Pált megkarmolta a macska; nem verte meg, hanem összefogta a négy lábát s imigy beszélt neki: „Te macska! azt mondom én neked, úgy körmölj meg többet engem, hogy a tüzes istennyila hord el.“)

*

– Megszorult mind a recsenyédi kutya. (Árviz alkalmával felszorult volt egy szénaboglya tetejére.)

*

– Jól főtt a lencse. (Jó kedve van.)

*

– Ugy pisojog, mind a sükei vadalma.

*

– A jó disznyó kiturja a csúnyát (fekete-gyökér) s a rossz felkapja.

*

– Úgy nyikorog, mind a csiki deszkás szekér.

*

– Beállitott, mint Pap Andi a malomba, (a nélkül, hogy egyet szólt volna.)

*

– Olyan pofát vágott, mind a harmadnapos esős idő.

*

– Még nem jött fel a vacsora csillaga. (Nem vacsorált.)

*

– Olyan, mind a bodosi lakodalom. (Elég volt mit enni-inni s nem is maradt meg semmi.)

*

– Hejtelenkedik, mind a Nagy Áron lova. (Erdv.)

*

– Szökdösik, mind a Czipczer pujiszkája. (Az asztalról esik a padra, a padról a kis székre, a székről a szoba földjére.)

*

– Hányja farát, mind a torba menő kutya.

*

– Minden ember bolond ember, a ki jobban tánczol, mint a hogy tud.

*

– A kölcsönnek kopasz az egyik fele.

*

– Kifeküttek a napra, mind a verőkőték (verőmalaczok.)

*

– Megette a vak tyúkot. (Elbolonditották.)

*