Part 6

66. Honnét tudjuk, ha Telauges nem volt e’ nemesebb jellemü, mint Socrates? Mert nem elég, hogy Socrates dicsőségesebben halt meg, hogy a’ sophistákkal ügyesebben vitatkozott, hogy a’ legnagyobb hidegben az éjet nagyobb türelemmel tölté a’ szabad ég alatt, hogy ama Salamisit vissza hozni rendelő parancsolatnak nemesebben szegült ellene, és (mit azonban ha igaz volna is, alig lehetne hihetőnek tartani) hogy ő az utczán büszke léptekkel járkált; hanem inkább azt kell visgálni minő volt Socrates lelke? Megelégedetté tehette e, ha embertársaihoz igazságos ’s az istenek iránt kegyes volt? Mások roszaságának nem hizelgett e soha? Az egésztől reá mért sorsot nem fogadta e’ idegenkedve, ’s nem viselte e’ mint valami eltürhetlent ’S nem engedte e’ a’ testecske szenvedésiben részt venni a’ lelket.

67. A’ természet nem vegyitett ugy a’ tömeggel össze, hogy magadat saját határid közé vissza nem vonhatnád, ’s magad űgyeít önmagad el nem végezhetnéd. Mert igen könnyen megtörténhető, hogy valaki isteni ember legyen, és senkitől ollyannak el nem esmértetik. Emlékezzél meg arra mindig, hogy a’ boldog élethez csak kevés szükséges, és hogy azon reménnyel fölhagynod nem szabad, mi szerint, szabadelmü, szerény, községbarát, és az istenség iránt engedelmes ember lehess, ha mindjárt azon kétségbe kellene is esned, hogy a’ vitatkozásban vagy a’ természettanban nagyra vihesd.

68. Semmi hatalom nem gátolhat, a’ legnagyobb lelki derültségben élni, ha bár minden még olly igen ellened emelje is szavát; ha bár vad állatok eltépik is a’ tégedkörnyező tömeg tagjait. Mert mi gátol, hogy elméd, mind e’ mellett magát nyugodtan tartsa, a’ körülmények fölött igazán itéljen, ’s a’ nyujtott alkalmat czélszerüen használja? hogy az itélet igy szóljon az eseményhez: te ez vagy valóban, ha bár a’ képzeletnek máskép látszol is? hogy a’ tényerő az alkalomnak mondja: épen téged kerestelek? Mert a’ jelen mindenkor nyujt anyagot nekem, okszerü és házafiúi erénynek gyakorlatára, röviden olly müvészetnek, melly egy emberhez vagy istenhez méltó Mert minden esemény vagy az istenre, vagy az emberekre vonatkozik. Egy sem hallatlan, vagy nehezen kezelhető, hanem inkább esméretes és könnyü.

69. Az erkölcsi tökély azt hozza magával, hogy minden napot, mintha az utolsó volna, úgy töltsünk el, ingerlettség, bágyadtság, ’s képmutatás nélkül.

70. Az istenek, halhatatlan létökre nem elégedetlenek a’ miatt, hogy olly végtelen időn által; annyi gonosztévőt kell eltürniök, sőt míndenképen gondjokat viselik; és te, ki olly hamar meg fogsz szünni ’s ki szinte egyike vagy a’ vétkezőknek, te akarnál kifáradni?

71. Nevetséges nem saját roszaságát kerülni, mi lehető, hanem másokét, mi lehetlen.

72. Mit az okosság és közszellem okszerünek és közhasznunak nem talál, azt józanon tartja maga alattinak.

73. Ha te jót tettél, ’s egy másik jótéteményben részesült, miért keresz, mint egy bolond, még valami harmadikat, legyen az jó tetted dicsérete vagy viszonzása.

74. Senki nem fárad bele, önhasznát keresni: a’ természetszerü cselekvény hasznot hoz; tehát fáradhatlan légy hasznot keresni, másoknak hasznot hajtván.

75. Az egyetemes természet eltökélé egykor magát világot alkotni. Most pedig, vagy minden, mi történik, szükségképi következmény szerint leszen; vagy még a’ legfőbbek is, mikre a’ világot kormányzó ész kitünő figyelmét forditja, minden okszerüség nélkül léteznek. Sok esetben vidámabbá teend, ha erre megemlékszel.

