Part 1

Note: Images of the original pages are available through the the Google Books Library Project. See http://books.google.com/books?id=AaQWAAAAYAAJ

Transcriber's note:

Text enclosed by underscores is in italics (_italics_).

Text enclosed by equal signs is in bold face (=bold=).

MAGYAR NÉPKÖLTÉSI GYÜJTEMÉNY.

UJ FOLYAM.

A KISFALUDY-TÁRSASÁG MEGBIZÁSÁBÓL.

SZERKESZTIK ÉS KIADJÁK

ARANY LÁSZLÓ ÉS GYULAI PÁL.

III. KÖTET.

BUDAPEST. AZ ATHENAEUM R. TÁRS. TULAJDONA. 1882.

SZÉKELYFÖLDI GYÜJTÉS.

GYÜJTÖTTÉK

KRIZA JÁNOS, ORBÁN BALÁZS, BENEDEK ELEK

ÉS

SEBESI JÓB.

BUDAPEST. AZ ATHENAEUM R. TÁRS. TULAJDONA. 1882.

Budapest, 1882. Az Athenaeum r. társ. könyvnyomdája

ELŐSZÓ.

A Kisfaludy-Társaság népköltési gyüjteményének harmadik kötetét nyujtjuk az olvasó közönség kezébe. Ez egész gyüjtemény székelyföldi s azt részint boldogult Kriza János hagyatékából, részint Orbán Balázs mesegyüjteményéből, részint pedig Benedek Elek és Sebesi Jób sok nemü és terjedelmes gyüjteményéből szerkesztettük össze. Fogadják a buzgó gyüjtők a Kisfaludy-Társaság s az irodalom nevében hálás köszönetünket.

Kriza hagyatékát nemes lelkü özvegye bocsátotta rendelkezésünkre. Azonban az rendezetlen volt s magában foglalta a _Vadrózsák_ anyagát is. Kiválasztottunk belőle minden kiválaszthatót, de a nagy becsü balladákon kivül, melyek egy részét Kriza még életében a lapokban közzétette, nem sok értékest találtunk benne. Az Orbán Balázs mesegyüjteményéből néhány szép mesét válogattunk ki. A Benedek Elek és Sebesi Jób balladában és dalban egyaránt gazdag gyüjteménye legterjedelmesebb része kötetünknek.

Gyüjteményünk e kötetét is némi tájékozó és felvilágositó jegyzetekkel kisértük, (a balladákat és dalokat Gyulai Pál, a meséket és mondákat Arany László), de ezek nem igénylik magoknak a teljességet. A mint az I-ső kötet előszavában is megjegyeztük, fődolog volt előttünk a beküldött anyag megválasztása és gondos kiadása; a kritikai magyarázatot úgy nyelvi, mint aesthetikai tekintetben nagyrészt mellőztük s csak a legfőbb pontokra szoritkoztunk.

Mellőztük a székely kiejtést is, mert még Kriza hagyatékában is épen nem, vagy hiányosan volt meg – úgy látszik, később akarta kiegésziteni a hely szinén – de különben is Kriza a _Vadrózsák_-ban s a _Nyelvőr_ számos adalékban már elég hiven visszatükrözték a székely kiejtést s igy nem volt szükség e leginkább irodalmi czélu gyüjteményben erre is figyelmet forditanunk. Minden egyébben hiven követtük a székely tájszólást.

S most nincs egyéb hátra, mint kérnünk a népköltészet kedvelőit s különösen hazánk lelkes ifjuságát, hogy gyüjtsék népdalainkat és meséinket s küldeményeikkel minél többször örvendeztessék meg a Kisfaludy-Társaságot.

Buda-Pest, jul. 20. 1882.

_=A szerkesztők.=_

TARTALOM.

