Part 9

Tizenhárom réczetojás, Enyim vagy te kis rokojás.

Kerek almafa-lapi, Szeret engem valaki.

Vékony czérna, köménymag, Jaj de kevély legény (leány) vagy!

Piros orcza, fekete szem, Ez engem a földbe teszen.

Beteg az én rózsám, szegény, Én vagyok a doktor legény.

Mindentől meg vagyok fosztva, A jó mind másnak van osztva.

Adjon Isten mindennek jót, Mert az enyim búbánat volt.

30. Jobb a bor a pálinkánál, Egy menyecske száz leánynál.

A menyecske jámbor fecske, Nem rug, nem döf, mint a kecske.

Azért, hogy én rongyos vagyok, Szép lány szeretője vagyok.

Szürőszita, tejes lábas, Álljon félre, a ki házas.

Verd meg Isten a szakácsnét, Ne csináljon mindig czibrét.

Éfi leány, bokréta, Házasember, favilla.

Jó az öreg a háznál, Ha baj nincs is, bajt csinál.

Volt szeretőm minden nevü, De még nem volt Juczi nevü.

A kisasszony, ihaja! Azt sem tudja: mi baja.

40. Úgy szeretem az uramat, Majd elokádom magamat.

Vékony czérna, kenderszál, Jaj de kicsin maradtál!

Járjad, járjad, hajnalig, Mig a szoknyád langallik.

Tébe-vajba feresztgetik, Hasábfával veregetik.

A vén ember lefelé, Többet hátra, mint elé.

Ha rávetem a szememet, Majd kihányom a bélemet.

Ihaja! csuhaja! Libeg-lobog a haja.

Aló legény, ne hagyd magad, A mig langot vet a talpad.

Úgy meg vagyok keseredve, Mint a nyirgúzs tekeredve.

Huppá, huppá, féltekenyő! Férjhez ment a szemétmerő.

50. A ki nem tud tánczolni, Menjen haza aludni.

A ki úgy él, mint én élek, Jaj de keseredett lélek!

Ülj le mellém egy kicsiddég, Szüved bár addig nyugodjék!

Télbe’-nyárba’ mezitláb, Úgy kimélik a czizmát.

Kerüld meg a kemenczét, Öleld meg a menyecskét.

Túl a vizen zabkéve, Neked leány mi kéne?

Huppá, huppá, eléfelé! Huzódj leány legény mellé!

Kicsi járom, nagy bordicza, Rugjunk egyet kis Boricza.

Hallod-e te Kukuk Tamás, Szebb ez a lány, mint az a más.

Dombódalon bogáncskóró, Kendből sem lesz királybiró.

60. Istirinfi, topánka, Holnap megyünk a bálba.

Túl a vizen zabasztag, Neked leány, mit adtak?[21]

Ha eltelik három ősz, Kicsi leány hozzám nőssz.

Rajta legény, jól teszed, Ha a leányt elveszed, Úgyis azon az eszed.

Leányszőlő, bakator, A rektornak vad vaczkor.

Napról napra csak fogyok, Hol hevülök, hol fagyok, Érted én beteg vagyok.

Elvesztettem a gyürümet, Elvitték a szeretőmet, Ki elvitte, éljen vele, Csak előttem ne ölelje.

A házasság kaloda, Ne dugd a lábad’ oda.

Huzzad czigány azt a hosszut, Jó legénynek nincsen rossz út.

Lefittyent a csizmám szára, Korcsomán a lovam ára.

70. Édes rózsám egyet szeress, Egynél többet ne is keress, Ha sokfelé jár az eszed, Bizony nem sok hasznát veszed.

Ez a kis lány biztatott, Megkérettem, elfutott.

Lobog a tüz fölfelé, Ezt a leányt mi lelé, Hogy másba szeret belé, Szalad tőlem más felé.

Egyszer vagyon pünkösd napja, Csurogjon a hordó csapja.

Ha máshoz is igérkeztél, Hozzám bizony ne jöjj közél.

Úgy szeretlek, majd megeszlek, Megbecsüllek, ha elveszlek.

Kolozsvári káposzta, Szőke leány zsirozta.

A nagy főben kicsi ész, Ha megkottyan, oda vész.

Törő, tiló, szakadék, Veled össze akadék.

Jaj Istenem, jaj annak, Kinek leányt nem adnak.