Nyolczadik könyv.

1. Az is a’ hiu dicsvágy elnyomására szolgál, hogy nem tölthetted egész éltedet, legalább nem gyermekséged óta úgy, mint philosoph. Tehát egyszer már annyira ki jöttél a’ sorból hogy egy bölcsnek hirét nem igényelheted Ennek világi helyzeted is ellene küzd. Ha tehát valóban átláttad, miben áll a’ fő dolog, ugy hagyj föl minden dicsvággyal, ’s elégedjél meg azzal, hogy mi éltedből talán még hátra van, azt a’ természet akarata szerint töltsed el. Arra ügyelj tehát, mit kiván az, és – félre minden egyébbel. Hiszen saját tapasztalásod mondja, milly sok utakon jártál a’ nélkül hogy a’ boldogságot meglelted volna: sem mesterséges okoskodásokban, sem gazdagságban, sem hirben, sem kéjekben, sehol sem. – Hol van tehát? Azon tettekben miket az emberi természet követel. – Mint fogjuk ezeket gyakorlatba venni? Ha bizonyos elvekhez ragaszkodunk, mellyekből vonszalmak és cselekvények származnak. – Minő elvek azok? Mik a’ jóra és roszra vonatkoznak; hogy tudniillik az emberre nézve semmi nem jó, mi őt igazságos, mértékletes, szilárd és szabaddá nem teszi, és semmi nem rosz, mi a’ nevezett tulajdonok ellenkezőjét nem okozza.

2. Minden tettnél kérdezd magadtól: mint leszen az reám nézve? Meg fogom e bánni? – Nem sokára – aztán meghalok és mindennek vége! Mit kivánok tehát többet, mint hogy jelen cselekvényem egy okos és társas lény cselekvénye legyen, melly az istenséggel ugyan azon törvény alatt áll.

3. Alexander, Cajus és Pompejus – mik ők Diogenes, Heraclit és Socrateshez képest? Ezek esmérték a’ tárgyokat, azoknak működő erejét és alkatrészeit; és vezérelveik mindig ugyanazok voltak. De amazok, mi sok fölött voltak aggodalomban? mi sokhoz szolgailag lekötve?

4. És ugyanazt fogják cselekedni, ha megpukkadsz is fölötte.

5. Az első, hogy ne engedd magad megzavarni! mert minden az egésznek természete szerinti. És rövid időn sehol sem létezel, olly kevéssé nem, mint Trajan és Augustus. – Azután figyelmezz tetteidre, mindenkor meggondolván, hogy becsületes embernek kell lenned, és mit az ember természete tőled kiván, azt tedd folyvást, és ne szólj egyebet, mint mi neked legigazságosbnak látszik és pedig nyájosan, szerényen ’s tettetés nélkül.

6. Az egyetemes természet munkája, az itt lévő tárgyokat, által helyezni más hová, elváltoztatni, innen eltakaritni, ott előteremteni Minden változat! – nem kell tehát félni, hogy valami uj történik. Minden megszokott! Minden hasonló törvényekhez kötve!

7. Minden természet elégedett, ha czélját eléri. Az okos természet ezt eléri, ha gondolkodásába semmi hamisat és bizonytalant föl nem vesz, vágyait csak közhasznu tettekre irányozza, hajlamát vagy ellenszenvét egyedül azokra szoritja, mellyek hatalmában vannak. ’s a’ közös természettől minden reá mért sorsot kedvesen fogad: mert ő ennek egy része, mint a’ levél a’ növényé, csak azon különbséggel, hogy a’ levél egy érzéketlen, okosság nélküli ’s akadályoknak alá vetett természetnek része; az emberi természet ellenben része egy minden akadályon fölülemelkedett okos ’s igazságos természetnek: ez pedig minden lénynek saját értéke szerint oszt időt, anyagot, alakot, tehetséget, jó és bal sorsot. Ezen aránylagos rész fölfedezése végett, a’ lényeknek nem egyes sajátságait kell összehasonlitnod, hanem azokat egybevéve, mind, a’ másiknak összeségével.

8. Még csak nem is olvashatsz! – De tartóztathatod magadat a’ rágalmaktól, kellemes ’s kinos érzelmeken fölülemelkedhetel, szemtelenek ’s hálátlanok iránt türelmes lehetsz, sőt mi több, jót is tehetsz velök.