Előszó V Balladák és rokonnemüek 1–114 Dalok 115–239 Szerelmi dalok 117–181 Hazafiui és katonadalok 182–212 Tréfás és gúnydalok 213–230 Vegyes dalok 231–239 Tánczszók 240–252 Gyermek- és játékdalok 253–263 Lakodalmi versek, rigmusok, köszöntők 264–283 Halotti énekek 284–290 Találós mesék 291–298 Közmondások és sajátságos szólásmódok 299–316 Mesék és mondák 317–417 Mesék 318–398 Székely helyi mondák 399–406 Krisztus-mondák 407–417 Jegyzetek 421–459

BALLADÁK ÉS ROKONNEMÜEK.

Kriza János gyüjtése.

A mádéfalvi veszedelemről 41 A megcsalt leány 38 A megétett János 7 A székely katona 34 Árva giliczéről 40 Betlen Anna 18 Biró Szép Anna 20 Ugyanaz más változatban 22 Dancsuj Dávid 35 Fogarasi István 3 Gál Ferus, Gál Gáspár 29 Györbiró Áron 36 Ugyanaz más változatban 37 Homlodi Zsuzsánna 419 Három tolvaj legény 32 Ihon nevekedék 15 János urfi 30 Kerekes Izsák 4 Kicsi nemes legény 42 Kis Gergő Istvánné 16 Magyarósi Tamás 14 Mónusi Jánosné 17 Rablegény 33 Szakács Gyuri 39 Szabó Orzsika 25 Szeredai falu végen 39 Szép Ilona 13 Szép Julia 8 Ugyanaz más változatban 10

Benedek Elek és Sebesi Jób gyüjtése.

A fogoly katona 43 A hegyi tolvaj 88 A rablegény 87 Árva Mózi 106 Biró Máté 47 Daniel Imre 56 Ugyanaz más változatban 58 Déne Józsi 92 Ének ősapánk- és anyánkról 112 Görög Ilona 63 Három árva 78 Ugyanaz más változatban 79 Kapitánné leszek 104 Kádár Kata 67 Ugyanaz más változatban 70 Király urfi 61 Kis Ilona 80 Kispál Imre 82 Kőmives Kelemen 72 Molnár Gyuri 107 Nagybihal Albertné 59 Nóta Dako Sándorról 76 Pál Boriska 98 Pénzes Máté 108 Sajgó Sándor nótája 109 Sári asszony 83 Ugyanaz más változatban 85 Selyem Sári 93 Sólyom Eszti 101 Sorozáskor 111 Ugyanaz más változatban 112 Szőcs Maris 102 Szolga Máris 89 Szőke Mihály 110 Teleki Évi 103 Ugron János 53 Ugyanaz más változatban 55 Váradi József 94 Ugyanaz más változatban 96 Ugyanaz más változatban 97 Virág János 99 Ugyanaz más változatban 100

DALOK.

Kriza János gyüjtése.

A fekete holló gyászt visel magáért 119 A malomba jártam 118 A merre én járok 124 Az én anyám káposztát főz 213 Az Olt vize folydogál csendesen 125 Barna pej paripa 125 Bárcsak én addig ne sirnék 121 Bohó az, a ki búsul 124 Egy vén ember bánatjában 233 Elment a galambom 118 Elment a madárka 120 Első házam vala 232 Este felé jár az idő 231 Este vagyon, szürkül be 120 Érik a szőjlő 231 Fehér ruha a fejemen 121 Ha elmégysz is, járj békével 123 Hála neked nagy Ur Isten! 214 Huzzák a harangot 214 Ifju legény vagyok, el-elszomorodom 234 Istenem, mi lelt engemet 122 Kapum előtt nincsen árok 127 Ki az ő édesit igazán szereti 124 Köszönöm, édesem 119 Meghalt az én apám 213 Mit keressz szarka a szeméten? 126 Molnár legény voltam én 215 Ne küldj rózsám, aratóra 117 Nem hiszek kendteknek, hugom asszony 216 Oh te szegény denevér 214 Olyan beteg vagyok 123 Sötét pej paripa 118

Benedek Elek és Sebesi Jób gyüjtése.

