Part 5

36. Asia, Europa, – világ zugai az egész oceán – egy csepje a’ mindenségnek! Athos hegy – egy görönye a’ világnak; a’ jelenkor – csekélyebb mint az öröklétnek egy pillanata. Minden parányi, változó, mulandó. Mindennek eredete egyféle: ugyanazon közös világkormányzótól, vagy közvetlen, vagy szükségképeni következés által. Még az oroszlány agyara, a’ méreg, és minden mi ártalmas, mint a’ tövisek és mocsárok, függeléki a’ tetszetesnek és szépnek. Hagyj föl tehát azon balgasággal, mintha ezek ama lénynyel, mellyet imádsz, semmi összeköttetésben nem állnának, és gondolj minden dolgok eredetére.

37. Ki a’ jelent látja, mindent látott, mi örök óta lett ’s mi örökké leend. Mert minden egynemü és egyforma.

38. Sokszor meggondold minden dolgoknak, mik a’ világban léteznek, összeköttetését ’s egymáshozi viszonyát. Mert némikép mind egymásba fonódvák, ’s ez által mind egymásiránt barátságosak. Mert az egyik a’ másikból következik, az anyagi világ élénk müködése, viszonos hatása és egysége által.

39. A’ mit rendeltetésed magával hoz, azon körülményhez alkalmazd magad és szeresd azon embereket, kiket a’ sors hozzád kötött; de igazán!

40. Minden gép, minden szerszám, minden edény jó állapotban van, ha arra alkalmas, a’ mire készitetett; és pedig sokszor távol van alkotója. Azon tárgyokban, miket a’ természet magában foglal, bennök létezik és marad a’ teremtő erő. Azért annál inkább kell azt tisztelned ’s ugy vélekedned, hogy ha annak akarata szerint cselekszel, és viseled magadat, minden saját eszed szerint történik. Hasonlón a’ világegyetemben: itt is minden annak saját lelke szerinti.

41. Ha azon dolgok közül, mellyek nem önkényedtől függnek, valamellyiket jónak vagy rosznak tartod; ugy illy rosznak reád háromlása, vagy illy jónak elvesztése miatt szükségkép zúgolódnod kell az istenekre ’s az embereket gyülölnöd, kik ezeknek okai voltak, vagy jövőre e’ miatt gyanúsak. És valóban sok jogtalanságot követünk el, midőn ezek után törekedünk. Ellenben, ha csak hatalmunkban álló dolgokat tartunk jónak vagy rosznak, ugy nincs többé okunk akár az istent vádolni, akár az emberekkel ellenségeskedni.

42. Mindannyian egy czélra munkálkodunk; némellyek öntudattal és akarattal, mások a’ nélkül hogy tudnák. Valamint még az alvók is, ha nem tévedem Heraclit mondása szerint, munkásak és dolgozó társak abban, mi a’ világon történik. De mindenik maga módja szerint dolgozik! még az is nagy hatásu, ki az eseményeken zúgolódik, ellenök szegül ’s akadályozni törekszik. Mert illyenre is volt a’ világnak szüksége. Egyébiránt csak vigyázz, kiknek számához csatlakozzál. Mert ama világkormányzó minden esetre helyesen fog téged használni tudni, és a’ dolgozók ’s munkatársak sorába tagul felvenni. De te vigyázz, hogy ezen sornak ne olly tagja légy, mint ama rosz és nevetséges vers a’ szinmüben, mellyről Chrysippus emlitést tesz.

43. Talán a’ nap az eső szolgálatát akarja megtenni, vagy a’ földét Aesculap? És minden csillagok, – noha különbözők, nem egy czélra munkálkodnak e?