9. Senki ne halljon tőled soha panaszt az udvari vagy saját életedre.

10. A’ bánat némi önkorholat, valami hasznosnak elmulasztása miatt. A’ jó pedig szükségkép hasznos is, ’s azért a’ jó és nemes embernek gondoskodását követeli. De egy jó és nemes ember soha sem fogja megbánni, hogy egy érzeki kéjt elmellőzött. Tehát a’ dorbézolás sem nem hasznos valami, sem nem jó.

11. Ez itt – mi önmagában? sajátlagos szerkezete után? minő lényege vagy anyaga? minő alakja? mit csinál e’ világon, és mennyi ideig tart?

12. Midőn az álmat nehezen hagyod el, emlékezzél meg, hogy közhasznu tények teljesitése sajátlagos szerkezeteddel ’s emberi természeteddel megegyező, hogy ellenben az álom az állatokkal közös. A’ mi pedig mindenkinek egyéni természetével megegyező, az annak inkább sajátsága, nékie alkalmasb, sőt kellemesb is.

13. Mindenkor ’s minden fogalomnál szemeid előtt tartsd a’ természet, az erkölcstan és a’ dialectica elveit.

14. Ha valakivel találkozol, legott igy szólj magadhoz: minő elvei vannak ennek a’ jórol és roszról? Mert, kinek a’ kéjről és fájdalomról vagy ezek okairól, a’ becsületről és becstelenségről, az életről és halálról illyen fogalmai vannak, nem csudálhatod ’s nem látszhatik különösnek, hogy az igy cselekszik. Sőt eszembe jut, hogy ő kénytetik igy cselekedni

15. Megemlékezzél, hogy épen olly rút, a’ fölött idegenkedést nyilvánitni, hogy a’ világ azt termeli a’ minek termelésére kepes, mint a’ fölött, hogy a’ figefa figét terem. Egy orvoshoz ’s kormányoshoz illetlen volna, ha az egy hideglázas ’s ez egy ellenszél fölött csudálkoznának.

16. Megemlékezzél, hogy véleményid változtatásánál ’s mások tanitásai iránti engedékenységed mellett, még is teljes szabadságodat fentarthatod: mert a’ te müved ez is, melly saját szándékod ’s itéleted szerint, ’s igy lelkeddel megegyezőleg vitetik véghez.

17. Ha hatalmadban van, miért teszed? Ha mástól függ, kire panaszkodol? A’ parányokra? vagy az istenekre? Mindenik ostobaság. Senkire nem kell panaszkodni. Ha teheted, javitsd meg az alkotót; ha ezt nem tudod, ugy javitsd meg a’ müvet magát; ha ezt sem tudod, – mit használ a panasz? Pedig hijában mit sem szabad tenned.

18. A’ mi meghal nem esik ki a’ világból. Ha pedig itt marad, ugy itten is változtatik el, ’s oldoztatik föl veled és a’ világgal közös elemeibe. Ezek is elváltoztatnak ’s még sem zúgolódnak.

19. Minden lény, például a’ ló, a’ szőlőtő, valami czélra létezik. Mit csudálkodol. Maga a’ nap megmondja neked hogy bizonyos működésért létezik, ’s igy a’ többi istenek is. És te mi végre? talán csupa élvezetért? Gondold meg, ha eszméleted helyesli e ezt.

20. A’ természet, mint az, ki a’ labdát földobja, tekintettel van mindenre, ugy a’ végére mint kezdetére ’s haladására a’ dolgoknak. Mi haszna a’ labdának midőn fölemelkedik, vagy mi kára, midőn alá száll, vagy földre esik. Mi haszna a’ buboréknak, melly még egész, vagy mi kára melly már elpattanik? Hasonlót lehetne a’ világosságról mondani.

21. Forditsd ki a’ testet és szemléld meg, mint van mint leszen, ha kor, betegség, vagy kicsapongás fölemészti! Rövid ideig tart, mind a’ dicsérőnek, mind a’ dicsőitettnek élete; úgy azé is, ki megemlékezik ’s a’ ki emlegettetik. Azonkivül ezen éghajlatnak csak egy zugában történik ez, ’s még itt sincsenek mind egy értelemben egymással, sőt sokan önmagokkal sem; pedig az egész föld csak egy pont.