Ablak alatt egy rózsafa nem látszik 188 Ablak alól a rózsafa nem látszik 138 Ablakomba három fazék muszkáti 156 Ablakomra süt a nap 175 Addig bánom, a mig élek 136 Addig ültem a tüzhelyen 217 Adjon Isten j’écczakát 130 Adjon Isten minden jót 237 A gőzösnek ablakába’ 182 A hévízi piaczon 181 A jegenye, jegenye 132 A kalapom teteje 139 Akár milyen szegény vagyok 170 Akkor volna szép az erdő 173 A macskának négy a lába 261 A mult télen, a mult nyáron 155 A nagy mező kutja 133 Anyám, anyám, hozz ennem 253 Apa-csiga-mamaliga 263 A peteki hegytetőn 139 A rákosi utcza 155 A sárig asszonynak elveszett fatikája 255 A szeretőm elhagya 178 A szeretőm elhagyott 134 A szép asszony messze lát 224 A torjai mogyoró 163 Az a virág, melyet adtál 129 Az erdőben fiatal fa 145 Az én csizmám disznóbőr 219 Az én kedves ángyomasszony 230 Az én rózsám felcsiki 216 Az én rózsám székely huszár káplár 170 Az én szivem csalni nem tud 159 Azért, hogy én barna fattyu vagyok 196 Az olyan leányért 219 Azt a gyürüt, melyet adtam 166 Árva vagyok, árva 239 Árva vagyok, mint gerlicze 131 Bacson vize folydogál csendesen 196 Beli kuczi, beli 261 Besorozott a német katonának 208 Beteg az én rózsám szegény 175 Bikafalván alúl Bögöz 137 Boldogságnak édes anyja 286 Bú életem, bánat napom 174 Czifra száru laboda 226 Csehországban voltunk veszedelemben 186 Csörgedeznek a patakok 183 Debreczentől nincsen messze a vasut 191 De meguntam Ferencz Józsit szolgálni 203 De szeretnék a császárral beszélni 209 De szépen megy a hajó a vizen 199 Eb adús 262 Egy asszonynak két szép lánya 163 Egy az óra, kettőre jár 156 Egybegyültek, egybegyültek 220 Egyerem, begyerem 255 Egy kis kertet keriték 258 Egyszer ide, máskor tova 181 Elindulék a hazámból 201 Elmehetsz már a templomba 219 Elment az én rózsám 141 Elment János az erdőre 226 Elmégysz úgy-e 166 Elől megyen úr 262 Eltelt tőlem minden vigság 135 Elvágtam az ujjam, de nem fáj 169 Elvesztettem lovam 172 Erdővidéki faluk gúnynevei 263 Erre rózsám, erre nincsen sár 142 Esik eső, bugyborékol 140 Este későn ne járj hozzám 164 Este jött a parancsolat 193 Este van már, szól a dob a várban 207 Esztendőben egyszer esik karácson 236 Ez a kis lány mással éli világát 163 Ez az utcza bánat utcza 162 Édes anyám jaj de szépen neveltél 192 Édes anyám kiállott a kapuba 202 Édes anyám most küldött egy levelet 207 Édes anyám nyujtsd ki a jobb karodat 237 Édes anyám sokszor intél a jóra 185 Édes rózsám ravasz voltál 149 Életemnek komolyságát elértem 196 Én csak azért szeretem 163 Én csak hírül hallom 159 Én is felülék a világ lovára 165 Én vagyok az, a ki nem jó 228 Falu végén de szépen muzsikálnak 195 Faluvégi szögeleten 146 Fáj a szívem szivedért 152 Felsütött már a hajnali csillag 141 Felszántom a király udvarát 206 