Ketten beszélnek

(Történik a Dunaparton, a hol az áprilisi nap süt a vasfotelekre, melyek hosszú sorban állanak egymás mellett. Déli tizenkét óra. Két vasfotelben, egymás mellett ül a férfi meg...

A nő (felugrik): Azt mondtam: én már érzem, hogy nem gyakorolok rád érzéki varázst. Unod halványuló ajkaimat, unod szememet, melynek fénye megtörőfélben van, s unod ősz hajszála...

Az asszony: Látja, milyen férfi volt megint? Azt mondtam: végérvényesen és maga ezt úgy vette, mintha egy ügyvéd mondta volna. Indult kifelé. A homme a femmes ilyenkor nekiugrik...

Az ur: Igaz. Beszélem, beszélem, igaz, hogy beszélem, de a gyakorlathoz tartozik. Az ember, a ki még fiatal, így heczczeli magát bele. Egyre kevésbbé félek tőle, még egy hétig b...

Az asszony (megfogja): Várjon csak. Még csak kettőt mondok. Sohse akarjon hazugsággal operálni egy asszonynál. Ez egyértelmű azzal, hogy kiszolgáltatja magát neki. És soha ne bá...

(Julika hátbavágja Marikát és leugrik a ringlispilről, a mely már egészen lassan forog. Aztán elszalad, elvegyül a por, az emberek, a pereczek, a kendők, hinták közé. Sok zene s...

Erzsi: Mert sötét van. Aztán ő húzza az embert a karjánál fogva, de az ember még se megy. Aztán lökdös egy kicsit, meg megint czibál, aztán igér kendőt, aztán az ember még se me...

Az urnő: Nem. De majdnem. Tudja, azon a ponton voltam, a hol a többi kezd a férfitől függeni. Az asszony bizonyos ideig nyugodtan tűri a dolgot, aztány egyszerre csak érzi, hogy...

A hölgy: Hát vidéken voltunk egy penzióban, csupa kis leány, tizenöt, tizenhat, tizenhét éves leányok. És volt köztünk egy Teréz nevű leány, a kit legtöbbre tartottunk. Szép nag...