22. Figyelmezz arra, mivel találkozol, legyen az tett, itélet, vagy kifejezés. – Ezeket méltán szenveded te, ki inkább akarsz hónap jóvá lenni, mint sem ma.

23. Cselekszem valamit, ugy az emberek segitésére vonatkozólag teszem azt; – ér valami, úgy fogadom azt tekintettel az istenekre ’s mindennek közös kutfejére, honnan minden események szármoznak.

24. Mit látsz a’ fürdésnél? Olajat, verejtéket, piszkot, tisztátlan vizet; mind kellemetlen dolgok. Hasonló nemü az életnek minden része és minden, mivel benne találkozunk?

25. Lucilla látta Verust meghalni; aztán Lucilla is meghalt. Secunda Maximust, aztán követte ő; Epitynchanus Diotimust, ’s csak hamar követte ő is; Antonin Faustinat, ’s hamar követte ő; Celer Hadriant ’s követte őt. Igy mindnyájan. Amaz éleseszüek, ama’ jóslók, ama’ fölfuvalkodottak – hol vannak? Hol például azon elmés férfiak Charax, Demetrius a’ Platonicus, Eudämon, vagy más hasonlók? Minden mulandó, mind már rég eltüntek! Némellyek csak egy rövid időre sem tarthatták fen emléköket; mások a’ regék hősei közt állanak; mások innét is eltüntek. Emlékezzél meg tehát arra, hogy testszövedéked szétszóratni, lelked kioltatni vagy elvándorolni, vagy máshová tétetni fog.

26. Öröme van az embernek annak teljesitésében, mi tulajdonképen emberi. Valólag emberi pedig a’ jóakarat társaink iránt, az érzékiség iránti közönyösség, valószinü fogalmaink gondos birálata és az egyetemes természet ’s müködése fölötti visgálat.

27. Viszonyod hármos: egyik környékzeted, másik az isteni erő, mellyből mindenek mindene származik, harmadik kortársaid irányában.

28. A’ fájdalom vagy a’ testre nézve rosz, – ’s ugy ez nyilatkozzék fölötte; vagy a’ lélekre. De ennek egészen hatalmában van derültségét és nyugalmát fentartani, és a’ fájdalmat rosznak nem venni. Mert az itélet, a’ hajlam, a’ vágy és gyülölet bensőnkben van, ’s oda rosz nem juthat be.

29. Képzeletidet töröld ki, ’s mindig így szólj magadhoz: tőlem függ, hogy ezen lélekben semmi gonoszság, semmi bujaság, ’s általában semmi szenvedély ne létezzék, hogy minden tárgynak minőségét megvizsgáljam ’s mindeniket becséhez képest használjam Emlékezzél meg ezen természetadta tehetségedre.

30. Mind a’ tanácsban mind magánosoknál, igyekezzél inkább szerényen mint ékesen szólni Használd a’ józan észt.

31. Augustus udvara, neje, leánya, unokái, vejei nővére, Agrippa, rokonai háznépe és barátai, Arius, Maecenas, orvosai, áldozópapjai, az egész udvar – halál martalékja! Fordulj innen más nemzedékekhez, nem egyesek halálához talán, hanem például a’ Pompeiekéhez, – ’s tekintsd azon föliratokat az emlékeken; „családjából utolsó.“ Gondold meg mennyire törekedtek elődeik, hogy utódot hagyjanak hátra ’s hogy még is egynek szükségkép utolsónak kelle lenni. ’S itt ismét vegyed tekintetbe egy egész nemzet halálát.

32. Rendezd éltedet szabályszerüleg tettről tettre, ’s ha csak ezek mindegyike lehetőleg a’ magáét lerója, ugy nyugodjál meg benne! hogy pedig mindenik teljesitse a’ magáét, abban senki nem gátolhat. – De kivülről akadályoz valami? Semmi abban mi igazságos, józan ’s meggondolt tett. – De egy más müködő erő talán még is gátoltatik? Ha ezen akadályt eltüröd, ’s eszélyesen ahhoz fogsz, mi még előtted szabad, ugy legott egy más működés áll amannak helyébe, melly a’ fentemlített szabadszerü renddel épen olly jól öszhangzik.