Felültem én kis pej lovam hátára 165 Főbe ütték a birót 220 Fujja a szél, kergeti a felleget 140 Fuvom az éneket 211 Galambfalvi nagy hegy alatt 129 Galiczia közepébe 208 Gyi fel sárga a tetőre 160 Gyolcs az ingem, keményitett az alja 156 Ha az alsó malom mind aranyat járna 225 Ha a vizre általjösz tisztálni 133 Ha bemegyek a sorozó szobába 205 Hadd zeregjen a kocsi, hadd menjen 209 Haj, de magas a kerttető 129 Haj de magas a Réztető 129 Haj Istenem, adj erőt a lovamnak 169 Hallod rózsám, mint fütyöl a rigó 203 Ha megházasodol 221 Ha meguntad rózsám 157 Ha még egyszer Ludwig-baka lehetnék 209 Ha nem ismertelek volna 150 Haragusznak rám a lányok 180 Három dió hat baraczk 222 Házam megett egy almafa 194 Hát csak azért születtünk 288 Hej Budavár, Budavár 171 Hej gerenda, gerenda 254 » » » 256 Hej, kiállott 223 Hej páva, hej páva 171 Hej ricze, ricze 176 Hej titkos a szerelem 138 Herczeg Józsi lovas-regementje 186 Hideg hóval, zuzmarával jő a tél 142 Hires falu Madaras 261 Hogyha folyó lennék 167 Hogyha szeretsz, olyant szeress 152 Hová lábad teszed 156 Hová menyen csonka nagyapó? 262 Hull a fáról most a virág 132 Hull a golyó, fütyölnek a kartácsok 187 Ide ki az éveg-csürnél 225 Ifjak, szüzek vigyázzatok 287 Ifjuság sólyom madár 159 Indulásra készen állok egész nap 210 Ingadozó nádszál 164 Isten már hozzátok 285 Isten veled rózsám 151 Jaj de boldog az az édes anya 184 Jaj, de megöregedtem 238 Jaj Istenem, bánat napom 225 Jaj Istenem, hogy éljek meg 168 Jő az idő, húsz év közelget 198 Kakas, Isten jó napot 254 Kalangya van künn a mezőn 134 Kapum előtt ne fütyörészsz 144 Katonának vagyok irva 190 Katonának visznek 207 Kedves rózsám virágos kis kertje 195 Kegyes szűz Mária 289 Kerek a káposzta 177 Kerek karazsia 257 Kertem alatt szól a haris 223 Kesereghet az az anya 185 Kereszturi szép menyecske 128 Készülj már ez világ 284 Két ökörrel, szekervel 222 Kétszer kettő tudom, hogy négy 128 Kifeküdt az én rózsám a mezőre 161 Kifogtam én a rózsámnak kendejét 162 Ki-ki járja tánczát 237 Kimenék a zöld erdőbe 168 Kimenék egy hegyre 146 » » » 153 » » » 147 Kinek a kutyája 158 Kinek nincsen pántlikája 230 Kinek nincsen szeretője 158 Kinek szeretője nincsen 176 Kis Baczonba’ gombos inget viselnek 178 Kis kutya, nagy kutya 178 Kis koromban árvaságra jutottam 236 Kis menyecske, nagy menyecske 178 Kis szekeres, nagy szekeres 179 Kitörött a rózsám kis ablaka 198 Ki van a szekerem rúdja 143 Korond között nevekedtem 211 Kormos vize kiöntött a mezőre 192 Könnyü neked rózsám 184 Le van az én rózsám képe 200 » » » » » » 212 Ma dagadjon, holnap apadjon 260 Maros vize partján állok 151 Már eljött az a nap 205 Megházasodtam te Pista 218 Megtagadott engem az édes anyám 167 Mély kútba tekinték 257 Micsoda csárda ez, de csinos 180 Mikor az Isten a czigányt teremtette 228 Mi lelt rózsám, mi lelt 172 Mind azt mondják a nagy gazda-legények 239 Mindenféle szeretőm volt 151 Mit mond a bárány? 