80. Hej, nekem bizony adnak, Öttel-hattal kinálnak.

Úgy szeretem a szépet, Mint a gyermek a képet.

Aló Fitód, fel Zsögöd, Leányt viszek, nem dögöt!

Hat ökre volt az apámnak, De most egy sincs a fiának, Köszönje a korcsomának, Bolond, tágas nagy torkának.

A szépnek is időre, Csak ránczos lesz a bőre.

Kormos Pista ügyes legény, Egy kötelet megér szegény.

Milyen hamar megszerettél, Olyan hamar elfeledtél.

Benned a bor igen sok, Félek hogy még kicsorog.

Bort ittam én, részeg vagyok, Az öledbe majd lerogyok.

Kapum előtt ne rikoltozz, A fülembe ne sikoltozz.

90. A kutya is hájat venne, Ha rá való pénze lenne.

Nem iszom én, hamis a bor, Letántorit a lábamról.

Feleségem de szeretném Ha mással elcserélhetném, Ki elvinné felfogadnám, Pótlás nélkül oda adnám.

Ez a leány sokat ér, Se’ fekete, se’ fejér, Se’ kövér, se’ ösztövér.

Özvegy asszonyt szeretek, Leányhoz nem mehetek, Van is ennek sok pénze, Három üres erszénye.

Ha ezt el nem vehetem, Nem ihatom, ehetem, Magamat eltemetem.

Még egy kicsit hörpölök, Inkább holnap böjtölök.

A macskának nincs nadrágja, Mert a posztó igen drága.

Nincsen lovam, gyalog járok, Átugranám, nagy az árok.

Szegény szolga mit is tehet, A tánczba is ritkán mehet, Mégis megél, a hogy lehet.

100. Ez a fiu olyan jó, Mint a lyukas mogyoró, Nem tudja a miatyánkot, Szereti a leánykákot.

Egy pohárral bánatomba’, Betettem az áristomba.

Házasodj’ meg, ne panaszkodj’, Most ideje, most kapaszkodj’.

Kidőlt a fa gyökerestől, Tüzre tesszük mindenestől.

Kétszer jártam kondiba’,[22] S hire van a faluba’.

Pille Gyuri jó katona, Azt se’ tudja, hol a lova.

Azért vagyok lengeteg, Megsántitott a hideg, Három hétig mind rázott, Még a lelkem is fázott.

Jaj de drága most a ló, Drágább a hegedű-szó.

Béka terem a tóba’, Nem a boros hordóba’.

Ne ülj rózsám az ölembe, Nem férek el a bőrömbe’, Örömömbe’!

110. Légy társam te kicsi Máris, Társat keres a madár is.

Tizet tojott a tarka, Mind elvitte a szarka.

Úgy meg vagyok keseredve, Mint a Biró Pali ökre.

Keresztturi szitakéreg, Ne futkározz’, mint a féreg.

Fáin legény az a Peti, Ha bokáját összeveri. Vagyon sarkantyus csizmája, S a patkóját egy szeg tartja.

Szöktesd, forditsd, hamarjába, Repüljön a rokolyája.

Szót a táncznak legények, A mig meg nem vénültek. A vig idő elhalad, S ülhettek a gócz alatt.

Mintsebb veled tánczolnék, Inkább tőkét bütülnék.

Vess figurát olyan czifrát, Hogy a patkód vessen szikrát!

Messze vagyunk egymástól, Mint Verebes Tusnádtól.

120. Azért rongyos a gagyám, Háromszéki a rózsám.

Hopp a Jézus csidmája, Bokáig ér a szára.

Leszakadt a pincze-lakat, Jaj de vén szeretőm akadt!

Ögyél fiam korélábét, Hogy a lábad hányjon prádét.

Uram, Jézus, Kirisztus, Adj egy kupa spiritust.

Czifra csepesz, részeg asszony, Hogy az ördög elszalaszszon.

Iczczu neki Bereczky! A szemedet mereszd ki.

Fejér füzfa, rakottya, Megszületett a fattya. Majd nyakába akaszsza, S a mezőre hordozza.

Hugomasszony kend csak úgy, Én a kakas, kend a tyúk.

Szeress engem, szeress mást, Holnap után keress mást.