33. Fogadd a’ nélkül hogy gőgössé légy, ’s elvesztét viseld egykedvüleg.

34. Ha valaha egy levágott kezet, lábot vagy fejet, elkülönözve, a’ többi testtől elválasztva feküdni láttál; épen illyenné teszi az magát ki nem akarja az eseményeket, másoktól magát elkülönzi vagy valami társaságellenit cselekszik. Igy mintegy kivetve, a’ természetszerü egységtől elkülönitetél! Mert része voltál a’ természetnek; ’s most magad különzéd el tőle magadat. – Egyébkint az itt tudva van, hogy ismét egyesülhetsz vele. Ezen tehetséget: elválása után magát ismét egyesithetni; nem adta isten a’ természet semmi más tagjának. Gondold meg tehát jóságát, mellyre az embert méltatá! Mert azon kettős tehetséget adá nékie; először, hogy az egésztőli elválását eltávoztathassa; aztán hogy elválása után, ismét vissza térhessen, magát egyesithesse ’s mint részes előbbi helyét vissza foglalhassa.

35. Mint a’ többi tehetségeket minden okos lény az egyetemes természettől kapta, ugy attól kaptuk azon tehetséget is: hogy, mint a’ természet mindennek, mi utjában áll ’s ellene müködik, más fordulatot ad, a’ sorsnak kényszerüségébe befonja ’s igy maga’ részévé teszi, úgy teszen egy okos lény is, minden akadályt müködése tárgyává ’s felhasználja ahhoz, mit szándékolt, bár mi volt legyen is az.

36. Ne zavarjon meg egész életednek képzelme. Ne foglald össze gondolatodba mind azon szenvedéseket, mellyek talán még érni fognak; hanem kérdezd magadtól minden jelenvalónál: mi van, benne olly eltürhetlen, olly nyomasztó? Mert szégyenleni fogod ezt megvallani Emlékezzél meg továbbá, hogy sem a’ jövő, sem a’ mult nem nyom, hanem mindig csak a’ jelen Ez pedig csökkenni fog, ha egészen magába elkülönzöd ’s lelkedet megdorgálod, hogy még csak ennek elviselésére sem képes.

37. Valjon Panthea vagy Pergamus még sirva ülnek e’ urok sirhalmánál? Chabrias és Diotimus Hadrianenál? – Ez nevetség volna! Hát ha ott ülnének, érzenék e’ azok? ha pedig érzenék is, vigasztalná e’ őket? ’s ha vigasztalná, lennének e azért halhatlanok? nem sorsuk kénytelensége e, először megvénülni, aztán meghalni? – Tehát mit csinálnának azok, miután ezek elhaltak? – Az egész testszöveg – véres salak tömlője.

38. Ha éles látással birsz, mutasd azt a’ dolgok bölcs megitélésében.

39. Semmi erényt nem találok egy okos lény szerkezetében, melly a’ jogszerüséggel ellenkeznék; de látom a’ tartózkodást a’ bujaságnak ellenében.

40. Ha fölhagysz véleményeddel arról, mi téged bántani látszik, – úgy magadat a’ legnagyobb biztosságba helyezted. Ki ez a’ „magad“? Az ész. De én nem vagyok ész! – Tehát légy azzá, és eszed ne szomoritsa meg önmagát. Ha pedig más valamid érzi roszul magát, ugy az nyilatkozzék maga e’ fölött.

41. Az érzékiség korlátozása baj az állati természetnek, az indulatok korlátozása szinte annak baj. Hasonlag van gát ’s következőleg baj tenyészetedre nézve is. Épen ugy az ész korlátozása baj az okos természetnek Alkalmazd most ezt magadra! – A’ fájdalom vagy a’ gyönyör hatással van reád? lássa az érzékiség! Indulatodnak valami ellenszegül? ez ugyan, ha ezen indulatot okvetlen kielégitni akarnád, egyszersmind baj is volna reád, tekintve mint okos lény, ellenben ha csak általában veszed tetteid elvét, úgy sem korlátozás sem baj nem ér. Mert az észnek sajátlagos müködését senki sem korlátozhatja. Sem tüz, sem fegyver, sem zsarnokság, sem rágalom, sem egyéb valami el nem érheti. Ha egyszer golyóilag készült (mi a’ tökély mintája), ugy gömbölü alakját megtartja.