259 Mit mond a czinege? 261 Mit mond a fecske? 259 Mit mond a kicsi kakas? 260 Mit mond a kutya? 260 Mit mond a lúd? 259 Mit mond a macska? 261 Mit mond a nyul? 260 Mit mond a vad galamb? 260 Mit mond a varju? 260 Molnár leányt szeretek 224 Mosd ki rózsám ingem gatyám fejérre 206 Mostan hevertemben egy dolgot mondanék 228 Nagy-baczoni hires lányok 222 Nagy oka van keservemnek 144 Ne felejts el rózsám, ne felejts engemet 210 Ne hunyorits a szemembe 153 Nem hiszed, hogy beteg vagyok 150 Nem hitted rózsám, katona vagyok én 197 Nem mind arany, a mi fényes 154 Nem remélek semmi jót 144 Négy ökröm a járomba 172 Nincs okosabb, mint a ló 238 Nincsen olyan jó gazdasszony 220 Nincsen olyan keserüség 141 Nincsen nagyobb gyötrelem 153 Ó! ó! ó! kerek tó 258 Oda ki a csöngörbe 136 Oh hogy fülemile 167 Oh Istenem, be megbántam 148 Oláh, oláh, ordás zsák 261 Őszszel hervad el a virág 208 Patak marton nem jó lakni 168 Piros leányt ne szeress 227 Puty-pu-ruty 258 Reggel korán megütötték a dobot 187 Rózsám tegnap megkéretett 158 Sárga csitkó, selyem nyereg rajta 149 Sárga zsinor, fekete a közepe 138 Simijon, sapka 261 Sik az út előttem 135 Sirhat az az édes anya 239 Sirhatsz édes apa s anya 199 Soha sem vétettem 188 Ugyanaz más változatban 189 » » » 203 » » » 204 Szabjad nekem rózsám a gyolcs inget 190 Száll a felhő napnyugatról keletre 131 Szegény vagyok, szegénynek születtem 174 Szemeimet felvetettem 201 Szentgerlicze, szekercze 230 Szeress rózsám, a kit tetszik 153 Szerettelek egy ideig 175 Szerettelek rózsám nagyon 162 Szereti a czigány 223 Széles az ökröm szarva 171 Széles árok, keskeny palló bel’estem 130 Szép a tavasz, szép a nyár 152 Szépen kérem tensur 238 Szépen szól a francziának bandája 183 Szombat este, szombat este 161 Tán azt hiszed mákvirág 181 Tán azt tudod, hogy bánom 170 Tánczszók 240 Te keritéd gyászba szivem 143 Tej, turó, tejfel 224 Tiltnak rózsám, tiltnak tőled 153 Tisza partján van egy hajó kikötve 194 Tiz, tiz, tiszta viz 256 Tóba’ fürdik a rucza 176 Tul a vízen dereng az ég 137 Túrót eszik a czigány 221 Udvarhelyi piaczon 140 Udvarhelyi veres torony 222 Udvarhelyről három zsandár utazik 212 Udvaromon arany válu, arany kút 179 Udvarom, udvarom 193 Ugyan édes Zsuzsikám 132 Úgy elmegyek a rózsámtól 139 Ujjuju! 262 Veszszen el az a szeretet 148 Végig megyek a nagy utczán dalolva 209 Végig mentem udvarhelyi piaczon 182 Virágos kert közepibe 177 Virágot szed a rózsám a réten 142 Voltam én még molnár is 226 Volt nekem szeretőm 218 Volt szeretőm tizenhárom 160 Zabot vittem a malomba 235 Zöld fűre szokott a harmat leszállni 157