130. Tiz az óra a toronyba; Tizenkettő a gyomromba’.

Hatos borda, hetes nyüst, Édes uram lassan üss. Bezzeg ugyan jó vagy verni, S egy főkötőt nem tudsz venni.

Ne kuczorogj a füttőn, Inkább bújj ki a kürtőn.

Kolozsvári Kalára, Ne nézz olyan halálra. Nézz a csizmám szárára: Lehajlott az orrára.

Icczu lábam ne hibázz! Ha nem deszkás is a ház.

GYERMEK ÉS JÁTÉKDALOK.

BENEDEK ELEK ÉS SEBESI JÓB GYÜJTÉSE.

1.

(_Kettő a gyermekek közűl megbúvik egy kerités mögé; ezek a »farkasok;« a többiek egy pázsitos helyre telepednek meg; ezek a »ludak.« A »ludakat« egy szolgáló és anyja őrzik, következő párbeszédet folytatva:_)

Szolgáló: Anyám, anyám, hozz ennem. Anya: Gyere haza, ha kell. Sz: Nem merek. A: Kitől? Sz: Királyné háza megett két farkas. A: Mit csinál? Sz: Himet varr. A: Mibe mozsdik? Sz: Réz medenczébe. A: Mihez kendik? Sz: Kutya lombos farkához.

(_Erre a farkasok eléugranak, a ludak gágogva szétfutnak ha valakit elfog a »farkas,« az váltja fel._)

2.

(_Körbe állnak s ugy dalolják a következő dalt:_)

Haj, gerenda, gerenda, Tartományi gerenda! Ipszilom, ipszilom, Ipszilomi rózsa. Ha én rózsa volnék, Mégis kifordulnék. Kék selyem mustya, Zöld galaria, Dinom-dánom szép Rózsika, Fordulj angyalmódra!

(_Erre az, kit a megszólitás illet, hátat fordit a körnek, s igy tovább, míg mindenik ki nem fordul. Most a biró, kit még a játék kezdetén megválasztanak, kiáll a körből s rendre kérdi a többitől:_)

„Ki lopta el a fészét?“

_Mindenik a szomszédjára hányja a vizes lepedőt, s miután egyik sem vall magára, a biró felkiált:_

„Majd megválik, ki lopta el a fészét!“

_A lehető legsebesebben kezdnek forogni; a ki legelőször esik el, arra rákiáltják:_

„Tolvaj! tolvaj! te loptad el a fészét!“

3.

(_Két csoportra oszlanak a gyermekek. Az egyik csoport letelepedik a földre, – sorba ülve; – egy közülök, a »vezér« állva marad a sor szélén. A vezér mellett ül a »kisasszony«. A másik csoport megbúvik egy kerités mögé, ott egyiknek a lábára ruhát kötnek, s ugy indulnak a földre telepedett csoporthoz, élükön szintén egy vezérrel._)

Vezér: Kakas, Isten jó napot! Másik v.: Récze rucza fogadja! Vezér: Jutkáné, Butkáné, Te kegyelmed leányodért Jöttünk legszebbikért, Legjobbikért, Rózsaszin orczájuért. Másik v.: Mert a mi leányunk Igen hegyes, igen begyes, Kőkapu nékül, Arany perecz nékül Ki sem adhassuk.

(_A vezér most a kisasszonyhoz fordul e szavakkal:_)

„Kérd ki kisasszony!“

(_Ez aztán oda megy a másik csoporthoz, s ha elsőre nem találja el, hogy kinél a ruha, a játék ismétlődik._)

4.

Egyerem, – begyerem, – Kender – táncz! Hát kend – sógor, – Mit ki – ált? Én án – gyomat – kiál – tom, Vas pálczámat – kongatom, Kong, – kong, – konga – tom, Kácz ki – tolvaj! – Te vagy, – te!

5.

A sárig asszonynak elveszett fekete fótikája. Fogta a fa-fütyökre, a fa-fütyök ugyan esküszik, hogy az Isten őt likó-likába ne vigye, ha ő ellopta.

(_Hangosan és szaporán szokták ezt mondani, többször egymásután._)

6.

(_Egy vagy két gyerek felül a hintára, más kettő hintáztatja e mondóka kiséretében:_)

1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8, 9, – tiz! Tiszta viz!