44. Ha rólam ’s arról, mi velem történendő, az istenek valamit végeztek: ugy az ő határzatuk helyes. Mert tanácsban fogyatkozó istent még csak gondolni sem könnyü; mi ok indithatná őket velem roszat tenni? Mert ők, vagy az egész, mellyről leginkább gondoskodnak, mi hasznot huzhatna abból? De ha különösen rólam nem gondoskodnak is, van gondjok az egészre általában; ’s azért nekem is, a’ szinte az által meghatárzott sorsomat, örömmel és kedvesen kell fogadnom. Ha pedig semmiről sem rendelkeztek, – de mi gonosz ezt gondolni is, – miért nékiek az áldozás, imádkozás, esküvés, ’s egyéb cselekvények, mellyeket mindenikünk, mintha az istenek jelen volnának ’s velünk élnének, úgy viszen véghez? Ha tehát semminkről sem rendelkeztek, ugy tőlem függ határozni, ’s nekem itt a’ hasznosat kell tekintetbe vennem. Az hasznos pedig minden lénynek, mi szerkezetével és természetével megegyező. Az enyém okos természet és közjóra törekedő. Országom és hazám pedig, ugy mint Antoninusnak Róma, úgy mint embernek a’ világ. Tehát csak a’ mi ezen társaságoknak hasznos, csupán az jó nekem.

45. A’ mi csak minden egyessel történik mind az hasznos az egésznek, és még, – mit szoros visgálat után mindenütt ugy fogsz találni, – valami az emberrel történik az más embereknek is hasznos. Itt tudnillik közönséges értelemben kell a’ hasznost az eszközökről venni.

46. Valamint a’ szinkör ’s hasonló helyek mutatványai kellemetlenek neked; ’s mint ott az örök egyféleség és hasonlóság meg unatják a’ nézést; ezt tapasztalod az egész életben is. Fölötted, alattad, minden ugyan az, és ugyanazon anyagból való. De tehát meddig?

47. Meggondold gyakran mint haltak meg minden sorsu, különféle foglalatosságu, ’s minden nemzetbeli emberek, Szálj igy le Philistion, Phoebus és Origanionhoz. Aztán más osztálybeliekhez is fordulj. De nekünk oda kell költözködnünk, hova annyi nagy szónokok, annyi komoly bölcsek vándoroltak, Heraclitus, Pythagoras, Socrates, továbbá annyi régi hősek, annyi későbbi vezérek és uralkodók, ezeken kivül még egy Eudoxus, Hypparchus, Archimedes és sok más éles, fellengős, munkás, ügyes ’s magukban bizakodó elmék; sőt ama’ gúnyolói is ezen mulandó és egynapi életnek, minő Menippus és más hozzá hasonlók. Mind ezekről gondold meg, hogy régen fekszenek; és mi rosz éri őket azért ’s azokat kiknek nevei nem emlegettetnek? Tehát csupán egy nagyra becsülendő: hogy a’ valóhoz és igazsághoz hiven, még a’ hazugok és csalárdok közt is, jó akaratot gyakorolj.

48. Midőn föl akarod magadat viditni, elmélkedjél a’ veled élők erényiről; egyiknek munkássága, másiknak szerénysége, egy harmadiknak bőkezüségéről ’s másoknál egyébről. Mert semmi nem gyönyörködtet annyira, mint az erény példái, mellyek kortársaink erkölcseiben föl tünnek, és lehető legnagyobb számban szemünkbe ötlenek. Azért mindig szemeid előtt tartsd őket.

49. Talán megkeserit, hogy csak annyi és nem háromszáz font nehéz vagy? Szinte olly kevéssé tehát az, hogy csak annyi és nem több évekig fogsz élni. Mert mint a’ termetből, ugy az időből is annyival elégedjél meg, a’ mennyi neked rendeltetett.

50. Másokat az igazság felöl meggyőzni törekedjünk. De akaratuk ellenére is azt cselekedd, mit az igazság törvénye kiván. Ha valaki erővel ellentáll, folyamodjál a’ türelem és lelki nyugalomhoz ’s az ellenszegülést használd föl más erényhez. Megemlékezzél arról is, hogy csak föltételileg fogsz a’ dologhoz, ’s az után nem vágyol, mi lehetetlen. De tehát mire? Illy eltökélésre: ezt eléred, ha azok, mikre vágytál nem teljesednek.

51. A’ nagyravágyó mások magaviseletébe helyzi önjavát; a’ kicsapongó saját szenvedélyibe, az okos pedig tetteibe.

52. Szabadságodban áll egy vagy más tárgyról semmit sem itélni, ’s igy a’ lelket föl nem háboritni, mert magokban a dolgokban nincs olly erő, melly itéletünket kicsikarná.