MESÉK ÉS MONDÁK.

A bolondos legény 373 A fotosi ember polturája 397 A három szerencsepróbáló 343 A két bors-ökröcske 350 A Szerencse és az Áldás 377 A szép ember és a csalfa asszony 393 A táltos király-leány 339 A tejkut 332 A zarándok és az Isten angyala 384 Hamvas Gyurka 362 Mondjad hát: széna 355 Szerencsének szerencséje 319 Többet tud az apjánál 389 Székely helyi mondák I–XII 399 Krisztus-mondák I–VI 407

SZÉKELYFÖLDI GYÜJTÉS.

BALLADÁK ÉS ROKONNEMŰEK.

KRIZA JÁNOS GYÜJTÉSE.

1. FOGARASI ISTVÁN.

Ablakba’ könyököl Fogarasi István, Mellette könyököl az ő testvérhuga. ‚Hallottad-e hírit, édes testvérhugom: Elköteleztelek be Törökországba, Nagy török császárnak, jegybeli mátkának?‘ »Nem hallottam hírit, édes testvérbátyám! Adjon Isten nekem inkább víg vacsorát, Víg vacsora után könnyü betegséget, Szép piros hajnalba’ világból kimulást.« Meghallgatá Isten az ő kévánságát, Ada Isten neki egy jó víg vacsorát, Víg vacsora után könnyü betegséget, Szép piros hajnalba’ világból kimulást.

Eljöve, eljöve a nagy török császár, Kérdezi: »Hol vagyon gyürüsöm, jegyösöm?« »Virágos kertiben virágokat plántál.« Oda mene, oda a nagy török császár, Hát a virágok is mind elhervadoztak, Az ő szeretője pedig sehol sincsen. Visszajöve, vissza a nagy török császár, Kérdezi: »Hol vagyon gyürüsöm, jegyösöm?« »Leányok házában magát öltözteti.« Oda mene, oda a nagy török császár, Hát a leányok is mind gyászba öltöztek, S az ő szeretője nyujtópadon fekszik.

»Add ide, add ide, Fogarasi sógor, Add ide én nékem gyürüsöm, jegyösöm! Csináltatok néki márvánkő koporsót, Be is behuzatom földig bakacsinnal, Meg is megveretem arany fejü szeggel, Meg is gyászoltatom hatvan katonával.« »Nem adom, nem adom, te nagy török császár, Csináltatok én is márvánkő koporsót, Be is behuzatom földig bakacsinnal, Meg is gyászoltatom hatvan katonával, Hadd nyugodjék itten apjával, anyjával Apjával, anyjával szülötte földibe’.«

2. KEREKES IZSÁK.

Hallottad-e hirét a hires Szebennek, A hires Szebennek s a hires Mohának, A Mohában lakó Kerekes Péternek, S Kerekes Izsáknak, ő felnőtt fiának? Ez egyszer ittason ment az istállóba, Ott is lefeküvék a lovak jászlyába.

Egyszer csak kimene az ő édes apja A tornáczba s lenéz onnan a határra. Hát bizony jődögel nagy fekete sereg, Úgy látszik messzünnen mint a setét felleg, Nem tudják, miféle, kurucz-e vagy labancz, De mégis gondolják: a szebeni ráczok.

Ekkor csak lemene Izsák édes apja A lovak jászlyához s ilyen szókkal mondja: »Kelj fel, fiam, kelj fel, jó Kerekes Izsák! Mert bizony jődögel nagy fekete sereg, Úgy látszik messzünnen mint a setét felleg, Nem tudjuk, miféle, kurucz-e vagy labancz, De mégis gondoljuk: a szebeni ráczok.«

Ekkor megfordula az első álmából, De mégsem kele fel a lovak jászlyából. Másodszor kimene az ő édes anyja, S ilyen szókkal költi igen hamarjába: »Kelj fel, fiam, kelj fel jó Kerekes Izsák! Mert bizony jődögel nagy fekete sereg, Úgy látszik messzünnen, mint a setét felleg, Nem tudjuk miféle, kurucz-e vagy labancz, De mégis gondoljuk: a szebeni ráczok.«