(_A többit énekelve:_)

Belé halt a mátkám, Mivel vontassuk ki? Tizenkét szunyoggal, Tizenhárom bolhával, Tizennégy kullancscsal. Adjanak egy vékát! Minek azt a vékát? Hogy virágot, hogy virágot Ültessünk beléje. Minek a virágot? Vén asszonyok kebelibe, Leányoknak a kezibe, Legényeknek kalapjába! Dungó hajtsa, légy mozgassa, Hajts ki diófa tetejibe!

(_Ekkor a hogy csak birják, ugy kihajtják a hintát, s igy folyik tovább._)

7.

(_Körbe állanak, egy beáll a középre, s forogva dalolják a következő dalt:_)

Hej gerenda, gerenda, Tartományi gerenda! And – ris, Band – ris, Benne – forog, Ölelj, a kit szeretsz!

(_Erre a középen álló bekap egyet a körből s forognak tovább._)

Ezt szeretem, ezt kedvelem, Ez az én édesem! Szedek szép – rózsát, Kötök koszorucskát. Hej zsimojom, zsámojom, Zabolai zabszem! Ne hivjatok engem Többet Ilonának, Csak hivjatok engem Városi ponyának. Csiftom, paftom! Városi menyecske! Állj ki tavaszi fecske!

(_Most az, ki legelső állott be a középre, kiáll, bennmarad a második._)

Maradj benne kis fecske!

(_Ismételve a játékot, a bennmaradott szintén párt választ e sor után:_)

Ölelj, a kit szeretsz!

8.

(_E játék menete megegyez az előbbivel._)

Az egész: Kerek karazsia, Kényes asszony, Kapd bé, a kit szeretsz. Körbenálló: Ezt szeretem, ezt kedvelem, Ez az én édesem! Az egész: Adjon Isten záporesőt, Mossa össze mindakettőt!

9.

Mély kutba tekinték, Köményszálat szakaszték. Kinek látom pisolygását, mosolygását, Biró vegye szép zálogját.

(_Egyik integet a többinek, arczát lehetőleg elfintoritva; ha valamelyik elmosolyodik, megzálogolják. A zálogtárgyat vissza nem adják, mig az illető ki nem kiáltja szeretője nevét._)

10.

Ó! ó! ó! Kerek tó! Bujj ki csiga fülemből. Szántsunk, vessünk, arassunk. Neked is, Nekem is, Még az egyiptomnak is. Annak adom a fejem fájását, A ki hajonfejt van.

(_E verset fürdés után szokták mondani._)

11.

Egy kis kertet keriték, Belé rózsát ülteték. Szél – szél – fuvo – gat, Eső – vere – get. Csurr!

(_Sebesen forognak s a végső szónál hirtelen lekuporodnak; és a ki e közben hátraesik, kidobják a sorból s azt mondják: nyüveskas._)

12.

Putypu – rutty! Mit ke – ressz? Hat lo – vat, szeke – ret, Szeke – rembe – kere – ket, Karin – czámba – kenye – ret; Poha – ramnak – fene – ket, Hadd e – hessem, – Hadd i – hassam – Ele – get!

13.

(_Egyik lúd a másiknak:_)

Menjünk a pap rozsába!

(_Másik lúd:_)

Ketten szedjünk egy zsákba.

(_Mikor oda érnek:_)

Ki – ki magának, ki – ki magának!

14.

Mit mond a fecske? Kicsinek kicsit, Nagynak nagyot; Mert ha kicsike kéred a nagyot, Kitekerintem a nyakadot!

15.

Bárány:

Eperlapi!

Júh:

Bár avarat kapnál!

16.

Bükki vadgalamb:

Mit, mit, mit! Mit, mit kaptam én?

17.

A nyúl (ha elcsipte a kopó):

Mást, mást, mást!

18.

Kutya:

Hom, hom, hom! Honn a gazda, honn!

19.

Kicsi kakas:

Forró viz!

20.

Ma dagadjon, holnap apadjon, Hónapután a gödre maradjon!

(_Szemfájóssal mondatják._)

21.

Gyurott mák!

(_Varju a disznóganajnak ezt károgja tavasszal._)

Pi kaka! pi kaka!

(_Ősszel, mikor kukoriczát kap._)

22.

A macskának négy a lába, Ötödik a farkinczája.

23.

Macska:

Herausz! Má – jor!

24.

Czinege:

Kümpics, kümpics, kümpics!

25.

Beli kuczi, beli, veli, Kutyasággal vagyok teli.