53. Szokjad meg másnak beszédire feszitett figyelmet forditni ’s a’ mennyire lehet a’ szólónak leszállani lelkébe.

54. Mi a’ rajnak nem hasznos, a’ méhnek sem használ.

55. Ha a’ kormányost a’ hajósok, az orvost a’ betegek kárhoztatnák, valjon kire figyelnének másra? Vagy mint vihetnék ők azt véghez, mi a’ hajósoknak szerencsét, a’ betegeknek gyógyulást szerez.

56. Azok közül, kikkel együtt jöttem e’ világra, már mi sokan eltávoztanak.

57. A’ sárgaságban sinlődőknek a’ méz keserünek tetszik; a’ dühös kutyától megmarottaknak irtózatos a’ viz; a’ gyermekeknek pedig a’ lapta szép; tehát miért neheztelsz bár kire? Vagy csekélyebb hatásunak véled e a’ lelki hibát, mint a’ sárgaságban szenvedőnél az epét, vagy a’ megmarottaknál a’ mérget.

58. Természeted törvénye szerint élni mi sem gátolhat; a’ köztermészet törvényén kivül pedig misem történik veled.

59. Minők, kiknek tetszeni vágynak? és mi czélból? és melly tettek által? Mi hamar eltemetend az idő mindeneket! és mi sokat eltemetett már!

Hetedik könyv.

1. Mi a’ gonoszság? Nem egyéb, mint a’ mit sokszor láttál. Minden eseménynél szemed előtt legyen ezen gondolat: olly valami az, mit sokszor láttál. Fent és alant, mindenütt ugyanazt fogod találni, a’ mivel a’ régi közép ’s jelenkori történetek tömvék ’s mivel az országok és családok teljesek; semmi sem uj, megszokott és mulandó minden.

2. Elveidet mint lehetne kiirtani, ha a’ velök megegyező fogalmak nem oltatnak ki, mellyeknek fölélesztése tetszésedtől függ? – Ugy vélekedhetem ezek felől, mint nekem kell. Ha ezt tehetem, miért nyugtalankodom? Mi a’ gondolkodó elmén kivül van, az általában nem is illeti az elmét – Igy érezz és állni fogsz. – Hatalmadban van ujéletet kezdened. Nézd ismét a’ tárgyokat olly szempontból mint egykoron. Mert abban áll újjan élni.

3. Hiú fényüzés, színi előadások, nyájak, csordák, bajvivások, kutyáknak vetett csont, halastóba szórt morzsák, hangyák nyomorai ’s teherviselései, megijedt egerek futkozásai, dróton mozgatott bábok. Tehát ezekben józan légy és nem szenvedélyes. Tudjad meg azonban, hogy annyit ér mindenki, a’ mennyit érnek azok, mikért fáradozik.

4. A’ beszédnél a’ kifejezésekre; minden szándéknál a’ tettre figyelj. Egyiknél nézd hova czéloz, másiknál pedig vigyázz mit jelent?

5. Valjon eszem elégséges e erre vagy nem? Ha elégséges, használom ezen munkára mint egy eszközt, mit a’ természet adott; ha pedig nem elégséges, vagy által adom azt annak, ki jobban elvégezheti mint én, hacsak máskép tisztemhez nem tartozik; vagy megcsinálom a’ mint tudom, és segitségül veszem azt, ki eszméimet használva, képes teljesitni, mi a’ közügyre nézve korszerü és hasznos. Mert mit magam vagy más által cselekszem, arra szabad egyedül irányozva lennie, mi a’ közre hasznos ’s vele öszhangzó.

6. Mi sokan, megéneklettek egykoron, már feledésnek adattak által? Mi sokan, a’ megéneklőkből, letüntek régen?

7. Ne szégyeneld a’ segitséget. Mert feltételed, kötelességedet teljesitni, mint katona az ostromban. Mit árt, ha sántán a’ várfokra felmenni magad nem birsz, de mással arra képes lennél?

8. A’ jövendőért ne aggódjál: mert nékie, ha szükséges leend, ugyan azon észszel fölfegyverkezve fogsz elébe lépni, mit most a’ jelenre nézve használsz.