Ekkor megfordúla második álmából, De mégsem kele fel a lovak jászlyából. Harmadszor kimene szép gyönyörü mátka A tornáczba s mindjárt lenéz a határra. Hát jő az ellenség igen hamarjába’, És leszalada ő a lovak jászlyához, És igy kezd beszélni a kedves urához: »Kelj fel, szivem, kelj fel; itt van az ellenség, Nem tudjuk, miféle, kurucz-e vagy labancz, De mégis gondoljuk: a szebeni ráczok.«

És ekkor felugrék jó Kerekes Izsák, Igen hamarjába’ a lovát kihozák, Felköté a kardját mindjárt oldalára, S felfordúla szépen jó barna lovára, És visszatekinte s ilyen szókkal beszélt: »Kiontatom vérem apámért, anyámért, Megöletem magam szép gyürűs mátkámért, Meghalok én még ma magyar nemzetemért.«

E szók után lovát sarkantyúba kapja, S az ellenség felé nagy bátran ugratja; Hát jőnek a ráczok, ő meg előttök van, Kard-emelve vágtat igen iszonyuan. »Add meg magad, add meg, jó Kerekes Izsák’.« – A ráczok előre neki azt kiáltják – »Látjuk, hogy vitéz vagy, de csak egyedül vagy, A reménység téged most mindjárást itt hagy, Akár mint mesterkedj’, a mi kezünkbe vagy!«

»Mit adok rajtatok, ha egyedül vagyok! Kard nem jár meg engem, akár mint vágjatok.« Mond Kerekes Izsák s vagdal jobbra-balra, Hullatja a ráczot a kardja egymásra, Egy elémentébe’ gyalog ösvényt vága, És visszajöttébe szekérutat nyita, De ekkor megbotlék a lovának lába, Ő meg a lováról a földre borúla.

Jó Kerekes Izsák igy járt a lovával, A ráczok pediglen karddal és dárdával Vágják, ölik őtet s mindaddig göbődik, A mig egyet sem rug s nem is vergölődik.

Igy pusztitották el Kerekes Izsákot, A ki a kardjával levága sok ráczot.

3. A MEGÉTETT[1] JÁNOS.

»Hát te hol jártál, szivem lelkem Jánosom?« »Jaj, én ángyoméknitt, édes anyám aszszony! Jaj, fáj szivem, fáj, vesd meg ágyamot!«

»Hát ott mit adtak, szivem lelkem Jánosom?« »Ott négy lábu rákot[2] édes anyám asszony, Jaj, fáj szivem, fáj, vesd meg ágyamot!«

»Hát azt mibe’ adták, szivem lelkem Jánosom?« »Azt egy szép tányérban, édes anyám aszszony Jaj, fáj szivem, fáj vesd meg ágyamot!«

»Azért vagy tán beteg szivem lelkem, Jánosom?« »Az a földbe viszen édes anyám aszszony. Jaj, fáj szivem, fáj, vesd meg ágyamot!«

»Hát mit hagysz apádnak, szivem lelkem Jánosom,« »Jó vasas szekerem édes anyám aszszony, Jaj, fáj szivem, fáj, vesd meg ágyamot!«

»Hát mit hagysz bátyádnak, lelkem szivem Jánosom?« »A szép négy ökrömet, édes anyám aszszony. Jaj, fáj szivem, fáj, vesd meg ágyamot!«

»Hát mit hagysz ecsédnek, szivem lelkem Jánosom?« »Négy szép hámos lovam, lelkem anyám aszszony, Jaj, fáj szivem, fáj, vesd meg ágyamot!«

»Hát mit hagysz hugodnak, szivem lelkem Jánosom?« »Házi rakományom, édes anyám aszszony, Jaj, fáj szivem, fáj, vesd meg ágyamot!«

»Hát mit hagysz ángyodnak szivem lelkem Jánosom?« »Örök kárhozatot, édes anyám aszszony, Jaj, fáj szivem, fáj, vesd meg ágyamot.«

»Hát mit hagysz anyádnak szivem lelkem Jánosom?« »A bút s a bánatot, édes anyám aszszony, Jaj, fáj szivem, fáj, vesd meg ágyamot!«

4. SZÉP JULIA.

»Szép Juliám, szép leányom, Kertemben nyilt tulipánom, Ne szeresd te jobbágyodat!«

Nem szeretem jobbágyomat, Csak szeretem az ifiat, Szép ifiat, a lelkemet!