(_Gyermeket altatják e danával._)

26.

Olá’, olá’, ordás zsák, Czigány, czigány, szenes zsák.

27.

Hires falu Madaras, Még a pap is fazekas!

28.

Simijon, sapka, Szegletes laska.

29.

Ujjuju! Megdöglött már a vén juh! Nem kell neki több sarjú.

30.

Elől megyen úr, Közből király, Hátul béka, Vacs, vacs, vacs!

(_Három gyermek megy sebes léptekkel egymás után s az első mondja e versikét; az utolsó meg teljes erejéből igyekszik, hogy első lehessen és visszamondhassa._)

31.

(_Egyik gyermek megindúl sántitva, kezében bottal. A többi kérdi:_)

– Hová megyen csonka nagyapó? – Megyek a templomba. – Minket elereszt-e? – El, ha nem szeleltek.

(_A gyermekek utánozzák a szelelést, a »csonka nagyapó« pedig kergeti őket._)

32.

Eb adús, kuty’adús, Ha meg nem adod, légy adós.

(_Egyik gyermek a másiknak tenyerébe vereget e versike kiséretében, azután megfutamodik; ha utólérik, változik a szerep._)

33.

Apa – csiga – mama – liga, Ha u – tól érsz, vaska – rika – – –

(_Megegyez az előbbivel._)

34.

_Erdővidéki falvak gúnynevei:_

Füle bordás, Bardocz korpás, Ölösztelek[23] bocskorták Vargyas kenyeres, Száldobos sántakerekes, czifra Köpecz, bű Barót, sáros Bibarczfalva, hammas fazék Hérmány, kalácssütő kis-Baczon, cserépvető Nagy-Baczon, kerékfuró Bodos, muszka Száraz-Ajta, tolvaj Közép-Ajta, égető Nagy-Ajta.

LAKODALMI VERSEK, RIGMUSOK, KÖSZÖNTŐK.

BENEDEK ELEK ÉS SEBESI JÓB GYÜJTÉSE.

Lakodalmi versek.

1.

_Előköszöntő vers._

Áldás harmatozzék ez ház gazdájára, Édes öröm, jó kedv, a gazdasszonyára, Ez ház udvarából soha ki ne fogyjon Isten adománya, sőt még szaporodjon. Kedves gazdauram, ez ház szószóllója, Legyen beszédemnek jól meghallgatója. A násznagy s vőlegény követségbe küldött, Csak hamar elmondom, hogy ne töltsek üdőt, Tisztelik mindnyájan e szép közönséget, Hogy készen legyenek, várjanak vendéget. Mutassák meg nékünk, a szállás hol lészen, Mikor megérkezünk, legyenek jól készen.

_Mikor az esküvőről a lakodalmas házhoz mennek._

Első vőfély:

Drága jó uraim s nagy jó asszonyaim! Kik tekéntvén szorgos fáradozásaim, Meg nem vetettétek hivogatásaim, Nézzétek el nekem fogyatkozásaim. Tudjátok mindnyájan, nem sokat tanultam, Az oskola elől sokszor megszaladtam. Nem sokat porolták az én alfelemet, És nem is plágázták az én tenyeremet. A mit imitt-amott, tél-túl tanulgattam, Azért én keveset nyughatatlankodtam. Hanem a mi szegény házunktól kitelik, Szivesen szolgálok, ha kedvetek telik. A mi jó gazdánknak az az akaratja, Hogy vendégi vigan legyenek, biztatja. Általam jelenti: készen a vacsora, Csapra is van véve mind söre, mind bora.

Második vőfély.

Minthogy már a nagyján immár általestünk, Vigadjunk! elég ha eddig pityeregtünk. Eddig is úgy volt az, ezután is ugy lesz, Meglátja kend szomszéd, ha feleséget vesz. Nosza Laczi koma, czimbalmad zendüljön, Úgy hogy a menyasszony füle megcsendüljön. Verd el a Rákóczi hires áriáját, Melyet tanult, mikor vivta Belgrád várát! Lám, hiszen nem látsz itt egyet is apáczát, Járjuk el hát frissen a vőlegény tánczát.