9. Minden kapcsolatban van egymással, és ezen kötelék szent és semmi nem idegen egymáshoz! Mert össze van szerkesztve, és ugyanazon világot diszíti. A’ világ pedig egy mindenekből, isten egy mindenekben, és egy az anyag, és a’ törvény egy, minden eszes lények okossága közös, és egy az igazság, valamint tökélye egy minden rokon ’s ugyanazon okosságból részesült lényeknek.

10. Minden anyagi hamar eltünik az egésznek őselemében; és minden működő erő az egyetem’ okosságába gyorsan vissza vétetik; és minden emlék gyorsan megtalálja az örök időkben a’ feledékenység sirját.

11. Okos lénynél a’ természet szerinti cselekvény egyszersmind okosság szerinti is.

12. Állani vagy tartatni?

13. Mint összefüggő testekben a tagok, hasonlón állanak szétválasztva az okos lények egymáshoz, lévén közös működésre rendelve. E’ gondolat annál nagyobb benyomást teend elmédre, ha gyakran igy fogsz szólni magadhoz: tagja vagyok az okos lények rendszerének! Ha csak ‚részének‘ mondod lenni magad, szivedből nem szereted az embereket. A’ jó tett még nem gyönyörködtet önmagában, csak ugy teljesited mint hozzád illőt, nem ugy mint jótéteményt magadiránt.

14. Érje mi akarja kivülröl azon részeket, mellyek illy eseményeknek kitétetvék. ’S ezek, ha akarnak panaszkodjanak szenvedésök fölött. Ha csak én azon véleményben nem vagyok, hogy rosz az, mi velem történt, ugy sértve nem vagyok. Tölem függ pedig annak nem tartani.

15. Bár mit tegyen vagy beszéljen más, nekem jónak kell lennem. Mintha az arany vagy a’ smaragd vagy a’ porphyr mindig azt mondaná: bár mit tegyen vagy beszéljen más, nekem smaragdnak kell lennem és saját szinemet megtartanom.

16. Az elme nem maga nyugtalanitja e önmagát? például, nem maga dönti e önmagát félelembe, szomoruságba? Ha más őt ijeszteni vagy szomoritni képes, ám tegye! Mert ő saját gondolatival illy indulatokra magát nem inditja. A’ test, hogy ne szenvedjen gondoskodjék maga, ha tud, és panaszkodjék ha szenved. Az elme pedig, melly fél, szomorkodik, ’s mind ezekről képzelődik, mit sem szenved, ha csak magad illy véleményre nem birod. Önmagában szükség nélkül van az elme, ha csak önmagának szükséget nem teremt. Épen azért sem nyugtalansága sem akadálya, ha csak önmagát nem zavarja vagy hátráltatja.

17. A’ boldogság jó nemtő vagy józanság. Tehát mit csinálsz itt képzelet? Távozzál, az istenekre! mikint jövél. Mert reád semmi szükségem; jövél régi szokás szerint; nem haragszom reád; csak távozzál!

18. Valaki fél a’ változástól. Pedig mi történhetik változás nélkül? ’S igy mi kedvesebb, mi inkább sajátja az egyetemes természetnek? Fürödhetel e, ha csak a’ tüzifa át nem változik? Táplálkodhatol e, ha csak az étkek által nem változnak? Vagy más hasznos jöhet e létre változás nélkül? Tehát nem látod e, hogy a’ te elváltozásod is hasonló, ’s az egyetemes természetnek hasonlón szükséges?

19. A’ világ egyetemén mint egy folyam árján mennek által minden testek, és, mikint tagjaink egymás között, az egészszel kapcsolatban vannak ’s együtt működnek. Hány Chrysippot, hány Socratest, hány Epictetet nyelt el már az idő? Ez legyen minden ember minden tárgy szemléleténél előtted.

20. Engem csupán egy aggaszt, nehogy magam valamit tegyek, mit az ember szerkezete nem akar, vagy igy nem akar, vagy most nem akar.

21. Nem sokára mindeneket elfeledsz. ’S csak hamar mindenek elfelednek téged.

22. Sajátsága az embernek, megbantóit is szeretni Ez pedig ugy történik, ha eszedbe jut, hogy rokonaid, hogy tudatlanságból ’s akaratlanul vétkeznek, hogy rövid időn mindenitek meghaland, és, a’ mi fő, hogy téged nem kárositott meg ellened: mer elmédet roszabbá nem tette, mint minő előbb volt.