Jaj kimene öreg király, Megfogatá az ifiat, Fölteteté csonka torony, Csonka torony tetejére.

Hej kimene szép Julia, Meglátá őt az ifiu: »Hej Juliám, szép Juliám, Kertbe’ nyiló szép violám, Menj be te is az apádhoz, Essél térdre eleibe, S mondd meg neki ilyen szókkal: »Atyám, atyám, öreg király! Vétesse be az ifiat, Csonka torony tetejéből, Ne veresse az esővel, Ne fútassa hideg széllel, Ne süttesse a napfénynyel.«

Hej bemene szép Julia, Térdre esék apja előtt S monda neki ilyen szókkal: »Atyám, atyám, öreg király! Vétesse le az ifiat Csonka torony tetejéről, Ne veresse az esővel, Ne fútassa hideg széllel, Ne süttesse a napfénynyel!«

Jaj kiméne öreg király, Levéteté az ifiat Csonka torony tetejéről, Kiviteté sik mezőre, Sík mezőnek közepére, Ott őt mindjárt megöleté, Szivét, máját kivéteté, S Juliának haza küldé.

Hogy meglátá szép Julia, Hogy megölték az ifiat, Fejét földre csüggesztette, Magát halni eresztette.

Hogy meglátá öreg király, Hogy haldoklik Juliája: »Hej Juliám, szép leányom, Kertembe’ nőtt tulipánom! Ha én ezt igy tudtam volna, De hogy megölettem volna, Fiamnak fogadtam volna, Királyságom, országomat, Mind, mind neki adtam volna.«

5. UGYANAZ MÁS VÁLTOZATBAN.

A pogány király leánya Szépen sétál az utczába’ A szép kedves ifiuval.

Azt meglátá pogány király, Megfogatá szép ifiut, Betéteté a tömlöczbe, A tömlöcznek fenekére; Ott tépeté a békákkal, Ott szivatá a kigyókkal.

Oda sétál szép Lilia, Szépen termett szép viola: »Itt mit csinálsz szép ifiu?« ‚Én bizony csak, mint egy árva, Ki társától el van válva.‘

Haza sétál kis Lilia, Szépen termett szép viola: »Atyám király, egyet szólnék, Ha nehezen nem is esnék, Azt izente szép ifiu: Vétesse ki a tömlöczből, A tömlöcznek fenekéből. Jaj mint tépik szálkás húsát, Jaj mint szívják piros vérit.«

Kivéteté pogány király, Föltéteté a várfokra, Oda sétál szép Lilia, Szépen termett szép viola:

»Itt mit csinálsz szép ifiu?« ‚Én bizony csak, mint egy árva, Ki társától el van válva.‘

Haza mene kis Lilia, Szépen termett szép viola: »Atyám király egyet szólnék, Ha nehezen nem is esnék.

Azt izente szép ifiu: Vétesse le a várfokról, Ne fúvassa hideg széllel, Ne veresse az esővel!«

Megfordula pogány király, Ugy megrugá a leányát, Vörös szoknya elhasada, Piros vére megindula Ahajt szörnyü halált hala.

Húzni kezdék a harangot, Azt meghallá szép ifiu: »Vajon kinek harangozank, Talán az én Liliámnak, Jaj, hogy ha ő meghalt értem, Jaj, én is meghalok érte.«

Lefordula a várfokról, Ahajt szörnyü halált hala. Fölviteté pogány király, Egymás mellé nyújtóztatá, Az egyiknek csináltatott Fejér márván kő koporsót; A másiknak csináltatott Vörös márván kő koporsót;