_Mikor a vendégeket asztalhoz ültetik._

Uraim! az asztal meg vagyon teritve, Kés, tányér, villával, kalánnal készitve. Az ételeket is elhozzuk sorjába, Ez a sok legénység nem áll itt hiába. Nehogy az asztalon az étel meghüljön, Felmelengetése dologba kerüljön, Tessék kegymeteknek helyre telepedni, Úgy is a mozsikás meg kezd melegedni. Én mindent, mi tőlem telik, elkövetek, Jó apetitussal egyenek kegymetek.

_Mikor a leves fogyni kezd._

Úgy bizony, gyorsabban forgatom magamat, Mintha bolhák csipnék a két oldalamat. Mikor bor áztatja kiszáradt torkomat, Nem minden szeméten találni páromat.

Kis vőfély.

Sok szerencsétlenek voltak e világon, Kik nagy mohón kaptak a szent házasságon, De utóbb megálltak a szent igazságon, Hogy egyedül élni jobb lesz a világon. Mert az házas élet némelynek kalitka, Mivel az igaz társ igen nagyon ritka. Itt van a szivemnek minden belső titka, Bár fejemre szálljon sok asszonynak szitka. Ezért dicsőült meg Szent Pál is régenten, Hogy éltét folytatá haláláig szenten. Nem volt felesége, nem is csalatkozott, Nem volt az asszonytól neve is átkozott.

_Első vőfély felel._

Megállj, egyszeribe felelek szavadra, Tudom, lakatot vetsz pittyedt ajakadra. De most már elmegyek, bort és ételt hozok, Hamar visszajövök, sokat nem motozok.

_Visszajövet._

Hallod-e barátom, állj elé egy szóra! De nem kérlek most ám borra, sem savóra, Hanem megfelelek az előbbi szódra, Hogy megbomlott agyad fordithassam jóra. Igaz, hogy szent Pálnak nem volt felesége, De nem azért lett ám örök dicsősége; Hanem mivel példás vala ő szentsége, Azért leve neki a menny öröksége. Lám, hiszen Judás is nőtelen legény volt, De hogy mesterétől hitetlen elpártolt: Felakasztá magát, pokolba is lábolt, Hol álnokságáért keservesen lakolt. Rosz Delilája volt, az igaz, Sámsonnak, De hogy kutyául járt, maga oka annak. Nagy kincs a jó asszony barátom, a háznál, Ha asszony nem volna, most te sem papolnál! Ki tudja, mely ország szélén kuruttyolnál, Azért hát jobb volna, ha egyet sem szólnál. Sok példát hozhatnék a históriából, Mind a régi, mind a legujabb világból: Mennyi jó származik a szent házasságból, Látod-e atyafi, nem vetsz ki sarkamból!

_Mikor a »kásapénzt« szedik._

Hogy szegény szakácsnénk a kását keverte, Kezét a meleg gőz erősen felverte. Folyvást nagyobbodik fájdalma sebének, Már az urusságért doktorhoz küldének. Kéri kigyelmetek, megszánván, szegénynek Ha a tányérkába egy-két pénzt vetnének

_Midőn az evést elvégezték, az első vőfély ajánlja magát._

Drága jó uraim, s kedves asszonyaim! – Kik megtiszteltetek engem s rokonaim – Fogadjatok engem társaságotokba, Részesüljek én is mulatságotokba. Köztetek találom ezután helyemet, Nektek ajánlom fel szerető szivemet. Most pedig mindnyájan vigan mulassatok, Mint kedvetek tartja, a szerint bánjatok. A mulatság után békén alhassatok, Én jó akaróim holtig maradjatok!

2.

_Mikor a vőfély az ételt feladja._

Becsületreméltó jeles gyülekezet! Férfi- s asszony rendből álló felekezet! Kiket a szeretet ide kötelezett, Halljunk szót, valaki e helyre érkezett. Nem czélom, hogy itten sokat prédikáljak, S a hosszas beszéddel unalmat csináljak. Czélom, hogy tisztemben serényen eljárjak, Ételt hozzak s osztán innen elébb álljak. Nagy öröme vagyon a gazdánk szivének, Hogy ily szép vendégek házába gyülének. Ezért poroncsolá nékem, vőfélyének, Hozzak ételt, hogy a vendégi ennének.