23. Az összes természet a’ mindenség anyagjából, mint, viaszból, majd egy lovat képez; majd ezt mintegy összeolvasztja ’s anyagjából egy fát termeszt, aztán embert, aztán más valamit. ’S ezek mindegyike csak igen rövid időn létezik. De a’ szekrénynek a’ szétbontatás épen olly kevessé bántalom, mint összerakatása nem volt az.

24. A’ tekintet zordonsága igen természetelleni, minthogy sokszor általa az arcz nyájassága elhal, és annyira ki alszik, hogy többé földeritni nem lehet. Épen ebből értheted, hogy okosság elleni. Mert ha valaki úgy elfásitá arczát, hogy még a’ bün érzete is elhagyá, mi oka még az életre?

25. Mindent, mit látsz, hamar el fog változtatni az egészet kormányzó természet. ’S anyagjából másokat teremtend, ’s ezekéből ismét másokat, hogy mindig megujuljon a’ világ.

26. Midőn valaki vétkezik ellened, mindjárt visgáld, a’ jóról vagy roszról minő véleményben követte légyen el azt. Mert ezt látván könyörülsz rajta és sem csodálkozni, sem haragudni nem fogsz. Mert talán vagy ugyanazt, mit ő, vagy más valami hasonlót te is jónak tartasz és akkor meg kell bocsátanod nékie; vagy pedig illyeseket sem jónak sem rosznak nem tartasz ’s ekkor balvéleménye iránt méltányos lész.

27. Ne a’ hiányzóra gondolj, hanem a’ mid van. Ebből pedig a’ legkedvesbet válaszd ki, ’s képzeld magadnak azon szorgalmat, mit megszerzésére forditanál, ha nem birnád. Azonban őrizkedjél, nehogy mig bennök gyönyörködöl, hozzá ne szokjál őket túlbecsülni; minthogy akkor nélkülözésök megzavarna.

28. Vonulj önmagadba, mert az uralkodó okosság olly természetü, hogy igazságos tette ’s ebből eredő nyugalma által önmagának elégséges.

29. Irtsad ki a’ képzeletet; csillapitsd az indulatokat; szoritkozzál a’ jelenre; vizsgáld meg mi történik veled vagy másokkal; oszsz föl ’s különits el minden tárgyat anyagra és alakra; gondolj az utolsó órára; mi más vétke, hagyd ott hol az történt.

30. Forditsd figyelmedet arra, a’ mi mondatik és szálj le elméddel a’ tényekbe ’s azok okaiba.

31. Ékességed legyen egyszerüség, szerénység, ’s közönyösség az iránt, mi az erény ’s bün között középen áll. Szeresd az emberi nemet; engedelmeskedjél istennek. – Minden bizonyos törvény szerint megyen; igy szól az. De hát ha csak az anyagiak? Elég megemlékezni, hogy mindennek meg van törvénye, vagy csak keveset kivéve.

32. A’ halált illetőleg: akár szétszóratás, vagy parányokra fölbomlás, vagy kiürités legyen; még is vagy kioltás az vagy által tétel.

33. A’ fájdalomról. Az eltürhetlen meg öl; a’ tartós pedig eltürhető. És az elme önnyugalmát meggyőződése által fentartja ’s roszabbá nemesb részed nem lesz. Ám tegyenek azon tagok, mellyeket fájdalom ért, ha tudnak, fölötte panaszt

34. A’ dicsőségről. Nézd elméjöket, minők mit kerülnek, mit keresnek. Továbbá: mint a’ homok halmok, egymásra hordatva, az előbbieket eltemetik, ugy az emberi életben, az előbbiek a’ következők által gyorsan elfedetnek.

35. Platoból: Egy kitünő elméjü ’s éles látásunak, ki minden időn ’s minden anyagon keresztül hat, valjon fog e’ az emberi élet valami nagynak látszani? Lehetetlen; volt a’ válasz. Tehát a’ halált sem tartandja valami rémitőnek? Épen nem.

36. Antisthenestől: Királyhoz illő, midőn jót tesz roszúl hallani.

37. Rút dolog, hogy az arcz, az észnek engedelmeskedve, ennek akaratja szerint alakul és disziti föl magát, az ész pedig önakaratjához nem alkalmazkodik, ’s a’ szerint nem ékesiti föl magát.