42. Méltatlannak tartom, hogy én magamat bántsam, ki soha senkit akarva nem bántottam.

43. Ez ebben leli örömét; az abban; én józan ész birtokában találom, melly sem az embert, sem azt mi emberi, meg nem veti, hanem mindent nyájas szemekkel néz ’s fogad el, és mindent érteke szerint használ.

44. Gondoskodjál, hogy a’ jelen időt kellemessé tegyed magadnak; mert azok, kik inkább emlékezetök fölött aggódnak, nem gondolják meg, hogy az utókor emberei épen olly tulajdonuak lesznek, mint azok, kik ellen most panaszkodnak. Hiszen azok is halandók, és általában, mit aggódol rajta, ha köztök illyen vagy amolyan szózatok hangzanak fölötted, ha illyen vagy ollyan véleményben vannak felőled?

45. Emelj föl és vess le, hova akarsz. Ott is megelégedés nemtője leend velem, olly nemtő, mellyet sajátlagos ’s természetszerü minősége ’s működése kielégit. – Valjon ez méltó e’ hogy lelkem miatta roszabbul érezze magát, és megalázás, szolgaiság, zavartsák, ’s levertség által saját méltóságából lesülyedjen? Ugyan mit találhatnék, mi ezt megérdemlené?

46. Emberen mi sem történhetik, mi emberi esemény nem volna; mint az ökrön nem mi ökör természetével, vagy a’ szőlőtőkén nem, mi a’ szőlőtőke természetével, a’ kövön nem, mi a’ kövével meg nem egyező. Ha tehát mindeniket csak a’ szokott ’s természetszerü éri, – miért neheztelsz? Hiszen eltürhetlent nem hoz magával a’ közös természet.

47. Ha valami kül tárgy kedvetlenit; tudjad, hogy az nem a’ tárgy magában, hanem itéleted fölötte, de a’ mellynek eltörlése egészen hatalmadban áll. – Ha pedig kedvetlenséged kedélyeden alapszik; – ki gátol elveid kiigazitásán? Hasonló eset az, ha a’ kedvetlenség a’ miatt támad, hogy azt nem teljesited, mit jónak tartasz, – miért nem akarsz inkább tevékenységet, mint kedvetlenséget mutatni? – De legyőzhetlen akadály támad ellene! Azért ne légy kedvetlen; hiszen a’ tehetlenség oka nem benned van. – De az életnek előttem nincs becse, ha ez meg nem történik! Tehát ugy váljál meg az élettől, és pedig épen olly készséggel, mintha munkásságod közepett halnál meg, és jó szivvel azok iránt, kik ellened dolgoznak.

48. Megemlékezzél, hogy a’ kormányzó ész legyőzhetlen, midőn magába térve, önmagával megelégszik, midőn mit sem tesz, mit maga nem akar, ha bár ok nélkül helyezné is magát ellenséges állapotba. Hát midőn okkal ’s móddal itél valami fölött? Azért erős vár a’ szenvedélytelen ész. Az emberre nézve nincs erősebb hely, hol menedéket kereshetne, hogy meghódithatlan legyen. Ki ezt nem esméri, az – tapasztalatlan; ki esméri, ’s nála menedéket nem keres, az – szerencsétlen.

49. Semmit ne tégy magadtól ahhoz, mit a’ tünemények neked közvetlenül mutatnak. Mondják például, hogy valaki téged rágalmaz. Csak ez mondatik neked, de már az nem, hogy te általa kárt szenvedsz. Én látom: gyermekem beteg. Ezt látom, hanem hogy veszélyben forog azt nem látom. Igy álj meg mindig az első benyomásoknál, a’ nélkül, hogy bensődből valamit hozzá tennél, és semmi baj nem érend! – Vagy is inkább tégy hozzájok valamit, – hanem mint ollyan, ki minden világeseményekkel esmérős.