_Mikor a bort feladja._

Sziv-vidámitásra Isten a bort adta, A mint a Zsoltárban szent Dávid mondotta. Azért is hordaját gazdánk kifuratta, Teli kancsó borát ide felhozatta. Azért jó uraim, a borból igyanak, E lakadalomban vigan mulassanak. Köszöntsék a kancsót, el ne aludjanak, De a vőfénynek is borocskát adjanak.

_Mikor a második fogás ételt feladja._

Hogy a mi vendégink éhen ne legyenek, S hogy üres gyomorral haza ne menjenek, Más ételt is hoztam, azért hát egyenek, Isten áldásából megelégedjenek.

_Mikor a harmadik fogás ételt feladja._

Itt van násznagy uram, a harmadik étel, Mig más következik, éljék egészséggel. Szivesen adja ezt a háznak gazdája, Ételét s italát tőlünk nem sajnálja.

_Az első vőfély komendálja a házasságot._

Uraim! halljunk szót! szólok igazságot, Nem beszélek tréfát, hanem valóságot. Adjanak hát nekem egy kis szabadságot, Mig elébeszélem a szent házasságot. Ádámot az Isten mikor teremtette, A szent házasságot még akkor szerzette. Egy oldala csontját Ádámnak kivette, Melyből Éva asszonyt mellé készitette. Maga volt a vőfély, az egek királya, A mint azt Mózesnek szent históriája Bőven elémondja, bár ki-ki vizsgálja. S ezt minden értelem bámulja, csudálja, E szent rendelése az egek urának Tetszett Ádám atyánk sok maradékának, Mint pátriárkáknak s évángyélistáknak, Páratlan életet kevesen tartának. Bizony boldognak is lehet azt mondani, Kit az Úr jó társsal szeret megáldani. Sok példát lehetne itt előhordani, Melylyel meg lehetne azt bizonyitani. Boldog, kinek vagyon szép s jó felesége, Mert a jó feleség a ház ékessége. Boldog, kit igy megáld Isten ő felsége, Ezt minden elhigye, itt versemnek vége.

_A kis vőfély a házasság ellen beszél._

Állj félre barátom, hadd én is beszéljek, Mert olyan legénytől, mint te, még nem félek. Magános éltemmel veled nem cserélek, Élj csak te párosan, én egyedül élek. Nem vala szent Pálnak soha felesége, A Krisztus keresztje volt gyönyörüsége. Ugyan a Krisztus lett az ő öröksége, Meg is áldattatott örök dicsősége. Soknak a házasság vagyon nagy kárára, Nem mindenik talál a kegyes Sárára. Nem szent Erzsébetre, Mária anyjára, Sőt talál sok ember hazug Delilára. Amaz erős Sámson hogy társa szavának Hitt mézes beszédü rosz Delilájának, Halálos sérelmet okozott magának, S az által vége lett élete napjának. Jobb pajtás, hogy te is meg nem házasodol, Majd ugy a konyháról nem is gondolkodol, De hidd el, ha egyszer te megpárosodol, Mit egyetek ketten? azon sopánkodol. Majd ott is vakarod, a hol nem is viszket, Mert a feleséged mindig rosszra kísztet.

_Mikor a pecsenyét feladja._

Jó a sült pecsenye a vajas kásával, A sárga répa is a disznó farkával. A sült pecsenyével itt a vajas kása, Egyenek, mivel ez az Isten áldása.

*

Vig az örömapa, mi is vigan leszünk, Nosza jó uraim, vigan igyunk, együnk. Nem siralmas ház ez, itt ne szomorkodjunk, Az örömapa vig, hát mi is vigadjunk. Zsákkal hordom a sert, rostával a jó bort, Lakjuk meg kedvünkre a lakadalmi tort. Keritsük a kancsót ugyancsak szaporán, Hozok bort, hiszen nincs lakat a kamarán.

_Mikor a kásapénzt szedik._

Halljunk szót uraim! még itt perórálok, A szakácsnénk mellett mivel most felállok, S addig kelmetektől én el sem is válok, Mig azt meg nem nyerem, a miért istálok. Ugyanis uraim, szomoru hir vagyon, A szakácsnénk keze sebes igen nagyon. Szegény, hogy a kását ott künn kevergette, A tüz a jobb kezét nagyon elégette. Ennek a számára most erszényt oldjanak, Garast és petákot számára adjanak. A pénzen Budáról flastromot hozzanak, Hogy mérges sebei hamar gyógyuljanak.

_Mikor a czigánynak gyüjtenek._