38. A’ dolgokra haragudni balgaság: mert azok semmivel nem gondolnak.

39. A’ halhatatlan isteneknek ’s nekünk adj örömöket.

40. Arasd az életet, hasonló az a’ szemteljes kalászokhoz: míg azok megérnek, ezek már elhervadnak.

41. Ha engem ’s gyermekimet elhagyják az istenek, oka van ennek is.

42. A’ jó ’s igaz tőlem van.

43. A’ panaszlókkal ne jajgass és meg ne indulj.

44. Plató mondása. Én annak ezen érvényes okot vetném ellene: Illetlenül szólsz ember, midőn azt véled, hogy az, ki csak valamire való, tekintetbe veszi az életet vagy halált, ’s nem néz inkább arra, ha cselekedvén, jót vagy roszat mivel e’? ha az jó vagy rosz embernek tette e?

45. Ugyanazé. Mert ugy van az Atheneiek valóban, a’ hová valaki vagy azon véleményben állott, hogy ő legjobb, vagy a’ fejedelem által állitatott, ott, mint nekem látszik, veszély között is meg kell maradnia, és sem a’ halált, sem mást, kivevén a’ gyalázatot, tekintetbe vennie nem szabad.

46. Ugyanazé. De vizsgáld, o boldog, ha a’ jó nem áll e’ másban, mint fentartani vagy fentartatni. Mert ki igazán ember, nem kivánand illy vagy amolly hosszan élni, gyáva szeretettel nem függend az életen, hanem az istenekre hagyja ezt, és elhiszi az asszonyoknak is, hogy sorsát senki el nem kerüli, ’s csak arra ügyelend, hogy kiszabott életidejét mint élje le legjobban.

47. Vizsgáld a’ csillagok futását, mintha velök együtt forgattatnál! Tartsd eszedben mindig az elemek egymásba által változását. Illy eszmék kitisztitnak a’ földi élet salakjaitól.

48. Szépek Plato e’ szavai: Ki az embereket beszéde tárgyává teszi, annak mintegy magasb szempontból kell által tekintni földi viszonyaikat, gyüléseiket, hadaikat, földmivelésöket, nőszüléseiket, békekötéseiket, születésöket, halálukat, törvényszéki vitáikat, a’ puszta tájakat, az idegen népek különféle szokásait, ünnepeit, temetkezéseit, vásárait, egyszóval azon összes vegyületet, azon ellenkező dolgok egyesültét egy világba.

49. Tekintsd a’ multat, a’ kormányok annyi változásait. A’ jövőt is előre láthatod, mert minden hasonló nemü leend ’s a’ jelen események szabályitól nem térend el. Azért ugyanannyi, ha az emberi életet negyven vagy tizezer esztendeig vizsgálod: mert mit fogsz többet látni?

50.

Mi földből jött, az ismét földbe száll És a’ mi égi magból származott Az vissza ismét a’ mennyekbe tér.

Vagy az összekötött parányok szétoldatása ez, vagy az érzéktelen elemek némi szétszóratása.

51.

Étel ’s ital ’s varázsszerekkel él, Utból kitér, hogy el ne érd, halál; – De istenin lengő lehelleted’ Kinok ’s könyűk közt türni kénytelen.

(Euripid)

52. Vitézebb valaki, de ne legyen nyájosb mint te, ne szerényebb, ne türelmesb bár mi eseményeknél, ne engedékenyebb mások hibái iránt.

53. Hol egy dolgot az istenek és emberekkel közös okosság szerint bevégezhetni, ott mi sem rémitő. Mert hol egy szerencsés ’s állapotunk természete szerint haladó működés gyümölcsét elérhetni, ott semmi veszteség gyanuja nincs.

54. Mindenütt ’s mindenkor egészen tőled függ, mind jelen állapotodban istenfélőn megnyugodni, mind kortársaiddal jogszerün bánni, mind jelen nézetidet gondosan átvizsgálni, nehogy valami észrevétlenül lopódzék be.