50. Az uborka keserü! Félre vele. Az ösvény tövises! kerüld ki. Ez elég. Ne kérdezd tovább: miért vannak illy dolgok a’ világon? A’ természetesmérő kinevetne miatta; valamint te, az asztalosnak vagy vargának nevetségére volnál, ha a’ miatt akarnád őket korholni, hogy mühelyökben gyaluforgácsot és bőrszeleteket találtál. Noha még ezeknek volna hová vetni mind ezt. De egyetemes természetnek magán kivül nincs helye; hanem ügyességének csudálatos volta épen abban mutatkozik, hogy ő, önmagára szoritkozva, mindent, mi benne elromlani, elvénülni és hasztalanná válni látszik, magába fölveszi, és belőle ismét mas nemü ujtárgyokat alkot. Semmi kivüle létező anyagokra, semmi olly helyre, hová a’ rothadót vetné, szüksége nincs. A’ maga helye, a’ saját anyagja és ügyessége nékie elégséges.

51. Tetteidben ne mutatkozzék elhamarkodás; beszédedben szórakodottság; gondolatidban kicsapongás, általában elmédben korlátoltság vagy láz ’s éltedben teljes hiánya a’ nyugalomnak. Bár öljenek meg, tépjenek szét, átkozzanak el! Mit teszen? Mind e’ mellett, a’ gondolkodó lélek nem maradhat e tiszta és okos, józan és igazságos? Hát ha valaki egy tiszta ’s édes forráshoz menvén, azt szidalmazná, – megszünnék e azért enyhitő italát ömlesztem? Sőt ha piszkot és szemetet vetne is bele, nem oszlatná e ezt el, ’s vetné e ki legott, a’ nélkül, hogy ez által legkevésbé is megzavartatnék. – De mi által szerezhetsz illy kiapadhatlan forrást, nem pedig talán egy tespedő mocsárt, magadnak Az által hogy szabadelmüségedet mindenkor megtartod, ’s vele kedélyt, egyszerüséget ’s szerénységet egyesitesz.

52. Ki nem tudja mi a’ világ, az nem is tudja hol van; ki pedig a’ világ czélját nem esméri, az sem azt nem tudja ki ő maga, sem hogy mi a’ világ. Ki ezek valamellyikében téved, az a’ maga rendeltetését sem határozhatja meg. Ugyan mit tartasz a’ felől, ki azok hangos helyesléseé verseng, kik azt sem tudják, hol vannak ’s kik legyenek önmagok.

53. Valjon ohajtasz e hangos dicséretet attól, ki minden órában magát háromszor elátkozza; – vagy akarnál e annak tetszeni, ki önmagának nem tetszik? Vagy tetszik e az önmagának, ki majdnem minden tetteit megbánni kénytelen.

54. Nem csak leheleted legyen a’ téged környező léggel megegyező, hanem elméd is a’ mindent környező okossággal. Mert az észerő szintugy eláradozik mindenfelé ’s hasonlag áthatja mind azt, ki azt magához vonni képes, mint a’ lég azt, ki belehelni birja.

55. A’ gonoszság sem a’ világnak általában nem árt, sem különösen másoknak. Csak annak árt, kinek egészen tehetségében áll, magát, mihelyt akarja, tőle megszabaditni.

56. Akaratomnak épen olly közönyös más akaratszabadsága, mint lelke vagy teste. Mert jól lehet még olly igen egymásért születtünk is, mind a’ mellett, mindenki magasb tehetségének meg van saját urodalma. Különben szomszédom gonoszsága reám nézve is rosz volna. De ez nem igy tetszett az istenségnek, nehogy szerencsétlenségem egészen más önkényétől függjön.

57. A’ nap alá árasztatni látszik, ’s ő valóban mindenüvé árasztja magát, a’ nélkül hogy kiürülne. Mert ezen kiáradás tulajdonkép csak kiterjeszkedés, ’s azért sugarai nevöket (a’ görögben) a’ kiterjesztéstől vették. A’ sugár természetét megvisgálhatjuk, midőn a’ napvilág, valami szük nyiláson egy setét szobába bemegyen. Mert egyenest halad; ha pedig valami tömör ’s levegőtöl által nem hatott testre talál, akkor mintegy megtörik; meg áll ott, a’ nélkül hogy vissza esnék vagy elsikamlanék. Igy kell a’ gondolkodó léleknek mintegy fölolvadni ’s kiáradni, de azért nem kiürülni, hanem csak magát kiterjeszteni; és semmi akadályokkal erőszakosan és indulatosan össze nem ütközni ’s épen olly kevéssé hátrálni, hanem megállani ’s a’ tárgyat, melly azt megengedi fölvilágitni. Mert a’ mi befolyását kizárja, maga magát fosztja meg fényétől.