55. Ne tekintsd mások vezéreszméit, hanem nézz egyenest azon czélra, hova a’ természet vezet, tudnillik a’ mindenség természete az eseményeknél fogva, ’s a’ tiéd kötelességeid által Az pedig mindenki kötelessége, mí szerkezetével megegyező. A’ többi lények pedig az okasakért teremtettek, mint általában a’ rosz a’ jobbért, az okosak pedig egymásért. – Az ember szerkezetében tehát legfőbb a’ társasélet. Második pedig, daczolni a’ testi szenvedélyekkel. Mert az okos és értelmes indulatnak sajátsága, magát korlátozni, és sem az érzékek sem az ösztön kivánságainak nem engedni. Mert ez mindenik állati. Az ész pedig főnökösködni akar ’s magán ezek által uralkodni nem enged; ’s ez igazságos: mert arra született, hogy mind ezeket hasznára forditsa. Harmadik egy okos lény szerkezetében, hogy tévedéstől ’s hibától ment legyen. Ezen elsőbbségekkel ékesitve járjon a’ kormányzó ész az egyenes uton, ’s birja mind azt mi övé.

56. Mintha már meg haltál ’s csak mostanig éltél volna, mi mintegy fölöslegből még hátra van, természetszerűn éld által.

57. Csak azt szeresd a’ mi téged ér, ’s mit sorsod ád; mert mi öszhangzóbb veled.

58. Mindennél a’ mi ér, azokat szemeid előtt tartsd, kiket ugyan az érvén, fölötte nehezteltek idegenkedtek, ’s panaszkodtak. És most hol vannak ők? Sehol. Tehát miért akarod hasonlón viselni magad? ’s miért nem hagyod azon idegen indulatokat inkább azoknak, kik illy módon magokat ’s másokat fölinditnak, magad csak azzal foglalkodván, mint fordisd azon eseményeket nemesen hasznodra? Mert van olly nemes használat, mi által munkásságodnak anyagul szolgálnak. Csak légy figyelmes és törekedjél, hogy minden cselekvénynél mint becsületes ember állhass magad előtt. Emlékezzél meg e’ két szabályra, ’s hogy cselekvényed tárgya mindig bir érdekkel.

59. Tekints belsődbe. Belől van a’ jónak forrása, ’s örökre folyhat, ha mindig ásod.

60. A’ testnek is szilárdsággal kell birni, hogy sem mozgásában, sem állásában szabálytalanságot el ne áruljon. Mert mint az ész, az arczvonalokban mutatkozik, ’s a’ gondolkodást ’s becsületességet bennök kifejezi, ugy valami hasonlót lehet az egész testre nézve várni. De mind ezekre mesterkéltség nélkül kell ügyelni.

61. Az élet mestersége a’ viváséhoz hasonlóbb, mint a’ tánczoláséhoz. Mert várotlan megtámodásokra is készen kell lenni, és rendűletlenül megállani.

62. Gondold meg mindenkor azok tulajdonit és elveit, kiknek helyeslése után törekszel. Mert sem akaratlan hibáik miatt haragudni, sem helyeslésökre vágyni nem fogsz, ha véleményeik és szenvedélyeik forrásait látod.

63. Minden lélek, ugymond Plato, akaratlanúl fosztatik meg az igazságtól. Hasonlón a’ jogosság, mérséklet, méltányosság ’s más illy erényektől. Igen szükséges erre mindenkor megemlékezned: ugy mindenek iránt szelidebb lész.

64. Minden fájdalomnál legyen előtted, hogy az nem becstelenitő ’s a’ kormányzó észt roszabbá nem teszi; mert azt sem önmagában, sem társadalmi viszonyában tekintve, meg nem ronthatja. A’ legtöbb fájdalmas érzelmeknél már Epicur mondása megnyugtathatna, hogy azok sem elviselhetlenek, sem öröké tartók, ha megemlékszel határaikra és semmit hozzájok nem koholsz. Arrólis megemlékezzél, hogy sok, mi a’ fájdalommal egyenlő, nekünk észrevétlenül okoz kellemetlenséget, p. o. az álom, a’ nagy hőség, az étvágy hiánya. Mihelyt tehát illyesmi terhedre van, mond magadnak: hogy a’ fájdalom alatt roskadozol össze.

65. Vigyázz, nehogy az embertelenek iránt ugy viseld magad, mint ezek az emberek iránt.